1983. június 22-én az Oroszlányi Szénbányák Vállalat Márkushegyi bányaüzemében sújtólégrobbanás következtében harminchét bányász életét vesztette – Kapolyi László akkori kormánybizottsági vezető által “kivizsgált” tragédia igazi okát sohasem hozták nyilvánosságra.
Két és fél éve fejeztette be a kormány a termelést ebben, az ország utolsó, működő mélyművelésű szénbányájában, Márkushegyen.
33 magyar és 4 lengyel bányász vesztette életét a hajnali kb. 4 óra 10 perc körül történt tragédiában. Közel húszan sérültek meg rajtuk kívül.
A sújtólég, viheder vagy bányalég a metán és a levegő robbanóképes elegye a mélyműveléses bányászatban – írja a szakirodalom. A berobbanáskor a detonáció miatt a szűk bányatérségben lökéshullám indul el, amely deformációkat eredményez, esetenként omlásokhoz vezet. Embereknél a robbanási égés külső és belső szerveket károsít, a fellépő oxigénhiány fulladást, a keletkező gázok mérgezést okozhatnak. A szénporképződésre hajlamos bányákban a lökéshullám felkavarja a port, és másodlagosan gyakran szénporrobbanás következhet be.
Jómagam – alig húsz felett voltam – valamikor délelőtt, vagy dél felé (?) mentem a Pusztavám végénél (nem messze a bánya főbejáratától) lévő buszmegállóba, Mórra indultam. Akkor már terjedtek a hírek, hogy valami nagy baj történt.
Óriási tömeg volt ott, egymásnak adták tovább az emberek a híreket, értesüléseket…
Az öcsém is a bányában dolgozott (a gondviselésnek köszönhetően azon az éjszakán valamiért nem volt benn…)
Családok mentek tönkre, apák, férjek, fiúk mentek el örökre…
Volt, akit személyesen ismertem és közülük olyan, akinek a felesége a szíve alatt hordta közös gyermeküket, aki soha nem láthatta meg édesapját…
Az eseményekről áldozatokról hitelesebben írt Kőrösi Imre 2008- ban a Mór című közéleti havilap (az önkormányzat kiadványa) augusztusi számában, ebből idézünk most:
“25 év távlatából megpróbálom hitelesen feleleveníteni e 2-3 nap történéseit.
Azon a június 22-i éjszakán hatalmas vihar dúlt a térségben heves zivatarral, villámlással tarkítva. Pontosan két óra ötvenkét percet mutatott az óra, amikor a személyszállító akna gépkezelője jelentette a diszpécserközpontnak, hogy áramszünet van és leállt a főszellőztető.
A diszpécser felhívta a vállalati fődiszpécsert. Ő azt mondta, hogy a közeli mindszenti trafó leállt és a vihar miatt nem tudnak visszakapcsolni, a hibaelhárítók azonban kimentek a helyszínre. Az akkori előírások szerint még három órát tartózkodhattak az alapközlén, ahol áthúzó légáram van.
Négy óra után pár perccel jöttek az információk, miszerint baj van a területen.
Négy óra tizenöt perckor jelezte a diszpécser a bányamentőknek, hogy az északi I -es bányamezőben valószínű robbanás történt. A bányában nagy a por és szénmonoxid van. Azonnal riasztották a mentőket, riadó kocsin tízen Márkushegyre indultak.
Akkor még nem sejtették, hogy nagy a baj.
Az igazgatói iroda és környéke felbolydult méhkashoz hasonlított. A kora reggeli órákban a helyszínre sietett Menyhárt László az OBF. elnöke, Juhász Ádám, Kapolyi László ipari államtitkár, Kovács László a BDSZ. főtitkára, Havasi Ferenc az MSZMP KB. titkára, Antalóczy Albert Komárom megye és Takács Imre Fejér megye politikai vezetői. Az első információt Menyhárt László adta, erre az időszakra a mentés befejeződött, hiszen reggel nyolc órára már egyetlen sérült vagy halott sem maradt a bányában.
