Ma 200 éve, 1821. május 5-én hunyt el száműzetésben Bonaparte Napóleon francia császár az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetén. A hadtörténelem egyik legnagyobb alakjának számító Napóleon személye ma is heves vitákat vált ki szerte Franciaországban, de külföldön is. Míg egyes vélemények nagy reformernek írják le, addig mások diktátorról beszélnek. Egy komplex korszak komplex alakja volt.
Napóleon Korzikán látta meg a napvilágot, kisnemesi családból sarjaként. A franciát alig beszélő fiatalember katonai pályára lépett és tüzértiszt lett. A francia forradalom zűrzavarát ügyesen használta ki, első katonai sikerét Toulon ostrománál, majd az 1795-ös rojalista felkelés leveresével szerezte. Pályája innentől felfelé ívelt. Egyszerű tisztből előbb tábornok, majd főkonzul, végül Franciaország császára lett. Hatalma csúcsán – közvetve vagy közvetlenül – az európai kontinens egészét uralta.
Kompromisszumokra képtelen természete azonban a vesztét okozta. Napóleon nem tudta, mikor kell „leállni”. Így mikor közvetlen környezete és marsalljai intelme ellenére is Oroszországra támadt 1812-ben, súlyos vereséget szenvedett. Az 1813-as vesztes lipcsei csata után harcolva szorult vissza Párizsig, majd mikor a szövetségesek bevonultak a fővárosba, Napóleon lemondott. A győztesek Elba szigetére száműzték, ahonnan megszökött és egyetlen puskalövés nélkül újra magához ragadta a hatalmat. 1815 tavaszán végső vereséget szenvedett Waterloo-nál az egyesült brit-porosz hadseregtől.
A britek ezúttal Szent Ilonára száműzték a francia császárt, ahonnan nem tért vissza többé. 1821. május 5-én örökre lehunyta szemét a világtörténelem egyik legnagyobb katonai lángelméje. Hamvait 1840-ben exhumálták és a párizsi Invalidusok dómjában helyezték örök nyugalomra. Sírja ma kegyhely.
Körkép.sk/Orbán Gábor, MA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
