A megoldási javaslatokat is tartalmazó tanulmányt augusztus végén fogadta el a megyei közgyűlés, jóllehet, az abban szereplő javaslatok inkább tűnnek merész céloknak, mintsem egy – akár középtávon elérhető – jövőkép megfelelő eszközeinek. Hogy az Észak-Magyarországi régió, azon belül Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország és az Európai Unió legszegényebb térségeinek egyike, nem újdonság, ám az adatok szinte kilátástalan helyzetről árulkodnak.
Az egykor a nehéziparra támaszkodó térség a ’80-as évek óta egyre nehezebb helyzetbe került, az állam visszavonult, a piacgazdaságra való áttérés pedig a nagyvállalatok széteséséhez, a gazdasági szerkezet felbomlásához, nagyarányú munkanélküliséghez, általános szegénységhez, szegregátumok kialakulásához vezetett. A leszakadó rétegeken az állam képtelen volt segíteni, a cigányság integrációját célzó sokmilliárdos programok pedig csúfosan megbuktak.
A megye lakossága 2001 óta 755 498 főről mára 656 419 főre csökkent. A családok mérete viszont országos viszonylatban a harmadik legmagasabb, ráadásul az adatok épp a legszegényebb térségekben kirívók.
Az elmúlt években egyre nő a megyében azok száma, akik hajadonként vállalnak gyereket: 2010 és 2014 között 47%-ról 58,5%-ra nőtt az arányuk.
A dokumentum szerint a folyamatok nem egyszerűen egy demográfiai problémát vetítenek előre; a korfa és a születések belső szociális összetétele kritikus helyzetet eredményezhet a megye egyes térségeiben.
Hátrányból indulnak a gyerekek
Az óvodákba kerülő gyermekek 25,7%-a halmozottan hátrányos helyzetű, ez a nyugat-magyarországi arány ötszöröse.
A statisztika szebb, a valóság nem
A tanulmány megjegyzi: A hátrányos helyzetűek éves adatainak összehasonlítása nem mutat sokat, mivel 2014-ben megváltoztak a hátrányos helyzet megállapításának szabályai, így az egész országban drasztikusan csökkent a statisztikákban a hátrányos helyzetűek száma –holott a szociális helyzetben nyilván nem állt be komoly javulás ezekben a térségekben. Az elmúlt három év átlaga még így is kiemelkedő Borsod-Abaúj-Zemplén megye néhány járásában, a szabályváltozások előtti 2013. októberi adatokban négy járás is 70% fölötti HH-aránnyal szerepelt.
A megyében már a 2011-es adatok alapján is 40 158 fő élt fogyatékossággal, akik közül 8 510 fő volt akadályoztatott önellátásban, 18 421 fő a mindennapi életben, illetve 8 248 fő tanulásban, munkavállalásban.
A dokumentum a megyére vonatkozó gyengeségek közt említi, hogy az ezer lakosra jutó szociális segélyezettek száma két és félszer magasabb az országos átlagnál és jelentős számú a szegénységben, gyakran mélyszegénységben élő lakosság. Sokan élnek szegregálódó településeken és településrészeken, vagyis nyomortelepeken, munka nélkül, rossz lakhatási körülmények között. A veszélyek közt tartják számon a roma társadalom „általános kulturális és gazdasági felemelkedésének súlyos nehézségeit”és a hatékony támogató és segítő rendszerek hiányát, ami a jelenlegi helyzet további romlásához vezethet. Ezzel összefüggésben erősödik a társadalmi deviancia, csökken a tolerancia és növekszik a helyi konfliktusok száma.
A kulcs az oktatás – de nem így
A felemelkedés egyik kulcs a minőségi oktatás lehetne, ám ez az egy pillér önmagában kevés a megoldáshoz, ráadásul eddig nem is sikerült látványos eredményeket elérni. Ahogy a tanulmány is megjegyzi: ugyan az oktatási intézményrendszer kiépült, sokszínű és relatív jó lefedettséget biztosít, a társadalmi felzárkózásban nem történt áttörés.
