A nyitóképen Szabó Mária/Fotó: AGEL
Szabó Mária 43, tisztességesen ledolgozott évet tudhat maga mögött a komáromi kórházban. Idén nyáron, a nyugdíjba vonulásakor visszaemlékezett a sokéves praxisa legerősebb pillanataira.
Szabó Mária 1977-ben, az Érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskola befejezése után kezdett a Komáromi Kórház és Rendelőintézetben dolgozni egészségügyi nővérként – tájékoztatott sajtóhírében az Agel.
A kezdetektől egészen a nyugdíjazásáig hűséges alkalmazottja volt az onkológiai osztálynak.
Az álommunka
„Már fiatal lányként is arról álmodoztam, hogy egészségügyi nővérként dolgozzak az onkológiai osztályon. Számomra ez volt az álommunka, bár mindenki azt mondta nekem, hogy ez egy nagyon igényes osztály“
– emlékezett vissza a 43 évvel ezelőtti kezdetekre a szerény asszony, akit Komárom-szerte ismernek.
A negyven évnyi kemény munka alatt mindössze kétszer vonult vissza kisebb szünetekre, 1978-ban és 1981-ben, amikor megszületett a lánya és a fia.
Mária asszony álomszakmáját szomorú élmények is végigkísérték. Mária legfiatalabb páciense egy 23 éves fiú volt, a legidősebb pedig egy 92 éves néni.
A fiatal páciens három hónap után meghalt
„Emlékszem az egyik páciensemre, aki annyi éves volt, mint én, 27. Bőrrákja volt, s közben rájött, hogy gyermeket vár. A fiatal asszony gondozásában a férje is besegített nekünk. A férj a legjobb példája volt annak, hogy miként kell segíteni és bátorítani egy feleséget akkor, amikor élete legnehezebb időszakát éli át. Sajnos, az asszony három hónapnyi kezelés után elhunyt. A férj odaadása számomra rendkívüli volt, szép érzéseket és az emberségesség példáját hagyta meg a szívemben“
– emlékezett vissza az asszony.
Nem könnyű megbirkózni egy olyan munkával, amelynek a fájdalom és a sikerek mellett a halál is a mindennapi részét képezi. Mária asszony páciensei közül már sokan nincsenek köztünk. De mi segítette őt abban, hogy belső erőt találjon a továbbhaladáshoz?
„Az az érzés, hogy segíthetek a pácienseimnek, könnyebbé tehetem a betegségüket, meghallgathatom őket, vigaszt és gondoskodást nyújthatok nekik. Számomra ez jelentette a kielégülést és egyfajta hajtóerőt a folytatáshoz“.
Nagy meglepetés 32 év után
Az onkológiai osztályon végzett munka azonban szép pillanatokat is rejtett magában.
„Számomra az volt az egyik legnagyobb meglepetés, amikor egy kulturális rendezvényen 32 év után találkoztam az egyik páciensemmel. A lelkesedése olyan hatalmas volt, hogy álltunk a táncparkett kellős közepén és ő minden jelenlévőnek azt magyarázta, hogy én vagyok az a nővérke, aki élete egyik legnehezebb pillanatában segített neki. Ez a találkozás rendkívül megható volt, a boldogság keveredett az örömkönnyekkel, hiszen nagyon örültem neki, hogy ilyen hosszú idő után találkoztunk. Rajtunk kívül minden résztvevőnek könnyes volt a szeme“
– mesélte a nyugdíjas asszony, aki most már az unokáival és a kertjével szeretne foglalkozni.
Az asszony nyomdokaiba a lánya lépett, aki szintén egészségügyi nővérként dolgozik.
Webnoviny.sk/Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
