Kehidai Deák Ferenc Söjtören született 1803. október 17-én. Magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó szerepet vállalt, akit kortársai megfontoltsága és tisztessége miatt „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora” titulussal is illettek.
Jogi végzettséget szerzett és ügyvédi vizsgát tett, majd Zala vármegye szolgálatába állt. Politikusként a reformországgyűlésen a liberális ellenzék első embere volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A szabadságharc bukása után ő volt a passzív ellenállás vezéralakja.
A kiegyezés létrejöttében elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1866-ban ő vezette azt a magyar tárgyalódelegációt, amelyik az áprilisi törvényekről, a nemzeti őrsereg és az önálló nemzeti bank felállításának kivételével kompromisszumra jutott Ausztriával.
Történelmi nagysága abban áll, hogy fő támogatója volt annak a folyamatnak, melynek során elhárultak a magyar nemzet útjából azok az akadályok, amelyek az uralkodóházhoz és az örökös tartományokhoz fűződő viszonyt lehetetlenné tették. Tevékenységével nemcsak az alkotmányt és a nemzet létét erősítette meg, hanem lehetővé tette Magyarország további fejlődését, anyagi és szellemi gyarapodását.
A képviselőház indoklása szerint „rendkívüli az, hogy valaki oly hosszú időn át oly önzetlenül és oly kivételesen nagyszerű helyzetben szolgálja hazáját, mint azt Deák Ferenc tette”. Az állam ráadásul e módon is kifejezte az elhunyt hazafi iránti elismerését úgy, hogy törvénybe iktatta érdemeit. Ahogy azt az indoklás megfogalmazza, emellett alkalmat adnak a haza minden fiának arra, hogy anyagi tehetségéhez mérten „leróhassa a kegyelet adóját az iránt, ki egész életében a közügynek élt”.
Tanulmányait Keszthelyen, a premontrei gimnáziumban kezdte, majd Pápán, a bencés algimnáziumban folytatta, felsőbb a nagykanizsai piarista gimnáziumban végezte, jogi tudását a Győri Királyi Jogakadémián szerezte. Pesten folytatott jogi gyakorlatot, itt tette le az ügyvédi vizsgát, majd a megyéje szolgálatába lépett.
Szólt a hitbizományokról, a vallásos kérdésről, a szólásszabadságról, Erdélyről, a lengyel kérdésről, V. Ferdinánd király címéről, de a jobbágyság érdekeiről is az úrbéri törvények tárgyalásakor. Az országgyűlés 1836. május 2-i feloszlatása után részt vett a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében. Az MTA 1837. november 23-án választotta tiszteleti tagjává. 1848-ban többször is járt a királyi udvarban Bécsben, hogy létrehozzák a megegyezést, de akkor még nem sikerült.
Az 1848-as választásokon a sümegi kerületben indult, ahol képviselővé választották. Követelte az 1848-as törvények megváltoztatását – sikertelenül. A szabadságharc után hadbíróság elé idézték, de végül büntetés nélkül szabadon bocsátották. A Bach-korszakban a passzív ellenállás (a közügyektől való elzárkózás) vezéralakja volt.
1860 végén az uralkodó kívánságára Bécsbe ment, ahol elmondta, milyen a közvélemény Magyarországon. 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent híres „húsvéti cikkével” a kiegyezéshez vezető új irányt mutatott a birodalmi politikának. 1867. február 17-én az uralkodó Deák javaslatára idősebb Andrássy Gyulát kérte fel Magyarország miniszterelnökének. A szabad egyházat – szabad államban elvét tűzte ki a fejlődés céljául. Ő nevelte fel Vörösmarty árváját, Ilonát. 1876. január 28-án, éjjeli 11 órakor halt meg szívinfarktusban.
Több mondata szállóigévé vált, köztük a hazát féltő kijelentés, melyet többek között a Fiumei Úti Sírkertben található Deák-mauzóleum márványába is bevéstekː „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad.”
Forrás: Wikipédia, National Geographic.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
