Pontosan 900 évvel ezelőtt, 1116. február 3-án szólította magához az Úr egyik legjelentősebb Árpád-házi uralkodónkat, Könyves Kálmánt, aki a Kárpát-medencei magyar dominancia egyik letéteményese volt.
Bölcs királyunk halálának évfordulóján csokorba gyűjtöttünk 5, vele kapcsolatos tényt és érdekességet, hogy ezeken keresztül tekintsük át, egyáltalán milyen kép él a közgondolkodásban róla és életművéről?
1. Tényleg képes volt megregulázni az országon átvonuló keresztes hadakat?
Olyannyira, hogy a jelentős katonai erőt képviselő, s később az arab világ jelentős részét térdre kényszerítő, de prédálásra hajlamos, fegyelmezetlen csapatok fölött négyszer is győzelmet aratott, annak ellenére, hogy csekély harci tapasztalata volt, hiszen eredetileg egyházi pályára nevelték.
Még a fősereg élén érkező Bouillon Gottfried-del is szembeszegült, hogy megakadályozza a további összecsapásokat, s végül remek diplomáciai érzékének köszönhetően elérte, hogy fölöslegesen ne folyjon több keresztény vér.
2. Ő szerezte vissza Horvátországot a Szent Korona számára.
A Szent László által leigázott, és Álmos által megtartani nem tudott déli területeket, 1097-ben Kálmán hódította vissza, a horvátok utolsó, horvát származású királyától, Svačić Pétertől. A végső, győztes ütközetben a horvát arisztokrácia jelentős része, és maga Svačić is elesett.
Az uralkodó azonban inkább kiegyezésre törekedett a megmaradt nemesekkel, akik behódoltak neki, így cserébe – a dalmát városokhoz hasonlóan – nagyfokú autonómiát élvezhettek a királyságon belül.
Kálmán azzal is gesztust kívánt gyakorolni feléjük, hogy 1102-es koronázását fővárosukban, Tengerfehérváron tartotta, s fölvette a horvát királyi címet is, ezzel megteremtve a magyar-horvát perszonálunió, egészen 1918-ig tartó tradícióját.
3. Miből eredt „Könyves” ragadványneve?
Ismert, hogy Kálmán Európa szerte nagy tudású uralkodó hírében állt, műveltsége páratlan volt a korban, ezért került neve elé a könyves jelző. Szellemi és a gyakorlati dolgokban való jártasságának elegye számos diplomáciai és katonai sikert hozott mind Kálmán, mind az ország részére, legyen szó kül-, vagy belpolitikáról.
Uralkodóként konszolidáló szerepet töltött be, s egyértelműen neki köszönhető, hogy Szent István és Szent László vívmányai nem vesztek a múlt ködébe. Bár elődei törvényeit felülvizsgálta, és sok esetben enyhített szigorukon, lényegüktől nem távolodott el két törvénykönyvében, melyek széleskörű reformjait rögzítették.
Intézkedései évszázados hagyományokat alapoztak meg, és stabilitást eredményeztek, legyen szó az egyházzal való viszony szorosabbra fűzéséről, vagy az öröklési rendszer (és ezzel a királyi hatalom alapjainak) újragondolásáról, közigazgatási, vagy gazdaságpolitikai vívmányokról.
Ezek sokkal fontosabb gyakorlati hatásokkal bírtak, mint elhíresült, boszorkányok létét tagadó kijelentése, ami igazából egy Európa szerte elfogadott pápai iránymutatás megerősítése volt, és csupán a boszorkányok egy adott fajtájára vonatkozott (konkrétan a strigákra, ami állati alakot öltő, emberhússal, vagy vérrel táplálkozó bűbájost jelölt).
4. Valóban ocsmány testű, torz alak volt?
A krónikák példátlanul negatív testi jegyeket kölcsönöztek a királynak, uralkodását pedig kudarcosnak igyekeztek beállítani. Utóbbi nyilván nem volt igaz, ahogy a külsejére és testi jegyeire vonatkozó részek is merőben túlzóak, hiszen egy púpos, kancsal, sánta, hebegő ember nem lehetett volna alkalmas az ország irányítására, pláne több győztes hadjárat megvívására.
A túlzóan előnytelen kép annak köszönhető, hogy a krónikák abban a korban készültek, mikor a Kálmán által megvakíttatott Álmos herceg utódai foglalták el a trónt. Az Árpád-ház ezen ága pedig aligha emlékezett vissza szeretettel a néhai királyra.
5. Lehetséges, hogy ő, és első felesége nyugszanak a Mátyás-templomban.
A magyar emlékezet közel 160 éve úgy tudja, hogy a Mátyás-templom oldalkápolnájában III. Béla és felesége, Anna királyné alusszák örök álmukat, akiknek még Ferenc József rendezett díszes újratemetést a millennium évében.
A maradványok 1970-es évekbeli vizsgálata ugyanakkor némileg árnyalta az addig egyértelműnek tűnő vélekedést (amely elkapkodott, felületes tanulmányozásokon alapult).
A kétségeket a párral eltemetett uralkodói jelvények, azok közül is egy kereszt, egy melltű és egy gyűrű támasztották a régészekben.
Az első ugyanis egy, az egyházi körmenetekhez használt, liturgikus kellék, mely körülbelül Kálmán uralkodása alatt volt használatos, szakrális jellegéből adódóan pedig sokkal indokoltabbnak tűnik, hogy az egyházi neveltetésű királyunk sírjában bukkanjon föl.
A melltű zománc díszítése, valamint a gyűrű bizonyos jegyei Dél-itáliai eredetre utalnak, ami inkább arra enged következtetni, hogy a szicíliai származású, normann gróf leányaként született Felícia (Buzilla), Kálmán első hitvese lehetett eredeti birtokosuk.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