Elmúlt este kilenc óra, amikor Kapolyi László tartott egy rövid tájékoztatót: – 22-én hajnali két óra ötven perckor leállt a szellőztetés és a hetvennégy perces áramszünet alatt a metán felszaporodott. Elrendelték a munkahelyek elhagyását. A tízes alapközlére irányították az embereket, mivel itt még volt természetes légáram.
Az északi I-es mezőben ezen az éjszakán 94-en dolgoztak. A sújtólégrobbanás okait ezekben az első órákban még nem tudták megállapítani, mivel a robbanás epicentrumát a Kormánybizottság nem tudta bejárni.
Hat nappal később lezárult a vizsgálat: mindenekelőtt engedélyezték a termelés folytatását, elrendelték a biztonsági feltételek és az ellenőrzés megszigorítását, valamint az üzemzavar-elhárítási terv felülvizsgálatát. Attól fogva áramkimaradás esetén negyedóra elteltével el kellett rendelni az érintett bányarészek teljes kiürítését, és kivizsgált tragédia igazi okát sohasem hozták nyilvánosságra!!!
Kapolyi László a robbanás feltételezhető okaként három lehetőséget jelölt meg. Vagy robbantottak a 16-os elővájáson, vagy egy biztonsági benzinlámpa, netán valamelyik elektromos berendezés hibája okozhatta a tragédiát….”
“…Végezetül álljon itt a 37. hősi halált halt bányász neve: Bíró István, Brunda László, Danek Józef, Emődi Ferenc, Erdélyi Gyula, Erdősi László, Farkas Sándor, Halasi István, Halász Sándor, Horváth István, Horváth Mihály, Kaszycza Erwin, Kolonics Lajos, Kottyán József, Kovács Károly, Kókai Miklós, Lakatos Bertalan, Martin István, Lóth János, Markovics József, Mészáros László, Módi Károly, Németh Imre, Nyolcas András, Pisch László, Puska József, Pirik István, Rolka Zdzislaw, Raáb János, Reinhard József, Sóvágó Imre, Szekeres Mihály, Szabó Sándor, Szűcs János, Vaczkó Béla, Viczai Sándor, Zyla Stanislaw.
Drága barátaink!
Nem éltetek hiába!
Jó szerencsét!
Kőrösi Imre
egy Márkushegyi
nyugdíjas
nyara”
Szerencse fel, szerencse le
Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete,
Váratlan vész rohanja meg, mint bérctetõt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én, bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem, ki szívében bányász legyen.
Kökény szemû bányász kislány, szívemben csak bányászkodjál!
Kincsekben osztozom velem, s e kincs a tiszta szerelem.
Borulj reám, szép kedvesem, mert nem lehetsz mindig velem.
Az akna hív, Isten veled, de itt hagyom szerelmemet.
Az én igaz szívem helyén, hû szívedet viszem el én,
Megõriz majd az engemet, bányász kislány, Isten veled!
Ne félj, ne sírj, nincs ok, miért, gonosz halál ott nem kísért,
Bár lenn van a bányász hona, mégis közel az ég oda.
Nincsen madár, lomb se fakad, ott a nehéz sziklák alatt,
Mégis a szív úgy feldobog, a csille száll, a mécs lobog.
Örök homály, vad éjszaka, mégis közel az ég oda.
Csillog a mécs, sugárt lövell, Szerencse fel! Szerencse fel!
Van itt alant örök tavasz, a bányásznak hû szíve az.
Nem hervadó a kikelet, benne a virága szeretet.
Te szép virág, bányász kislány, érted virul, érted csupán.
Míg rámosolyg, nem hervad el, Szerencse fel! Szerencse fel!
Ha majd nyugszunk mélyen alant, nem lesz nekünk nehéz a hant,
Anyánk a föld majd átölel, Szerencse fel! Szerencse fel!
Ha majd egykor a föld ölébe’ végóránkat éljük,
Isten kezébe’ életünk, s Õ megsegít, reméljük.
Te kisleány, ne bánkódjál, bányásznak halni szép halál,
Egekbe szállani fel, fel, Szerencse fel! Szerencse fel!
Forrás: Minálunk, MTI, Dolgozóklapja, Magyar Nő Magazin
Fotók: MTI
magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »