Eduard Beneš napra pontosan 76 évvel a megemlékezés előtt adta ki 33. dekrétumát, amelynek következtében emberek millióit, magyarokat és németeket hurcoltak el otthonaikból és fosztottak meg állampolgári jogaiktól. Erre a gyalázatos eseményre emlékezve állítottak emlékművet és rendeztek ünnepélyes átadást a somorjaiak. Somorja Város, a Via Nova Somorja Ifjúsági Csoport, a Somorja Hangja Polgári Társulás és a Csemadok Somorjai Alapszervezete, valamint a lakosság is hozzájárult az emlékműhöz, amelyet Lipcsey György alkotott.
Az eseményt ökumenikus istentisztelet előzte meg a helyi református templomban, amelyen Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke is részt vett. Az istentiszteletet Bucsuházy István az egyházközösség főgondnoka nyitotta meg, majd György András Somorja református lelkipásztora vezette, aki felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy nem csak az élőket gyászolhatjuk. Felszólalt Myjavec Pál, a Somorjai Római Katolikus Egyház plébánosa és Fördős Jana, a Somorjai Evangélikus Egyházközség lelkipásztora.
Ezt követően a Fő utcai parkban a megemlékezést Méry János nyitotta meg, ahol Görcs Lajostól hallhattak verset a jelenlévők.
Majd Horváth László helytörténész osztotta meg Beneš 33. dekrétumának országos és helyi következményeit.
„Mint ismeretes a felvidéki magyarság legnagyobb sorstragédiája a második világháború után, tehát békeidőben sújtotta közösségünket. A jogfosztottság időszaka a szó szűkebb értelmében, 1945-től 1947-ig, tágabb vonatkozásaiban viszont 1949-ig tartott. Az események kapcsán 3 egymással szorosan összefüggő fogalomról kell szót ejtenünk, az első ezek sorából az áttelepítés, ami a gyakorlatban a csehszlovák-magyar lakosságcsere formájában valósult meg, a második az államon belüli széttelepítés, itt a csehországi deportálásokról van szó. A harmadik pedig a magyarság statisztikai eltüntetését célzó reszlovakizációs rendelet. A magyarokat és németeket sújtó intézkedések jogalapját, a 33. rendelet mellett a Kassai Kormányprogram biztosította.”
A történelmi tények ismertetése után a történész elmondta azt is, hogy „a mai alkalom mégis lélekemelő, hiszen egy közösség erejét mutatja. Ezzel nemcsak a múlt iránti tiszteletét fejezi ki a somorjai közösség, hanem a jövőbe vetett hitét is”.
Ezt követően a Pósfa zenekar és a Csalló Néptáncegyüttes előadása következett.
„A bűn nem akkor teljesedik be, amikor elkövetik, hanem akkor, amikor elfelejtik. (…) ha az áldozatok utódai elfelejtik az elődeik ellen elkövetett történelmi bűnöket, akkor a bűnök a jövőben megismétlődhetnek, és az utódok ismét bármikor védtelen áldozatokká válhatnak, ha a bűnkövetők utódai nem tagadják meg elődeik bűneit, a bűnök visszaszállhatnak rájuk és az utódokat sújtva teljesedhetnek be. A bűnnek ezen ördögi köréből csak a keresztyén hitünk szerinti megbánás s megbocsátás által lehet kiszabadulni. (…) A magyarság nem bocsáthatta meg az ellene elkövetett bűnöket, mert a mai napig nem kértek bocsánatot tőle” – hangsúlyozta a házelnök.
Az esemény végéhez érkezve egy időkapszulát helyeztek el az emlékmű mellett, amelybe a házelnök is belehelyezte gondolatait, valamint, több lap mellett, a támogatók teljes listája is megtalálható benne. Ezután Lipcsey György szobrászművész, Ürge Lajos, nyugalmazott tűzoltóparancsnok, Szamák Zsuzsanna, a Somorja Hangja Polgári Társulás elnöke, Orosz Csaba polgármester, Végh Ákos, a Mozi klub tagja és Brunczlik Viktor, a Via Nova Somorja képviselője ünnepélyesen átvágták a trikolór szalagot az emlékmű egyes részein.
A helyi református, evangélikus és katolikus egyház vezetői megáldották az emlékművet, majd a szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait.
Az emlékműavatás nemzeti imádságunkkal, a Himnusz eléneklésével zárult.
Az ünnepségen megjelent többek közt Pető Tibor Magyarország pozsonyi nagykövete, valamint Gubík László, Őry Péter, Berényi József, és Veress Gábor.
(Edmár Attila/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