A legmagasabb iskolai végzettséget tekintve a megye nem rendelkezik jó eredménnyel, itt a legnagyobb azok aránya, akik legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ide tartozik, hogy a szülő nők iskolai végzettsége is jelentősen alacsonyabb az országosnál. Az évfolyamismétlők aránya az általános iskolában szintén a megyében a legmagasabb, a 2015/16-os tanévben 4,22%-os volt, ráadásul a tendencia az országos csökkenéssel szemben emelkedik.
Gondot jelent az is, hogy a napközisek aránya – bár évente 2%-kal emelkedik a megyében – mintegy 7%-kal elmaradt az országos átlagtól, holott a hátrányos helyzetű gyermekeknél gyakran ez az egyetlen lehetőség, hogy megfelelő szociális környezetben töltsék az idejüket – vagy egyáltalán étkezni tudjanak.
A legutolsó országos kompetenciamérésen a megye tanulói a legtöbb mért évfolyamon és területen a legrosszabb eredményt érték el, minden esetben 4-6%-kal elmaradva az országos átlagtól. A tanulmány szerint „a rossz eredményt árnyalja, hogy az átlagpontszám nem veszi figyelembe a családi háttérből fakadó hátrányokat, noha a lemaradásnak nagy részét vélhetően magyarázza a hátrányos helyzetű tanulók magas aránya a megyében”.
Eközben a középiskolákban tanulók létszáma az elmúlt öt évben közel 9 ezer fővel csökkent, a következő négy évben pedig további visszaesés várható.
A dokumentum szerint az oktatási intézményrendszer fejlett, a teljesítmény mégis gyenge. A kudarcokat termelő intézmények azonosítása és szükséges támogató-átszervező beavatkozások beindítása két évtizede várat magára.
„A megye erős szakképzési bázis országos összevetésben is, ennek ellenére nem nő a szakképzési tanulólétszám – noha a társadalmi összetétel a demográfiai folyamatok ellenére ezt indokolhatná. A megfelelő pályaorientáció hiánya újratermeli a lemorzsolódó, szociálisan hátrányos helyzetű
csoportokat” – írják.
Sokaknak elérhetetlen cél a munkaerőpiac
„Az álláskeresők jellemzői és a foglalkoztatói igények közötti jelentős különbségek képzettség, tapasztalat, motiváció és elérhetőség szempontjából” – olvasható a SWOT-analízisben a gyengeségek között szépen megfogalmazva, hogy munkaerőre lenne igény, de sokan nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni.
A megyében jelentős problémát okoz, hogy az álláskeresők több mint negyede egy évnél régebb óta nem talál munkahelyet – illetve vannak csoportok, amelyek még sohasem dolgoztak, miután lemorzsolódtak a köznevelésből. Sokan képtelenek kitörni ebből a helyzetből, ezen a tanulmány szerint a példaállítás segíthet – mint például a közfoglalkoztatás.
Bár ilyen szempontból valóban nagy előrelépést jelentett a közmunkaprogram, ugyanakkor megélhetést nem nyújt az embereknek és a legtöbben az elsődleges munkaerőpiacra sem tudtak továbblépni onnan. A megye 16 járásából 14-ben 1000 fő felett volt a közfoglalkoztatottak száma, ezek közül is ötben meghaladta a 3000 főt is. Az adatokból kiderül, hogy a regisztrált álláskeresők és a közfoglalkoztatásban dolgozók száma egyre inkább közelít egymáshoz: az álláskeresők száma csökkent az elmúlt 4 évben, de ezzel összhangban a közmunkában dolgozók száma nőtt.
Vagyis az álláskeresők jelentős része nem az elsődleges munkaerőpiacon talált állást – hanem közmunkát kapott.
A megye összesen 660 ezer lakosából 2016-ban 154 ezer fő állt alkalmazásban, a foglalkoztatottak közt inkább a fizikai munkaerő alkalmazása dominál. Legtöbben a humán-egészségügyi, szociális ellátásban, a feldolgozóiparban, a közigazgatásban, a kötelező társadalombiztosításban, illetve az oktatásban dolgoznak, ami azt is megmutatja, hogy az önkormányzatok és az állam jelentős foglalkoztatók: a szellemi foglalkozású alkalmazottak körében meghaladja az 50%-ot is az állami foglalkoztatottak aránya.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2017 júniusában 37 067 álláskereső volt, köztük nagy számban voltak jelen az alacsony iskolai végzettségűek, több mint húszezer fő volt legfeljebb általános iskolai végzettségű, legtöbben betanított munkát végeztek korábban.
