A félmaraton, azaz a 21,1 kilométer teljesítése jóval kevesebb regenerációs időt igényel, az ezzel járó felkészülés jobban beilleszthető a hétköznapokba, ráadásul, ami a teljesítményt illeti, az sem sokban marad el egy teljes maratoni táv teljesítésétől.
A maratoni táv egyértelműen a hosszútávfutók „királyi számának” számít: minden tapasztalt, hosszú ideje futó versenyző arra törekszik, hogy legalább egyszer az életében legyűrje a valóban emberpróbáló 42,2 kilométeres távot. Éppen ezért a maraton beárnyékolja szinte az összes hosszútávú versenyszámot, de különösen a félmaratont.
Annak ellenére, hogy a kezdő futók szemében a félmaraton népszerűbb, mint a teljes táv, sokan mégis úgy vélekednek féltávról, mint egy állomásra a maraton felé vezető úton, rosszabb esetben pedig úgy, mint egy vigaszversenyre, ha nem sikerült annyit edzeni, vagy nem úgy sikerült a felkészülés, ahogyan azt a teljes távra történő felkészülés megkövetelné.
A futásra szakosodott runningmagazine.ca portál alapján most összeszedtünk hét olyan okot és tényezőt, amely azt bizonyítja, a félmaraton jobb mint a teljes táv.
Ez az egyik legkézenfekvőbb oka annak, hogy a félmaraton – különösen az amatőr versenyzők szemében – felülmúlja a maratont.
A félmaraton teljesítéséhez nemcsak kevesebb edzésidőre van szükség (a legtöbb félmaratoni edzésterv kb. 10 hétig tart, szemben a maratoni 16-tal), de a napi szintű edzésmennyiség is kevesebb.
Természetesen nem mindegy, hogy kinek milyen célkitűzései vannak, ám egy félmaratont heti 30-40 km-rek teljesítésével már szinte mindenki teljesíthet. A maratonra való felkészülés lényegesen nagyobb futásmennyiséget igényel, ezért a félmaraton sokkal jobban illeszkedik az amúgy is elfoglalt, a futásra csak hobbiként és szabadiős sportként tekintő amatőrök hétköznapi életébe.
Bárkinek, aki edzett már maratonra, ismerősek lehetnek az ún. hosszú edzések (amelyek nem ritkán 30 km feletti távot is jelentenek) után jelentkező fáradtság, amelynek következtében az ember egész hétvégén csak a kanapén vagy az ágyában pihengetne. Mivel félmaratonra való felkészülés során nem kell ilyen nagy távokat teljesíteni, az embernek több energiája marad ügyes-bajos dolgainak elintézésére, családjára, barátaira és más egyéb szabadidős tevékenységre.
Nemcsak az edzés alatti rövidebb futások igényelnek kevesebb regenerációs időt, hanem maga a verseny is. Míg a legtöbb maratonistának a verseny után jelentős időt kell a pihenésre, a regenerációra szánnia, a félmaratonisták fele ennyi idő alatt már újra edzésbe állhatnak.
Ha félmaratonra készülsz, nagy valószínűség szerint jóval kisebb eséllyel sérülsz meg edzés közben. És ez megint a félmaratonra való felkészüléshez szükséges kevesebb futómennyiségnek tudható be. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy „immunis” vagy mindenfajta sérülésre, ezért a megfelelő sérülésmegelőzési stratégiák továbbra is fontos szerepet kell hogy kapjanak a felkészülés során. Egyet azonban biztosan jelent:
a sérülés kockázata bizonyítottan alacsonyabb, mint a maratoni edzéseknél.
Előszöris tisztázzuk: mi is az a maratoni fal? Ez a maratoni táv legnehezebb pontja, amely általában (felkészültségtől, edzettségtől függően) a harmincadik kilométer után jelentkezik. Ekkora kimerül a szervezet glikogén tartalma, és a futón úrrá lesz a fáradtság, elfogy az energia, lépései lelassulnak. Megfelelő edzésmennyiséggel persze elkerülhető. De vajon a félmaratonisták nem találkoznak vele? Be kell valljuk, hogy igen: egy félmaratonista is találkozhat ezzel a bizonyos fallal.
De vajon mi a rosszabb: akkor ütközni a falnak, ha már csak néhány kilométer van hátra, vagy a 30 kilométeres jelzésnél, amikor még 12 kilométer van a célig? Ugye nem mindegy?
Még a legnagyobb maratonisták is futnak olykor-olykor félmaratoni távokat. Miért? Mert szükségük van a gyors, tempósabb futásokra, és mert enélkül túl egysíkú, unalmas lenne az edzés. Az tehát, hogy teljesítetted a nagy célt, a maratoni távot, még nem kell, hogy azt jelentse, hogy a félmaratonokat örökre hátra kellene hagynod. Ha ugyanis, ha folyamatosan az egyik maratoni edzésciklusról a másikra lépegetsz előre, edzéseid elavulttá és unalmassá válhatnak. De ha néha-néha beiktatsz a kettő közzé egy-egy félmaratoni felkészülést, máris feldobhatod, izgalmasabbá teheted az edzéseket. A félmaraton ugyanis megkívánja a tempósabb, gyorsabb résztávokat, és ki ne élvezné azt, ha száguld a rekortánon? Ezt egy maratoni felkészülés során csak akkor élvezheted, ha a legnagyobb profikkal akarod felvenni a versenyt.
Az, hogy a félmaratonok a klasszikus maratoni táv felét jelentik, még nem azt jelenti, hogy nem szabad büszkének lenned magadra, ha teljesítetted.
A félmaratoni távban az a legjobb, hogy egyszerre kihívás és egyszerre teljesíthető – vagyis ennek a kettőnek a tökéletes kombinációja. Nagyon ritka az, hogy valaki nulla edzettséggel odaáll és teljesíti, ahogyan az is, hogy ha valaki becsületesen felkészül, akkor nem ér célba.
Egészen biztosak vagyunk abban, hogy ha elmondod a barátaidnak, hogy teljesítetted a 21,1 kilométeres félmaratoni távot, azzal lenyűgözöd őket, – és te is joggal lehetsz büszke magadra.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
