Pécs nem csupán a magyar oktatáshoz, kultúrához, művelődéshez való kivételes hozzájárulása miatt különleges hely. (Természetes, hogy a miniszterelnök tegnap a helyi tudományegyetem – egyben az első magyar egyetem – alapítása 650. évfordulójának apropóján idelátogatott a tanévet megnyitni; más kérdés, az alkalomhoz szabott gondolatait mennyire tartja hitelesnek a diákság.) A belpolitikában is kiemelt, egyedi szerep jutott az utóbbi időkben a városnak. A dél-dunántúli centrumhoz kötődő politikusok és egyéb befolyásos figurák sokasága játszott, játszik meghatározó szerepet a magyar közéletben. Egy időben divat volt baranyai vagy pécsi lobbiról beszélni, elsősorban a szocialistáknál, elég Szili Katalinra, Puch Lászlóra vagy a néhai Toller Lászlóra gondolni. De a város legújabb kori története más szempontból is figyelemre méltó. Jó példa arra, hogy bár egy régió vagy település hagyományai, adottságai jelentős mértékben meghatározzák a politikai hovatartozását, igazából nincsenek minden körülmények között bal- vagy jobboldali, liberális vagy konzervatív városok. A jelenlegi polgármestert, a fideszes Páva Zsoltot például 1994-ben választották meg először; akkor, amikor az országos trend nem éppen a pártjának kedvezett. Majd 1998-tól, Toller László polgármester-választáson aratott első győzelmétől jó évtizedig a várost bevehetetlen szocialista fellegvárként emlegették. Toller tragikus balesete után még egyszer nyert a városban az MSZP, ám Tasnádi Péter polgármester 2009-ben elhunyt, s az akkor érlelődő országos politikai fordulat vihara ismét Páva Zsoltot röpítette időközi választáson a város élére egy igazi MSZP-s nagyágyú, Szili Katalin ellenében. Azóta minden választást megnyert Páva, a város fideszes bástya lett. Egyben egyfajta kísérleti terep is, hiszen a vezetés a helyi vízmű nagy vihart kavaró „visszavételével” a második Orbán-kormány politikai irányvonalát is tesztelte.
Valami azonban aztán nagyon félresiklott. Már a patinás Zsolnay-cég arab tulajdonosa ellen indított, abszurd elemekkel tarkított hadjárat is előrevetítette a válságot. Jó ideje hallani Pécs állítólagos csődközeli helyzetéről, brutális adósságáról. Ezt erősítette meg a napokban született döntés, miszerint a helyi Fidesz–KDNP lényegében gyámság alá helyezi a polgármestert és városát: Csizi Péter parlamenti képviselő vezetésével egy új testület „segíti” Pécs irányítását. Orbán Viktor világossá is tette, hogy a város nincs jó költségvetési helyzetben, majd vázolta a pártja által elképzelt megoldást. – Aki megcsinálta a bajt, az csinálja meg a rendet is – szögezte le (képzeljünk el egy ilyen kijelentést a 2010-es választások előtt!), hozzátéve, a kormányra (értsd: az adófizetőkre) lehet számítani. Nem mellékesen: röviddel a sokat hivatkozott önkormányzati adósságkonszolidáció után.
Ha egy felelős vezető alkalmatlan a feladata ellátására, akkor le kell mondatni, vagy le kell váltani, majd el kell számoltatni; a gazdasági válsághelyzeten egy új választáson szerzett felhatalmazás birtokában lévő vezetésnek kell úrrá lennie. Talán nem túlzás rögzíteni, hogy így, és csakis így lenne demokratikus és alkotmányos. Az önkormányzati autonómiát veszi semmibe a Fidesz, amikor a gyakorlatban parlamenti képviselő(k) irányítása alá rendeli a várost; nem sokkal azután, hogy összeférhetetlenné tette a képviselői és a polgármesteri megbízatást! A kormányfő számára mintha magától értetődő volna, hogy személyesen ő rendelkezik a város sorsáról, nem a helyi közösség. A Fidesz pedig a történtekért nem vállalja a nyilvánvaló politikai felelősséget, ahogy polgármestere sem. Magabiztos győzelmével nyolc éve Páva Zsolt a Fidesz kétharmadának hírnöke volt. Azt nem tudni, hogy dicstelen, elmaszatolni igyekezett bukása jelez-e előre valamiféle fordulatot.
Pécsnek 1780-ban adott szabad királyi városi rangot Mária Terézia. A király(ság) után a szabadság is veszni látszik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.02.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