Az álláskeresők döntő többsége tartósan munkanélküli, nagy részük szakképzetlen vagy még 8 általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik.
Ezen személyek aránya jóval nagyobb a környezet-egészségügyi szempontból rossz helyzetű lakóterületeken, cigánytelepeken – olvasható a dokumentumban. Mivel a szegregátumok általában perifériás részeken találhatók, sok esetben problémát jelent az esetleges munkahelyekhez történő hozzáférés is. Az itt élők sokszor nincsenek tisztában a munkakereséshez szükséges információkkal és a munkahelyen való foglalkoztatás feltételeivel sem.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Nonprofit Kft. 2016-os kutatásából kiderült: bár Budapest után a megyében kötik a legtöbb tanulói szerződést, ennek ellenére nem áll rendelkezésre megfelelő számú és minőségű szakmunkás, mivel a diákok egy része el sem jut a képzés befejezéséig, másrészt a végzett hallgatók nem jelennek meg munkaerő-piacon. A kutatás során megkérdezett helyi munkáltatók leginkább arra panaszkodtak, hogy a szakképzett munkaerő hiánya mellett a problémát jelent a munkavállalók készségeinek hiányossága is.
Aki tud, menekül
A megye népessége az országéhoz hasonlóan folyamatosan csökken, a természetes fogyás mellett ehhez az elvándorlási veszteség is jelentős mértékben hozzájárul. 2016-ban a korábbi évekhez hasonlóan Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből vándoroltak el a legtöbben: előbbit 3700-an, utóbbit 3250-an hagyták el. Innen menekülnek a legtöbben külföldre is:
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt ugyanis a legjelentősebb a nemzetközi vándorlás népességszámra gyakorolt csökkentő hatása.
Az úgynevezett foglalkoztatási paktum pályázat keretében elkészült, fentiekben szemlézett dokumentumot elfogadta a megyei közgyűlés. A számokból tükröződő helyzethez képest talán meglepő, hogy a projektre mindössze 2,3 milliárd forint áll rendelkezésre, amely keretében 5 000 személyt szeretnének elérni a különböző támogatott programokkal. Ezek keretében igyekeznek támogatni a leghátrányosabb helyzetűeket a minél magasabb képzettségi szint elérésében, fejlesztenék az alulteljesítő nevelési intézményeket. A foglalkoztatottsági szintet többek közt azzal növelnék, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalók tanulás utáni motivációját tartanák fent különféle eszközökkel: tréningekkel, jobb marketinggel, szakmai nagykövetekkel, egyéni fejlesztéssel, tanácsadással.
Rendszerszinten fenntarthatatlan
Az eddigiekben azt láthattuk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a társadalmi és gazdasági folyamatok milyen negatív tendenciákat követnek, a továbbiakban viszont ennek az egész tragikus helyzetnek a komplexitását mutatjuk be, azokat a külső körülményeket, amelyek nemcsak, hogy befolyásolják a mindennapi életet, de rendszerszinten akadályozzák a kilábalást a konstans válságból.
Az Env-in-cent Környezetvédelmi Tanácsadó, Gazdasági, Tervező és Szolgáltató Iroda Kft. által megalkotott, és a megyei közgyűlés által elfogadott „Környezetvédelmi Program 2017-2022” rögzíti, Borsod-Abaúj-Zemplén megye társadalma, gazdasága, valamint épített és természeti környezete egymást befolyásoló tényezők, amelyek közül a környezet fennmaradása nélkül folyamatosan romlanak mind a gazdaság, mind a társadalom fejlődésének feltételei.
A gyenge országos fenntarthatósági állapotnál a megyei helyzet sok tekintetben még kedvezőtlenebb, és ez nem pusztán abban merül ki, hogy
ennek a régiónak lakosai élnek a legrövidebb ideig, és hogy a születéskor várható élettartam itt a legalacsonyabb mind a férfiak, mind a nők esetében,
hanem rámutat, a Borod megyei magyar állampolgárok életszínvonalának érdemi javítása érdekében nem lehet pusztán egyetlenegy ponton beavatkozni, pontosabban lehetséges, de az még látszateredménnyel sem jár. A probléma rendszerszintű, a megoldásnak is annak kell lennie.
„Kár lenne tagadni, hogy a temető szagú külvárosi levegőben lehet valami…”
Miskolc modern költője, Funktasztikus így foglalta rímbe azt az elképesztő állapotot, miszerint a megye levegőminőségi helyzete rosszabb az országos szintnél. Ugyanakkor ez már egyáltalán nem az ipari tevékenység következménye, hiszen az utóbbi 4-6 évben jelentős kibocsátó források (ipari üzemek) szűntek meg. Ennek folyamán a légszennyezés kritikus gócpontjai a nagyobb városoktól átkerültek például a Sajó-völgye apróbb településeinek zónájába.
A legnagyobb gondot a szállópor okozza, jellemző, hogy a fűtési időszakban a PM10 szennyezettség 24 órás értéke akár duplája is lehet a fűtési időszakon kívüli napi szennyezettségnek. A legrosszabb helyzetben ebből a szempontból Sajószentpéter van, itt 76 alkalommal mértek határérték-túllépést, ez az érvényes mérési napok több mint 21 százaléka.
A tanulmány rámutat: a légszennyezettség egyik fő oka, hogy a lakosság szilárd tüzelőanyagokkal (lignittel, magas nedvességtartalmú biomasszával, esetenként hulladékal) fűt.
A jelenség főként a fűtési szezonban jelentkezik azon térségekben, ahol szociális vagy egyéb okokból nem megfelelő tüzelőanyagot (akár PET-palackokat) és/vagy elavult fűtőberendezést használnak.
De ugyanúgy növekszik a közlekedési eredetű légszennyezés egyes térségekben (Kazincbarcika, Ózd, Sátoraljaújhely bevezető útszakaszai; Miskolc egész területén, kiemelten a forgalmasabb csomópontokban), ezzel párhuzamosan az aprófalvakban és a hozzájuk vezető mellékutakon jelentős mértékű és folyamatos a közúthálózat állapotának romlása.
„Minden, amiben hittem, elporladt a karjaimban”
De vajon mit eredményez az, hogy magyar emberek ilyen körülmények között kénytelenek élni?
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az egyik legjelentősebb környezet-egészségügyi probléma a magas légszennyezés által kiváltott megbetegedések számának növekedése. Egyébként hazánk ebben is éllovas az OECD országok között: egymillió lakosra vetítve 937,6 halálozás vezethető vissza a légszennyezettségre.
A 2007 és 2013 közti adatokból kiderül, hogy a férfiak esetében az idő előtti halálozás (15-64 év) legfőbb oka a rosszindulatú daganatok kialakulása (30,4 százalék). A leggyakoribb rákos megbetegedés a légcső, hörgő és tüdő rosszindulatú elváltozása, ezek az esetek 19,5 százalékát teszik ki. A megbetegedések 32,2 százaléka keringéssel, 5,1 százaléka a légzőrendszerrel kapcsolatban alakul ki.
A nőknél is ugyanez a sorrend, a rosszindulatú rákos elváltozások vezetik az elhalálozási listát. A légcső, hörgő és tüdő rosszindulatú daganatai okozta halálozás a 2010 és 2014 közötti időszakban több járási területen is magasabb arányt mutattak a hazai átlaghoz képest.
Egyébként a megyében a születéskor várható élettartam az elmúlt 15 évben emelkedett, de még így is elmarad az országos átlagtól (2001 és 2015 között a férfiak várható életkora 66,57 évről 70 évre, még a nőknél 76,10 évről 77,56 évre nőtt), a férfiaknál a megyék közötti viszonylatban pedig a legalacsonyabb a születéskor várható élettartam.
„Kinőnek a pálmafák a város szemétdomjából, árnyékot fektet nem messze a veszélyforrástól”
De nemcsak a jelen sötét, a múlt árnyai is kísértenek még.
