Alapítása 890. évfordulóját ünnepli idén a stičnai ciszterci apátság, Szlovénia legrégebbi kolostora és egyetlen ma is működő ciszterci apátsága.
Az évforduló alkalmából regionális szántóversenyt is rendeznek, amellyel a szervezők jelképesen a ciszterci rendnek a szlovéniai mezőgazdaság fejlődésében játszott szerepét kívánják felidézni.
A stičnai kolostor története 1132-ig nyúlik vissza, amikor az első ciszterci szerzetesek megérkeztek a területre és megkezdték a kolostor építésének előkészítését. Az apátság alapítólevelét I. Peregrin aquileiai pátriárka 1136-ban adta ki, ezért a jubileumot ettől az évtől számítják. A szerzetesi élet már 1135-ben megkezdődött Stičnában, a templomot pedig 1156-ban szentelték fel.
A kolostor rövid idő alatt Krajna egyik jelentős vallási, kulturális és gazdasági központjává vált. Már a 12. században iskola működött benne, könyvtára pedig a II. József-féle vallási reformokig számos, a helyi másolóműhelyben készült, 12. és 13. századi, latin nyelvű, gazdagon díszített kéziratot őrzött.
Itt keletkezett 1428 körül a Stičnai kézirat is, amely a szlovén nyelv egyik legkorábbi írásos emléke. A kézirat különösen fontos helyet foglal el a szlovén nyelv- és irodalomtörténetben.
Az épületegyüttes az évszázadok során többször átalakult, így a román, a gótikus, a reneszánsz és a barokk építészet jegyeit egyaránt magán viseli. Legrégebbi részei, köztük a kerengő és a kolostortemplom napjainkig fennmaradtak.
II. József reformjai idején, 1784-ben feloszlatták az apátságot. A ciszterciek 1898-ban tértek vissza Stičnába, és azóta ismét folyamatos a szerzetesi élet.
A kolostorban működik a Szlovéniai Kereszténység Múzeuma is. Stična emellett a gyógynövényes gyógyítás hagyományáról is ismert, amely elsősorban Simon Ašič ciszterci szerzetes nevéhez kötődik. A gyógynövények szakértőjeként ismert szerzetes több, természetes gyógymódokkal foglalkozó könyvet is írt.
A stičnai apátság ma is jelentős vallási és zarándokközpont, és egész évben különböző lelki programoknak ad otthont.
Forrás: MTI
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
