„A kezdeményezés nem példa nélküli, ám a maga nemében mégis egyedinek mondható” – jelentette ki az Alfahírnek az elemző. Kovács János szerint, amiről Vona Gábor beszélt, annyiban mindenképp újdonság, hogy egy olyan regionális szövetség (Visegrádi Együttműködés) intézményes kapcsolatának elmélyítéséről van szó, amelynek tagjait összekötik a történeti tapasztalatok, a kulturális kötelékek. A visegrádi országok hasonló gazdasági fejlettségi szinten állnak, tagjai az EU-nak és a NATO-nak, illetve az Európai Unión belül összehangolt politikai agendát, közös célokat kívánnak érvényesíteni.
Európai és globális példák
Európában több olyan, államokat tömörítő nemzetközi szervezet is működik, amelyek közgyűléssel, küldöttgyűléssel vagy parlamenttel rendelkeznek. A teljesség igénye nélkül ilyen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése, az EU intézményeként az Európai Parlament, de globálisan az ENSZ Közgyűlése, illetve a NATO Parlamenti Közgyűlése is. A parlamenti közgyűlési pillérrel rendelkező regionális intézményes együttműködésekre jó példa a Balti államok Közgyűlése vagy a Benelux Parlament. A „közgyűlés” mint intézmény az adott szervezet demokratikus mivoltát, legitimitását, polgárközeliségét, kritikákra és javaslatokra való nyitottságát, ellenőrző szerepét hivatott erősíteni. Emellett vannak alkalmak, amikor két állam a kétoldalú kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében közös parlamenti üléseket („joint session”) tart, azonban ezek nem intézményesítettek, illetve nem multilaterális alapon állnak.
Fórum a regionális stabilitás erősítéséhez
Ma a visegrádi országok leginkább a migrációs válság kezelésével összefüggő közös állásponttal tűnnek ki az unión belül, míg más kérdések (demokratikus értékekhez fűződő viszony, Oroszországgal való kapcsolatok, monetáris uniós tagság) megosztják őket. Az Iránytű Intézet vezető elemzője szerint ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy ezek az országok csak együtt képesek közös gazdasági, társadalmi érdekek érvényesítésére, az EU jövőjét illetően a német-francia törekvések bizonyos fokú ellensúlyozására (főként a Brexit után).
Kovács János arra is rámutatott, hogy egy ilyen parlament nemcsak a párbeszédre, vitákra, önálló kezdeményezésekre épülhetne,
de fórumot jelentene a nemzetközi kapcsolatépítéshez, a válságkezeléshez, a regionális stabilitás erősítéséhez, a parlamenti tagok és külső szakértők közötti együttműködés intenzívebbé válásához.
A bizottságokban komoly szakértői, egyeztetési munka folyhatna.
„Megfigyelőként EU-tagságra aspiráló partnerállamok vagy a V4-ek példája által inspirált államok küldöttei is részt vehetnének az üléseken”
– tette hozzá az elemző.
A jogkörökről meg kell állapodni
„Az első lépés egy közös parlamenti közgyűlés létrehozásáról szóló megállapodás megkötése lenne, ami magában foglalná az új intézmény felállítását, szervezeti-működési struktúráját, hatásköreit, ülésezésének rendjét, viszonyát a V4 kormányközi pilléréhez, a tagállami kormányzatokhoz és nemzeti parlamentekhez, az európai integráció intézményeihez, illetve egyéb, a működésével kapcsolatos kérdéseket”
– vélekedett Kovács János.
A működése során egyfajta vitafórumot képezhetne saját maga által meghatározott napirenddel, önálló kezdeményezéseket tehetne, amelyekről végső soron a tagállamok kormányai dönthetnének a nemzeti parlamentek ratifikálásával, deklarációkat, ajánlásokat fogalmazhatna meg. Tehát nem egy szupranacionális (nemzetek feletti) intézmény jönne létre, sokkal inkább egy demokratikus párbeszédet intézményesítő, kiszélesítő plénum, ami összeegyeztethető az európai uniós joggal, valamint a résztvevő tagállamok alkotmányos szabályozásával.