A megye térsége korábban nehézipari központ volt, szinte minden korábbi iparterületen találhatók most is nehézfémekkel, olajjal, vegyi anyagokkal szennyezett talajok. A Sajó-vidéken a folyó nagyobb kiöntései alkalmával a fémszennyeződések szétterülnek az ártereken. A talajba jutott szennyezést a növények felszívják, ezek elfogyasztása pedig károsíthatja a szervezetet.
Szintén jelentős kockázati tényezőnek nevezik a felszíni és felszín alatti vizek elszennyeződését, és az ivóvíz nitráttartalmának a magas szintjét – ez főleg az ipari mezőgazdasági termelés eredménye.
A jelentés készítői figyelmeztetnek arra is, hogy nem elég a környezetszennyező alaptevékenység felszámolása, ezután is szükséges kármentesítési, rekultivációs munkákat végezni, hogy biztosítani lehessen a szennyeződésmentes területet az érintett lakosság számára. De sok helyen még ez sem elég!
A Sajó-völgyének érintett szakaszain túl jelentős számú mezőgazdasági telephely, trágyatelep, hígtrágyatelep és hulladék-lerakóhely található, amely az elmúlt két évtizedben végbement rekultivációs beavatkozások ellenére is szennyezett területként van nyilvántartva: Borsodnádasd, Kurityán, Mezőkövesd, Onga, Tiszaújváros, Rudabánya, Rudolftelep, Miskolc, Kazincbarcika, Putnok, Ózd, Sajóbábony, Sajókeresztúr és Sajószentpéter.
„A reményfoszlányból ígérget valaki”
A tanulmány készítői kiemelik a megyei politikusok számára, hogy nemcsak az épített környezet, hanem a természeti környezet is az összeomlás felé sodródik.
Egyébként miközben egyrészt a megyében található lakások közel 75 százaléka 1980 előtt régebben épült, annak a kornak megfelelő energetikai szabványok mellett, addig az elvándorlásra és a gettósodásra jellemző adat, hogy 2011-ben több mint 28 ezer nem lakott lakást regisztráltak – és ez a szám a fentiek alapján 2017-re minden bizonnyal csak tovább emelkedett.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a Felső-Tisza-vidéke árvíz szempontjából kiemelten veszélyeztetett terület, 74 olyan település van itt, amely erősen veszélyeztetett az ár- és belvíztől (de valamilyen szinten további 83 település érintett ebből a szempontból is). A vízzel tehát már eddig is meggyűlt a bajuk a megyében élőknek, ezt fogja tovább fokozni a klímaváltozás; az eddigi adatok alapján Borsod-Abaúj-Zemplén megye éghajlati sérülékenysége is magasabb a nyugati területekkel összehasonlítva.
Aggasztók a kilátások: „a klímaváltozással összefüggő nyári hőhullámok idején a levegőben megemelkedik a felszíni ózon és a szálló por koncentrációja.
„Nincsenek véletlenek, csak védtelenek”
A tanulmányban kitérnek a fenntarthatósági szempontokra is.
Magyarország egy eléggé kiterjedt és tartós fenntarthatósági válsággal küzd, ami magyarázza, hogy a rendszerváltás utáni két és fél évtizedben miért lett hazánk gazdasági-társadalmi teljesítménye az egyik leggyengébb a volt szocialista, de ma már EU-tag országok között – hangsúlyozzák a szerzők, hozzátéve: a gyenge országos fenntarthatósági állapotnál a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helyzet sok tekintetben még kedvezőtlenebb.
Ezek részletezéséből is világosan kitűnik, a probléma rendszerszintű, ami rendszerszintű megoldásért kiált.
Az átlagosnál gyorsabb demográfiai fogyás, a nagyon alacsony gazdasági aktivitás, az átlag feletti munkanélküliség, az emberi egészségre közvetlenül vagy közvetett hatással bíró szennyezések országos átlag feletti jelenléte végül mind oda futnak ki, hogy tovább nő a szegénység, a leszakadás, így részben ezért, részben más fontos okok miatt is az Észak-Magyarországi régió lakosai élnek a legrövidebb ideig.
A kör ezzel bezárult.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
