Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39., demokrata párti elnöke, aki 1977 és 1981 között volt hivatalban, a mai napon, október 1-jén tölti be 96. évét. Ő volt az első, aki becenevén tette le a hivatali esküt, s az egyetlen elnöki tisztséget viselt amerikai politikus, aki az 1959-es forradalom óta a kommunista Kubába látogatott. Sokat foglalkozott az emberi jogokkal, igyekezett a vietnami sokk után Amerika erkölcsi súlyát visszaszerezni a nagyvilágban, ám elnöksége vége felé súlyos problémákkal kellett szembenéznie.
James Earl Carter Jr. a Georgia állambeli, alig 600 lelket számláló Plains nevű településen, farmercsaládban született. Ősei a 17. században vándoroltak ki Angliából, és nyolc generáció óta éltek Georgia államban. Házukban sem villanyvilágítás, sem folyóvíz nem volt, mégis a tehetősebb családok egyikének számítottak.
A családban Jimmy volt az első, aki túljutott a középiskolán. Két évig folytatott matematikai tanulmányokat georgiai egyetemeken, majd 1943-ban beiratkozott az annapolisi tengerésztiszti akadémiára. Miután végzett, jelentkezett a haditengerészet atomtengeralattjáró-programjába, komoly atommérnöki kiképzésben részesült és nukleáris fizikát tanult.
1953-ban, apja halála után leszerelt, és átvette a család földimogyoró-farmját. Az addig inkább a tudományokban elmélyülő Carter gyorsan beletanult gazdálkodásba, de a kezdeti időszakban még anyagi nehézségekkel küszködött – a mai napig ő az egyetlen amerikai elnök, aki családjával a szűkölködők számára épített kormányzati bérlakásban élt.
Sikeres üzletemberként kapcsolódott be a helyi politikai és közéletbe, a helyi iskolatanács és a baptista egyházközség vezetésébe.
A faji elkülönítést ellenző Cartert 1962-ben beválasztották Georgia állam szenátusába, 1966-ban a kormányzói széket is megpályázta, de alulmaradt a szegregációt pártoló ellenfelével szemben. Négy évvel később már győzött, a kormányzói tisztséget 1971 és 1975 között töltötte be.
Az állam élén komoly takarékoskodásba kezdett, javított a közszolgáltatások színvonalán, növelte a fekete alkalmazottak számát. 1972-ben pályázott a Demokrata Párt alelnökjelöltségére, de kudarcot vallott. Ekkor kezdte „felépíteni” magát: 1974-ben elnyerte a Demokrata Párt választási kampánybizottságának elnöki tisztét, s elkezdte kiépíteni hadállásait a párton belül.
Az 1976-os elnökválasztási kampány kezdetekor országosan még csak kétszázalékos volt ismertsége, de amikor nyáron kiadta „Miért ne a legjobbat?” című könyvét, mindenki felfigyelt rá.
A demokrata pártkonvención az első szavazáson választották elnökjelöltté, s az 1976. november 2-i elnökválasztáson szoros szavazati aránnyal (50,4 százalékot ért el a hivatalban lévő Gerald Forddal szemben), az elektori voksok meggyőző többségével elnökké választották.
Az Egyesült Államok 39. elnökeként 1977. január 20-án vette át hivatalát, ő volt az első, aki becenevén, Jimmy Carterként tette le a hivatali esküt. Sokat foglalkozott az emberi jogokkal, igyekezett a vietnami sokk után Amerika erkölcsi súlyát visszaszerezni a nagyvilágban.
Elnöksége alatt írták alá a Panama-csatornaövezet fokozatos átadásáról rendelkező szerződést (1977. szeptember 7.), vette fel az Egyesült Államok a diplomáciai kapcsolatokat Kínával (1979. január 1.), az ő bábáskodásával született meg Camp Davidben az Egyiptom és Izrael közötti békeszerződés (1979. március 26.), ő írta alá Bécsben 1979. június 18-án Leonyid Brezsnyev szovjet államfővel a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló SALT-II. szerződést.
Elnöksége vége felé súlyos problémákkal kellett szembenéznie. Az 1979 végi afganisztáni szovjet intervenció miatt 1980 nyarán Carter komoly vihart kiváltva a moszkvai olimpia bojkottja mellett döntött. 1980 áprilisában elrendelte az Egyesült Államok teheráni nagykövetségén az előző év végén túszul ejtett amerikai állampolgárok kiszabadítását, sikertelenül.
Carter hivatali fotója (kép forrása: biography.com)
A választási kampányt a kudarcba fulladt mentőakció és a stagflációba süllyedt gazdaság témája uralta, így Carter – akinek saját pártjában is komoly ellenzéke támadt – az 1980. november 4-i elnökválasztáson alulmaradt a republikánus Ronald Reagannel szemben.
Bár a szavazatok számát tekintve Reagan csak nyolcmillióval kapott többet, de az 50 államból 44-et megnyert, és 489 elektori voksot szerzett, szemben Carter 49-ével.
Jimmy Carter Washingtonból távozva visszatért farmjára, de továbbra is aktív közéleti szerepet vállalt. 1982-ben létrehozta a Carter Centert, amely fő feladatának tekinti az emberi jogok biztosítását a világon, az emberi szenvedések enyhítése érdekében végzett munkát, s itt őrzik Carter elnökségének 27 millió dokumentumát.
Az exelnök diplomáciai, békéltető tevékenységet végzett a Közel-Keleten, Etiópiában, Észak-Koreában, Haitin és Boszniában, máig fáradhatatlanul folytatja jószolgálati misszióját és hallatja hangját a nemzetközi politikai életben.
2011-ben Raúl Castro kubai államfővel folytatott megbeszélést, ő az egyetlen elnöki tisztséget viselt amerikai politikus, aki az 1959-es forradalom óta a kommunista szigetországba látogatott.
Jimmy Carter 2002-ben a nemzetközi konfliktusok békés megoldását célzó, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását, a gazdasági és társadalmi fejlődést elősegítését szolgáló több évtizedes erőfeszítéseinek elismeréseként megkapta a Nobel-békedíjat.
Carter 1996-ban járt Magyarországon, Vácott részt vett a Habitat for Humanity International (Házat – Hazát alapítvány) elnevezésű ökumenikus keresztény lakásépítő szervezet akciójában, amelynek keretében 500 önkéntes egy hét alatt tíz lakóházat hozott tető alá.
Ebben az évben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is a magyar-amerikai kapcsolatok széles körű fejlesztéséért és a koronázási ékszerek visszajuttatásáért.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
