1945. “…… december 17.-én elbocsátottak a nürnbergi fegyházból.
Éjjel háromnegyed kettőkor zárkámban váratlanul kigyulladt a villanylámpa és ismeretlen amerikai tiszt lépett be hozzám. Felszólított, hogy holmimat gyorsan csomagoljam össze, a gépkocsi már útrakészen vár.
„Hová utazunk?” – kérdeztem.
„Nem mondhatom meg”, volt a felelet, s ez ismét nyugtalanságot
keltett bennem.
…
Csomagjainkkal, köztük visszakapott értéktárgyaimmal elhelyezkedtünk
a nagy csukott személykocsiban és Nürnberget hamarosan magunk mögött hagytuk.
Nem volt nehéz utunk irányát megállapítanom. A fogyóban lévő holdat tőlünk jobbra pillantottam meg, tehát délre, München irányába tartottunk. Ez reményt keltett.
Egyszerre azonban letértünk a főútról és azt kellett hinnem, korai volt örömöm.
Fegyházépület előtt állottunk meg.
De csak a főkonzult kísérték oda be, mi csak rövid reggeliző pihenőt tartottunk.
Mikor ismét kocsira szálltunk, odasúgta nekem az amerikai: „Weilheim!”.
Ez volt az a hely, ahol családom tartózkodott. Fogságom magányában nyolc hónapon keresztül vártam erre a boldog pillanatra.
A nagy örömért, melyet kísérőm szerzett, csak a kezét szoríthattam meg.
9 óra táján értünk Weilheimbe és némi keresgélés után rátaláltunk a házra, amelybe családom időközben átköltözködött.
Én visszamaradtam a kocsiban, mialatt az amerikai becsöngetett. Feleségem nyitott ajtót, s neki jelentette:
„Karácsonyi ajándékot hoztam”.
„A férjemtől?”
„Nem, – őt magát!”
Azóta magánember vagyok. Csak egyszer kellett még kormányzó minőségemben szerepet játszanom, de csak mint statisztának Veesenmayer nürnbergi perében. …….” /
részlet vitéz nagybányai Horthy Miklós emlékirataiból
Vitéz Székely Csaba György
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
The post 74 évvel ezelőtti Karácsonyi ajándék… appeared first on Magyar Tudat Nemzeti Hírportál.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
