Élj érdekes korban! – tartja az ősi kínai átok. Az idén valóban megtapasztalhattuk, hogy ez az ártalmatlannak tűnő kívánság bizony valóban kellemetlen lehet. Márpedig olyan szépen indult minden.
Igaz, a válság ott lógott a levegőben. Majd lesz valamilyen kínálati vagy keresleti sokk, de túléljük és annyi. Na meg Kínában tombolt a vírus, de az jó messze van, meg különben is, a fejlett emberiségnek már mindenre van megoldása, gondoltuk.
Mindhárom állításban csalódnunk kellett.
Először is rá kellett döbbennünk, hogy a nagyvilág egy globális faluvá zsugorodott, és míg mi itt kis hazánkban épp a választási kampánnyal voltunk elfoglalva, a vírus pár hét alatt hozzánk is berobbant olyan távolságból, amit képzetünkben még mindig 200 nap gyaloglásnak tartottunk.
Régiónknak abban szerencséje volt, hogy később jött a vírus,
hiszen láthattuk, mit művel ott, ahol nem léptek időben.
Láthattuk a kór viharos terjedését, a megbetegedések exponenciális növekedését, ami bármely, békeidőben jól működő egészségügyi rendszert is megoldhatatlan feladatok elé állított volna.
Szerencsére a vírus nálunk csak a választási kampány után kopogtatott be, így volt idő szigorú korlátozásokat bevezetni.
Ezek járványügyileg hatásosnak bizonyultak,
viszont padlóra vitték a gazdaságot.
Akkor többen azt hitték, mivel a megbetegedett 14 napig fertőz, elég leállítani az országot, és két hét múlva ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Nem így történt, mert egy országot még csak-csak, de az egész világot nem sikerült leállítani. A korlátozások elhúzódtak, és a V alakú visszapattanásról már rég lemondtunk. Talán a W alakúról is, játékban van még a NIKE-jel alakú görbe a válságból való kilábalásra, de mostanság már a K betűről beszélnek, ami egyes ágazatok visszapattanását, míg mások további lejtmenetét ígéri. Márpedig több ágazat ilyennek mutatkozik.
Persze a szlovák gazdaság már az előző év utolsó félévében eléggé gyengélkedett, de senki se gondolta, hogy ez következik.
Egyszerre kellett megtapasztalni a sokkot a keresleti és a kínálati oldalon. A globális ellátóláncok akadoztak, több ezer kilométerről nem érkeztek meg az alkatrészek a termeléshez. A kínai gyárak leálltak a korlátozások miatt, vagy átálltak egészségügyi védőeszközök gyártására, a szállítmányozás mind a közúton, mind a levegőben akadozott. Nálunk az alkatrészhiányon kívül a gyárak sem voltak felkészülve a járványhelyzetre, így inkább pár hétre bezártak.
Mindez rádöbbentette a vállalatokat,
nem biztos, hogy mindent a világ másik végén kellene gyártatni az olcsóság miatt,
rövidíteni kellene a termelési láncokat, illetve alternatív láncokat kellene kialakítani.
Nemcsak a gyárak, az államok sem voltak felkészülve, a hazai védőeszközgyártást leépítették, bízva a keletiek olcsóságában, és a hirtelen megnövekedett kereslet érdekes árakat és helyzeteket okozott. De nemcsak a védőeszközök, a hazai élelmiszer fontossága is felértékelődött, hiszen az első korlátozások, a szállítások akadozása, a felvásárlási láz rámutatott a sérülékenységre, amikor más államok termelésétől függünk.
Mindenesetre számos változás történt az életünkben.
Azonkívül, hogy számosan kinevelték a kovászukat, és elkezdtek saját kenyeret sütni, lassan megtanultuk a home office világát, az internetes vásárlás báját, és még ezernyi dolgot, amik egyben az emberek közötti találkozások csökkenéséhez is vezettek.
A kormányok, látva a nagy üzem- és üzletbezárásokat, munkahelymentő intézkedéseket foganatosítottak, hogy megkönnyítsék a normális élethez való visszatérést.
Kurzarbeit, kiesett jövedelem részbeni pótlása, bérleti díj kifizetése, járulékok fizetésének elhalasztása, hitelmoratórium
– hogy csak az év legragozottabb fogalmait idézzük. És jöttek a csúf becslések. Sokan már két számjegyű gazdasági visszaeséssel is számoltak 2020-ra, de most már úgy tűnik, hogy Szlovákia megússza 6,7%-ossal. Persze ez azt is jelenti, hogy Szlovákia bevételei 1,4 milliárd euróval csökkentek, a kiadásai viszont 7,76 milliárddal növekedtek, vagyis az idén összehoztunk egy 9,18 milliárdos hiányt, ami valamivel kevesebb, mint az ország GDP-jének a 10%-a.
Az sem jó hír, hogy jövőre is GDP-arányosan 7,4% marad a hiány, ami azt is jelenti, hogy a tavalyi 48,5%-os államadósságunk 2021-ben 65%-ra nő. Persze az uralkodó közgazdasági vélemények szerint szükség van ennek a pénznek az „elégetésére”. Ehhez azonban hitelfelvételre van szükség, amit a V4 országai viszonylagos jó kondíciójuk miatt meg tudnak oldani, míg a mediterrán államok nagyobb bajba kerülhetnek.
