Mára mindenki megtanulhatta, hogy az influenzavírusokat H és N betűkkel szokás jelölni a felületükön lévő két fehérje (H és N) típusa szerint. Egyikük, a H7N9 eddig szinte kizárólag madárkórokozóként volt ismert, de mára sikeresen kialakította az emberi pandémia minden feltételét. Ahol eddig helyi járványokat okozott, a betegek harmada-negyed meghalt.
Az amerikai járványügyi hivatal (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) 1-től 10-ig pontozza a különféle influenzatörzsek világjárvány-okozó potenciálját, és azt, hogy ez a ragály milyen súlyos lehet. E kettő jellegzetesség alapján egyértelműen a H7N9 a legveszélyesebb vírus, 6,5-ös értéket kapott a járványkockázatra, és 7,5-öt a járvány súlyosságára.
Az utóbbi években több vírus jelzését is megtanulhattuk, a legutóbbi, 2009-es pandémiát (és az 1918-as spanyolnáthát) a H1N1 okozta, a H5N1 pedig a madárinfluenza vírusa, amely vagy egy évtizedig tartotta rettegésben a virológusokat, hiszen fennállt a veszélye, hogy ha sikeresen hozzájut evolúciója folytán az emberről-emberre terjedés képességéhez, abból hatalmas katasztrófa alakulhatott volna ki.
A H7N9 is madárkórokozóként volt ismeretes olyannyira, hogy 2013-ig nem is tudtak emberi fertőzöttről. Ezért nem is vesztegettek rá különösebb figyelmet, főként mert a madarakban is csak viszonylag enyhe megbetegedést okozott. Aztán négy évvel ezelőtt Kínában mégis embereket fertőzött meg, összesen 135-öt. Ez nem tűnik nagy dolognak, csakhogy a betegek negyede meghalt. Azóta nem múlt el év anélkül, hogy a H7N9 ne okozott volna itt-ott kisebb járványokat. Az ereje pedig nőttön-nő. Ma már nemcsak madarakban tud hatékonyabban szaporodni, mint akár néhány évvel ezelőtt, de emlősökben, így az emberben is, írja az Atlantic. Eddig összesen 1589 H7N9-fertőzés történt a világban, és a betegek 39 százaléka elhunyt.
http://mno.hu/
A Wisconsini Egyetem virológusai az egyik elhunytból izolált vírussal fertőztek különféle laboratóriumi állatokat, és úgy találták, hogy azok remekül szaporodnak nemcsak egerekben, de menyétekben és majmokban is. De ha ez nem lenne elég, néhány törzs a laborban máris rezisztenssé vált a Tamifluval szemben, amely a legütőképesebb (-nek hitt) antivirális fegyverünk. Míg a madárinfluenzát okozó H5 vírusoknak számos egymást követő mutációra volt szükségük a laborban (szerencsére ez nem történt meg a természetben), hogy az emlősök között is terjedni tudjon, a H7N9 ezt egy lépésben, spontán is elérte.
Egyelőre azonban ezen aggodalmak inkább csak a legrosszabb elképzelhető forgatókönyvek, minthogy nincs bizonyíték arra, hogy a H7N9 valaha is átterjedt volna egyik emberről a másikra. A kínai járvány esetében sem egyértelmű, hogy az emberek egymást fertőzték-e meg, vagy mindannyian madaraktól kapták el a kórt (mindannyian szoros közelségben éltek ugyanis madarakkal). A Tamiflu-rezisztenciának is van jó oldala, ugyanis az a mutáció, ami ellenállóvá tette a vírust, egyúttal gyengítette is, így az nem volt képes igazán súlyos betegséget előidézni. De ez nem ok a megnyugvásra. Ugyanis már előfordult 1999-ben, hogy a H1N1 egyik törzse rezisztenssé vált a Tamiflura, és ezzel együtt megbetegítő képessége gyengült. Akkor a kutatók e mutációt ezért „csekély klinikai fontosságúnak” ítélték, de csakhamar egy másik mutáció segítségével a vírus megkerülte ez problémát. 2008-ra gyakorlatilag minden H1N1 törzs rezisztenssé vált a Tamiflura.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
