Az állítólag Európába igyekvő Ukrajna parlamentje olyan jogszabályt fogadott el a minap, amelynek egy emberként járhatna csodájára a komplett kontinens, nyugatostul-keletestül. Ilyen nincs, ez elképesztő és elfogadhatatlan! – rikoltozhatnának egymás szavába vágva fajsúlyos politikusok és elszánt jogvédők. Hogy nem teszik – vagy ha mégis, fél szívvel –, az a geopolitikai megfontolások és a bejáratott narratívák kizárólagossága mellett az ostoba közöny eluralkodásáról árulkodik még.
Hiszen az áldozatok egyébként nem maradtak csendben, ám hangjuk az aktuális fennforgások folytán nem hallatszik messzire.
Az új törvény értelmében a jövőben az oktatás nyelve csakis az ukrán lesz Ukrajnában. A törvényalkotó igazán nagylelkű: lehetővé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek úgymond külön csoportokban saját nyelvüket, irodalmukat, kultúrájukat is tanulhassák.
Egybehangzó értelmezések szerint ez annyit jelent, hogy a magyart leszámítva minden más tantárgyat ukránul fognak tanítani a későbbiekben. Mivel a vita az utolsó utáni pillanatig zajlott, és a pontos szöveg emiatt még nem ismeretes széles körben, ellentétes információk jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy mindez az elemi és az általános iskolákra is vonatkozik-e.
A közép- és a felsőfokú oktatási intézményekre biztosan igen. A magyar tannyelvű középiskoláknak tehát befellegzett – en bloc –, továbbá kétségessé vált a beregszászi főiskola sorsa is. Igen: ez pontosan azt jelenti, amit első ránézésre jelenteni látszik. Nem egy vagy két gimnáziumot, líceumot, akármit lehetetlenítenek el – hanem az összeset. Magyar nyelvű iskolák a legsötétebb sztálini időkben is voltak Kárpátalján, a magyar nyelven érettségit is adó első intézmények az ötvenes évek közepén nyíltak.
Persze, ahogy Ukrajnában az már lenni szokott, itt is a gyakorlatban derülhet ki idővel, mi hogyan működik, de a törvényalkotó szándékával kapcsolatban nem merülnek fel kételyek. A cél: az ukrán előtérbe tolása a nemigen homogén államban beszélt többi nyelv kárára.
Indokolt leszögezni, most sem a kárpátaljai magyarokra lőnek elsősorban. Akiket ütni akarnak, azok az oroszok, többmilliónyian. Az az erős százezernyi magyar nem tétel. Ők csak a forgács, amely hullik, amikor vágják a fát. Vigasznak sovány ez, ám politikai realitásnak testes. Ukrajna nem szimplán jogot sért, önnön alkotmányát is semmibe veszi, de emiatt nem fog szót emelni Európa. Miért tenné? Végül is az ellenséget – az oroszokat – szorongatják, hadd tegyék. Ami meg az apraját illeti, azokat nem is muszáj észrevenni.
A cinizmus ezenközben mesebeli méreteket ölt. Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter mondta a Magyar Nemzetnek: „Nem is értem, honnan jön, hogy mi korlátozni akarnánk a kisebbségi nyelvhasználatot?! Olyan törvény van a parlament előtt, amely éppen hogy megerősítené a kisebbségek jogait. Ám azt nem engedhetjük meg, hogy valaki ne beszéljen ukránul. Még Kárpátalján sem. Így nem a nemzetiségi nyelvek használatát, oktatását kívánjuk csökkenteni, hanem az ukránt erősíteni, amely a kisebbségek karrierlehetőségeit is szélesíti. Így egy fiatal továbbtanulhat Kijevben és Budapesten is.”
A zord orosz medvével szembeni küzdelem élharcosa, mint tudjuk, Petro Porosenko államfő. A kárpátaljai magyar szervezetek – és az Orbán-kormány is – arra biztatják, hogy ne írja alá a törvényt. A próbálkozás nem kecsegtet átütő sikerrel. A tervezetre a milliárdos zsidó csokigyáros frakciójának tagjai egy kivételével valamennyien bólintottak. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke mondott nemet.
Sokra ment vele.
Még valami. A törvény elfogadása után megszólaltak a kárpátaljai magyar politikusok, nyilatkozatot adott ki a magyar kormány és egy-két párt is. Hiába, jó ideig nem bírták felkelteni a magyar média nagyobbik részének az érdeklődését. Addig legalábbis, amíg Szijjártó Péter külügyminiszter nem mondott egy szép nagyot. Hogy miért? A fentebb vázolt magyarázatok közül bárki kiválaszthatja a neki tetszőt. Vagy találhat másmilyet is. A történet így is, úgy is szomorú marad. Az összes szóba jöhető aspektusból.
mno
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