Meg is született az Európai Unió válasza: Új Generáció néven gazdaságmentő csomagot állított össze, aminek
a rossz nyelvek szerint azért ez a neve, mert a következő generációnak kell majd a közösen felvett hitelt visszafizetnie.
Ez a hitel új az EU történetében, és bizony azzal a kockázattal jár, hogy a bedőlt országok helyett esetleg az állva maradottaknak kell fizetniük.
Jöttek is az egyes államok gazdaságmentő tervei, hogy a GDP hány százalékát fogják erre a célra fordítani. El kell mondani, hogy Szlovákia ebben az EU-tagállamok között az utolsók között található.
Legtöbbet Németország szán a gazdaságmentésre, őket követi Magyarország,
amely szokása szerint újra csomagban gondolkozott, meglehetősen sajátosan.
Erről kérdeztük György Lászlót,
az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkárát.
Előre menekülésként jellemeztem a magyar gazdaságmentő csomagot, de György László ezt úgy finomította, hogy a vállalkozók figyelmét a rövid távú félelmektől a középtávú lehetőségek felé terelte a kormány.
Szerinte a magyar Gazdaságvédelmi Akcióterv több dologban különbözik a többiekétől,
azt azonban csak utólag lehet majd megítélni, hogy mekkora volt az különbség, és kinek volt igaza.
György László először is leszögezi,
a magyar beavatkozás munka- és tudásalapú volt.
A válság kezdetekor nagy volt a kísértés, és számtalan közgazdász szólította fel őket, hogy segélyekkel mentsék a munkahelyeket. (Most ugyanezek a közgazdászok bírálják a kormányt, hogy magas lesz a költségvetési hiány.) Persze, a 2019-ben tervezett költségvetési hiány mindenhol magas lesz, csak nem mindegy, hogy milyen okból, mondja az államtitkár.
Kitartottak a munka- és tudásalapú társadalom modellje mellett,
és azt mondta, aki tud, az dolgozzon, aki nem, az pedig tanuljon.
Ezért indult például egy nyolchetes ingyenes informatikai képzés. Erre épül egy átképzési program is, amelynek keretében a programozói készségek fejlesztését biztosítják azok számára, akik szakmát váltanának.
A másik pontként György László az összerendezett tudás megvédését említette.
Az egész térségre jellemző volt, hogy a kilencvenes években felvásárolták a magyar cégeket a nyugati tőkeerős vállalkozások, számos esetben pusztán piacszerzési célból. Ezért hoztak egy befektetéseket ellenőrző törvényt, amely szerint csak abban az esetben engedélyezik a külföldiek tulajdonszerzését Magyarországon, ha megbizonyosodtak arról, hogy a befektető nemcsak a piacot akarja megvenni, hanem továbbfejlesztené a termelést. Ez egyben az országban működő, a válság következményeként kiszolgáltatott vállalatok védelmét is szolgálja, és ezt célozzák a tőke- és hitelprogramok is.
Harmadikként azt említi, hogy
arányaiban Magyarország kevesebbet költött munkahelyvédelmi bértámogatásra,
a magyarországi munkanélküliségi ráta 3,3-ról mégis csak 3,9%-ra emelkedett, tehát 0,6 százalékponttal.
(Szlovákiában arányaiban nyolcszor annyit költöttek bértámogatásra, mégis 2 százalék feletti lett a munkanélküliség növekedése). Szerinte a munkahelyvédelemre annyit költöttek, amennyi szükséges, a forrásokat inkább a beruházások ösztönzésére fordították, hogy a megváltozó világgazdasági környezetben helyzetbe hozzák a magyar, illetve a Magyarországon működő vállalkozásokat.
A munkahelyvédelmi bértámogatással (kurzarbeit) megvédtek körülbelül 240 ezer munkahelyet,
negyvenezret pedig a fejlesztő-innovatív munkahelyek védelménél, ami szintén sajátos magyar intézkedés volt. Ezeken kívül a számításaik szerint több mint félmillió munkahely megerősítéséhez járultak hozzá a beruházások ösztönzésén keresztül. Ezt értem azon – mondja az államtitkár –, hogy a rövid távú félelmekről a középtávú lehetőségek felé tereltük a figyelmet. Ezért gondoljuk, hogy kanyarban fogunk tudni előzni, de ez csak 12–36 hónap múlva fog kiderülni.
„A válság átrendezte a terveinket. Megvolt a stratégiánk (lásd például a KKV-stratégia – a szerk.), hogy 2030-ig mit fogunk csinálni, szinte napra pontosan.
De azt hiszem, hogy
A kormányzat is segíteni tudott a vállalkozásoknak, hogy modernizáljanak, technológiát váltsanak, hogy a kapacitásaikat bővítsék, és ezen keresztül megerősítsük a munkahelyeket. Eddig sikerült megvédenünk a magyar emberek munkahelyeit és otthonait, és sikerült a vállalatainkat is megerősíteni, vagyis újra tudjuk indítani a gazdaságunkat.
2010-től máig közel 800 ezer munkahelyet teremtettünk, és tavasszal közösen sikeresen kivédtük a járvány első hullámát. Most is ugyanezt tesszük” – fejtette ki György László.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/52. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