„A jogkörök származékosak lehetnek, önálló hatáskörben pedig csak igen kevés kérdésben dönthetne egy ilyen intézmény – könnyen lehet, hogy ezekhez is a tagállami alkotmányok módosítására volna szükség”
– mondta az elemző az Alfahírnek.
Régiós érdek, de képlékeny történelmi vállalkozás a V4
A kétezres évek alkonya után a 2015-ös migrációs krízis lehelt új életet a Visegrádi Együttműködésbe. Az éppen soros elnökséget ellátó kormány szerint mostanra a visegrádi államok egy brand lett, a V4 (ahogy a visegrádi országokat szokás röviden hívni) erős és hiteles védjeggyé vált, illetve az Európai Unió egyik legfontosabb érdekérvényesítő szövetségévé Közép-Európában.
A V4 szabadon dönthetne napirendjéről
Kovács János szerint, ha a közös parlamentet alapvetően képviseleti intézményként képzeljük el, a legitimitását a tagok választásának útján erősíthetjük meg. Ez azonban erősebb hatásköröket is feltételezne. Küldöttgyűlés delegáltak részvételével is működhet. A kiválasztás módjáról, a közgyűlés összetételéről, tagállamonkénti arányáról szintén szükséges megállapodni.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése esetében a tagokat a nemzeti parlamentek választják meg vagy jelölik ki saját képviselőik közül – az országok népességének, illetve a nemzeti parlamenteken belüli erőviszonyoknak megfelelően. Ezzel szemben az Európai Parlament tagjait a tagállamok választópolgárai 1979 óta közvetlenül, arányos választási rendszerrel választják meg. Amennyiben a nemzeti parlamentek választanak képviselőket ebbe a közgyűlésbe az otthoni törvényhozási erőviszonyoknak megfelelően, úgy a hazai kormány-ellenzék konfliktusokat erre a fórumra is jó eséllyel átültetnék. A parlamenti közgyűléssel rendelkező egyes nemzetközi szervezetek közgyűlésén felmerülő témákat a szervezetek fő profilja, a nemzetközi történések, illetve az önálló napirend alakításának szabadsága határozzák meg.
„A V4 közös parlamenti közgyűlése esetében ez úgy működhetne, hogy szabadon dönthetne napirendjéről, esetleg az együttműködés különböző területeire kiterjedően folytathatna le vitákat, a csúcstalálkozók előtt megfogalmazhatna javaslatokat, ajánlásokat, elfogadhatna közös kiálláson alapuló nyilatkozatokat”
– mondta az Alfahírnek Kovács János.
A témafelvetéseket az együttműködés dinamikája, az európai politika napirendjén szereplő kérdések, a résztvevő tagállami érdekek határozhatnák meg alapvetően.
A gazdaságfejlesztési, kereskedelmi, energetikai, pénzügyi stabilitási, biztonságpolitikai, oktatási-kulturális, közös Európa-politikával kapcsolatos kérdések minden bizonnyal napirendre kerülnének.
Az Iránytű Intézet vezető elemzője úgy véli, ha abból indulunk ki, hogy a V4-eket milyen témák osztják meg leginkább, egy esetlegesen felálló parlamenti közgyűlés a lengyel és magyar kormányokkal szembeni úgynevezett demokráciavitákkal vagy az orosz-magyar kapcsolatokkal vélelmezhetően kevesebbet foglalkozna.
„A többsebességes Európa koncepciót viszont nem biztos, hogy gyengítené, mivel egy szorosabb, saját parlamenti közgyűléssel rendelkező V4-es együttműködés a magállamokat is arra késztetheti, hogy még szorosabbra vonják intézményesített kapcsolataikat, mintegy »első ütemet« diktálva az integrációnak”
– mutatott rá az elemző.
Kovács János szerint a jobbikos javaslat a V4-eken belül az együttműködés mostani dinamikáját tekintve pozitív fogadtatásra találhat, és a további intézményesülés a V4-ek Európai Unión belüli súlyát, alkupozícióját is emelheti, miközben erejét veheti a külső megosztási kísérleteknek.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
