Amelia Earhart eltűnésének több évtizedes rejtélyét 99%-os valószínűséggel megoldották, állítja a témával foglalkozó prominens tudós. A híres pilótanő valahol a Csendes-óceánon tűnt el 1937-ben, a Föld körberepülésére tett kísérlet közben. Sem Earhartnak, sem repülőgépének, sem navigátorának, Fred Noonannak nem leltek soha nyomára. A legelfogadottabb elmélet szerint üzemanyaghiány következtében az óceánba zuhantak, de tartja magát az az elképzelés is, hogy egy lakatlan szigeten köthettek ki.
Richard Jantz, a knoxville-i Tennesseei Egyetem kutatója úgy véli, megtalálta a megoldást a 20. század egyik leghíresebb rejtélyére. Azt állítja, egy Csendes-óceáni szigeten talált csontok „99%-os valószínűséggel” Earharthoz tartozhatnak. A csontokat 1940-ben fedezték fel a ma Kiribatihoz tartozó Gardner-szigeten (mai nevén: Nikumaroro), amely csaknem 650 kilométerre délre található Earharték egyik tervezett leszállóhelyétől, a Howland-szigettől. A csontokat az akkor brit fennhatóság alá tartozó Fidzsire küldték, ahol Dr. David Winn Hoodless vizsgálatokat végzett rajtuk. Bár a csontok a későbbiekben elvesztek, Dr. Jantz ma e mérések adatait összehasonlítva Earhart valószínű méreteivel izgalmas következtetésre jutott:
„Tudományos igényességgel annyit állíthatok: a csontok 99%-os valószínűséggel hozzá tartoznak”, mondta. Earhart megfelelő csontjainak méreteit olyan fényképek alapján becsülték meg, amelyeken a pilótanő olyan tárgyak mellett szerepel, amelyeket ma is meg tudunk mérni. „Három csontra vonatkozóan volt hosszúsági adatunk”, mondta. „Ezután rájöttünk, hogyan tudunk több információt nyerni Amelia Earhart méreteiről, amit aztán a csontokhoz mérhetünk. Meg tudtuk mérni a felkarcsontja és az orsócsontja hosszát egy olyan kép alapján, amin egy ismert méretű tárgy mellett szerepelt. Volt egy becslésünk a sípcsontja hosszáról is a nadrágja belső varrásának hossza, illetve a testmagassága alapján. Ezt a három adatot tudtuk összemérni a Nikumaroróról származó csontokkal. Az eredmény az, hogy a csontok nagyon hasonló méretűek, és igen valószínűtlen, hogy egy véletlenül talált másik ember csontjainak méretei ennyire hasonlóak legyenek.”
Egy, a csontokat 2776 másik emberével összevető analízis csupán tizenhét olyan embert talált, akinek még Earharténál is közelebb álltak a méretei a talált csontokéhoz – közülük csupán ketten voltak nők.
„Ha Earhart pozíciója ennek a szórásnak a közepe táján lett volna, nem következtethettem volna arra, hogy a csontok az övéi”, mondta Dr. Jantz. „Az a tény, hogy nem az ő adatai a leghasonlóbbak, egyáltalán nem kizáró ok, mivel bizonyosan előfordulnak mérési hibák az én részemről az ő csontméreteinek becslésében, és lehetséges, hogy Hoodless is hibázott, amikor a talált csontokat mérte. Egy másik ember nagyon kis valószínűséggel hasonlíthatna ennyire a nikumarorói csontokra.”
A Történelmi Repülőgépek Felkutatásáért Nemzetközi Csoport (TIGHAR) az 1980-as évek óta vizsgálja az elméletet, miszerint Earhart a ma Kiribatihoz tartozó Nikumarorón landolt volna. Richard Gillespie, a szervezet igazgatótanácsának tagja szerint a társaság más arra utaló bizonyítékokat is talált már arra, hogy Earhart lezuhant a szigeten, számkivetettként élt, majd meghalt. Elmondta: „Huszonkilenc éve foglalkozunk már ezzel, és nagyszámú bizonyítékot sikerült gyűjtenünk, amely azt az elméletet támasztja alá, hogy Earhart ezen a szigeten landolt és halt meg. Sok-sok különálló nyomvonal vezetett ugyanerre a következtetésre, és nincs igazán bizonyíték arra, hogy máshogy történt volna. Több tárgyat is találtunk a szigeten, amelyek egy 1930-as évekbeli amerikai nőre utalnak, ezekre pedig nincs egyéb magyarázat.”
A tárgyak között szerepel egy nyomokban higanyt tartalmazó üveg, amelynek kialakítása megegyezik a Dr. C.H. Berry’s márkájú szeplőeltávolító készítményével – egy 1930-as évekből való, higanytartalmú termékével. Gillespie elmondta: „Azt nem tudjuk, hogy használta ezt a szeplőkrémet, de azt tudjuk, hogy Earhartnak voltak szeplői, és nem szerette őket. Erre itt van ezen a szigeten egy üveg, amely egykor ezt tartalmazta, és semmilyen más magyarázat nincs arra, hogyan került oda.”
A TIGHAR emellett talált egy zsebkést is, melyről azt állítják, azonos típusú kés volt nyilvántartásba véve Earhart gépének fedélzetén. „Tudjuk, hogy volt egy ilyen kése” – mondta Gillespie. „El lett törve, szét lett zúzva – vélhetően egy egyszerű kővel – hogy a pengéket ki lehessen szedni. Ha hajótörött vagy, és lándzsát kell készítened, kellhetnek azok a pengék, és a használatukhoz ki kell szedned őket. Teljesen érthető, általános hajótörött eljárás.”
Gillespie szerint Earhart hetekig, vagy akár hónapokig is túlélt a szigeten, mielőtt elhunyt volna. „Lehetséges, hogy szomjan halt, de az is lehet, hogy éhen”, mondta. „Előfordulhat olyan helyzet, amikor az ennivaló megszerzése közben több kalóriát éget el az ember, mint amennyit a táplálékból ki tud nyerni. Ráadásul a sziget egy korallatoll: ha az ember ráesik a korallra – ami könnyen előfordulhat –, fertőzést kaphat, és ha nincs hozzáférése antibiotikumokhoz, akkor előbb vagy utóbb belehal a vérmérgezésbe.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
