Róna Péter elmondta, hogy ő már két évvel ezelőtt figyelmeztette a gazdasági és a politikai élet szereplőit:
a bérek és a fizetések között egy kártékony olló nyílt ki, mely az idő előrehaladtával és az európai gazdasági mechanizmusok jellege miatt csak egyre tágabb lesz.
Ehhez szerinte az is hozzájárul, hogy az EU működésének alapját adó négy pillér – a tőke, az áruk, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlása – mozgásai eltérő intenzitással és dinamikával zajlanak, ami nagyon komoly egyensúlyhiányhoz vezet. Ennek lényege, hogy míg a multinacionális cégek az alacsony bérekből fakadó előnyök miatt települnek Kelet-Közép-Európába, addig az itt alacsonyan fizetett munkaerő nyugatra vándorol, ezzel pedig rövid életűvé teszi a nagyvállalatok számára kedvező időszakot, emiatt tehát az összes fél rosszul jár.
Megöli az olcsó munkaerőre épült kelet-európai modellt a béremelés?
A tanulmány szerzője úgy véli, hogy az általános béremelés a Kelet-Európai térségben nem vezetne a munkahelyek megszűnéséhez.Mint írja, a külföldi vállalkozók nincsenek megrémülve attól, hogy az EU tíz kelet-európai államában, az egykori szocialista blokk országaiban béremelési hullám indult el.Ezen országuk gazdaságukat az olcsó, jól képzett munkaerőre alapozták, ami miatt a béreket visszafogták, ezáltal nem következhetett be a rendszerváltás után várva várt életszínvonal-növekedés.
Ráadásul, mint fogalmazott,
„az ember nem olyan, mint a tőke: az embernek családja és lelke van, az ő mozgása nem olyan, mint egy export-import tranzakció, hanem sokkal érzékenyebb és komplikáltabb dolog”.
Róna úgy véli, ezeket a különbségtételeket a liberális közgazdaságtan szőnyeg alá söpörte.
Súlyos uniós mulasztás áldozatai vagyunk
A közgazdász professzor szerint viszont már csak azért sem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a jelenségeket, mert az Európai Uniónak szerződéses kötelezettsége, hogy megoldást találjon a problémára:
kevesen tudják ugyanis, hogy a lisszaboni szerződésben az uniós vezetők – akik 2007-ben már tisztában voltak a fenti krízisekkel – egyszer már lefektették annak szükségszerűségét, hogy feloldják a kontinens gazdasági feszültségeit.
Mire gondolt a szakember?
Róna Péter, bár nem fejtette ki részletesen, valószínűleg a szerződés által meghatározott általános rendelkezések negyedik pontjának hármas cikkelyére gondolt, mely az alábbi alapelveket fogalmazza meg:
„Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást.”
De ide sorolható még az uniós hatásköröket taglaló rész 2d. cikkének második pontja is:
„Az Unió intézkedéseket hoz a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának összehangolása céljából, így különösen meghatározza az e politikákra vonatkozó iránymutatásokat.”
„Mindenki szépen aláírta a szerződést, hazamentek, és nem történt semmi”
– foglalta össze sommásan a közgazdász professzor, miért nem változott a helyzet egy évtized alatt.
Csak a bérunió mentheti meg Európát a teljes széthullástól
A Jobbik béruniós aláírásgyűjtéséről szólva Róna elmondta: az tökéletes eszköz arra, hogy ráirányítsa a figyelmet a nyugati és keleti tagállamok között tátongó bérszakadékra (itt hozzá kell tennünk, hogy a professzor úr tévesen népszavazási kísérletként beszélt az ellenzéki párt polgári kezdeményezéséről, melynek ilyen formában nem látta értelmét; később a közönségből fel is hívták a figyelmét a tévedésre – a szerk.).
A szakember igyekezett leszámolni a bérunió ellenzői által propagált mítosszal, miszerint Kelet-Közép-Európa és hazánk alacsony termelékenysége lenne az irreális bérkülönbségek oka. Mint fogalmazott:
a termelékenységnek ugyan van szerepe az eltérő bérezésben, de önmagában nem magyarázza, miért keresi a magyarországi munkás egy multinál a nyugati bérek egyharmadát, amikor a hazai produktivitás a kétharmada a nyugati szintnek.
„A bérek szempontjából ne az számítson, hogy valaki magyarnak született, vagy franciának”
Övé a tizenkilences számú fideszes párttagkönyv, aláírta a béruniós kezdeményezést, s szerinte újra a 60-as évek Magyarországát éljük, ahol a lojalitás a seggnyalásról szól, és ahol nem mernek visszaszólni Árpádnak. Illés Zoltánnal készült interjúnkból az is kiderül, milyen toposz mentén igazgatja a Fidesz az országot.
Kifejtette: bár a probléma megoldása nem egy azonnali dolog, és „körültekintően, lépésről lépésre, jól átgondolva” kell véghezvinni,
„de ha nem csináljuk meg, Európa szétszakad”.
Hozzátette:
„Ha valóban európai sorsközösségben élünk, akkor nem lehet az, hogy az egyik ember ennyi fizetést kap, a másik pedig semmit.”
Róna szerint nem a bevándorlás problémája feszítheti szét az Európai Uniót és tágabb értelemben Európát, hanem
„az a csendes harag és düh, amely az unión belül nagyon sokakban felgyülemlett, amit nagyon nehéz kifejezni, és ami nagyon megalázó”.
Szerinte az emberek nem szívesen veszik tudomásul, hogy megalázó helyzetbe kerültek, épp ezért könnyű számukra bűnbakokat találni, akik elfeledtetik velük a tehetetlen dühöt: ilyen volt például a Brexit utáni idegengyűlölet, mely a kelet-európai munkavállalók ellen irányult.
A bérunió gyakorlati megvalósíthatóságáról szólva Róna úgy fogalmazott:
idővel kivitelezhető a koncepció, ám ez egy hosszútávú folyamat, melynek több feltétele is van, hazánkban például az egykulcsos adórendszer eltörlése, illetve a magyar vállalkozásoknak a multik javára történő hátrányos megkülönböztetésének azonnali beszüntetése.
Hozzátette: ha a nagyvállalatok már nem szívják el az alkotóképes erőt a hazai gazdaságból, megszűnik a kínzó munkaerőhiány, akkor a magyar vállalkozások is versenyképessé válhatnak.
Ezért megéri pénzzel tömni a multikat: Öt éven belül alig alkalmaznak majd élő embert
Ez azért jelent hatalmas problémát, mert a magyar kormány munkahelyteremtési támogatás címszóval olyan állásokra is 3-6 évre előre kifizette a munkabérköltséget, melyek a robotizáció felpörgésével jó eséllyel mennek a levesbe.A szakember bírálta az Orbán-kormány olcsó, betanított munkaerőre épülő gazdaságpolitikáját, mert szerinte”ahelyett, hogy idejében fölismerve a veszélyeket, kiemelten képezték volna a magyar munkaerőt, hatalmas összegeket adtak ki fölöslegesen”.
Politikai állatok és a gyarmati lét
Egy Magyarország gazdasági függetlenségét firtató kérdésre válaszolva Róna Péter kifejtette:
„Orbán Viktor sohasem mozgolódott a gyarmatosítással szemben, kivéve a szájával.”
Hozzátette: semmiféle szabadságharcról nem beszélhetünk ott, ahol a miniszterelnök és adminisztrációja egy multik által létrehozott munkahelyért négy és félszer annyi támogatást fizet, mint egy hazai vállalkozás esetében, melyeknek ráadásul két és félszer akkora adóterhet kell kigazdálkodniuk, és nem kapják meg négy-öt évre előre az alkalmazottaik fizetését, mint a külföldi óriáscégek.
„Magyarország gyarmatosítása soha sem volt olyan méretű és erejű, mint az elmúlt hét évben. (…) Ez a nemzetgazdasági politika a teljes függőség politikája”
– húzta alá a szakember, aki hozzátette: ez rendszerváltást követő – de még a Monarchia idejébe visszanyúló, a külföldi tőke behívására alapuló – rossz gazdasági paradigma hibája, melynek Orbán Viktor is a részese.
Egy integráció mind fölött – Tényleg visszafordíthatatlanul gyarmattá váltunk?
A Napi.hu egészen sajátos hangnemben dolgozta föl a Bloomberg Berlinben dolgozó, orosz származású munkatársának Kelet-Közép-Európa gazdasági-politikai helyzetéről szóló írását. Bár a téma nagyon is releváns, főleg a mostani közéleti viszonyok közepette, a messziről jött ember látásmódja és magabiztossága ezúttal nem vált a szerző előnyére.
Szóba kerültek a Fidesz kormány által felhizlalt „új magyar milliárdosok” is – Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Andy Vajna és a többiek -, és hogy miért nem teremtenek ők erős magyar gazdaságot és magyar munkahelyeket? Ezzel kapcsolatban Róna Péter egyértelműen kijelentette:
„Ők az állam pénzéből lettek milliárdosok, (…) alapjában véve politikai állatok, és nem tehetséges, alkotóképes vállalkozók”,
ezért ha akarnának sem tudnának a gazdasági növekedés motorjai lenni.
Róna Péter is a bérunió mellett: a közgazdász támogatja a jobbikos kezdeményezést
Róna Péter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált Matolcsy György aranykort vizionáló kijelentésére, valamint Orbán Viktor azon ígéretére, miszerint 2030-ra a magyar gazdaság utoléri az osztrákot. Az elismert közgazdász szerint lényegében a Jobbik által is javasolt intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy valóban növekedő pályára állíthassuk hazánkat, ehhez többek között szükség lenne a párt által kezdeményezett bérunió sikerére is.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
