IDŐBELISÉG ÉS IDŐNBELÜLISÉGM INT A VULGÁRIS IDŐFOGALOM EREDETE
Martin Heidegger azt vizsgálja, hogyan származtatható a mindennapi (vulgáris) időfelfogásunk a Dasein eredendő időbeliségéből.
Összefoglalás a fejezetről
A fejezet főbb pontjai a magyar szakirodalmi terminológia alapján:
Hírdetés
- A vulgáris időfogalom genezise: Heidegger szerint a mindennapi ember az időt „most-pontok” végtelen, megszakítatlan és visszafordíthatatlan sorozataként érzékeli (vulgáris időfogalom). Ez a szemlélet elszegényíti és „elegyengeti” az emberi létezés eredendő, véges időbeliségét.
- Időnbelüliség: Ez a fogalom arra utal, ahogyan a világban fellelhető dolgokkal (kéznél lévő és jelenlévő létezőkkel) való törődésünk során „időt szakítunk” vagy „számolunk” az idővel. A Dasein számára az idő eredetileg nem elvont mérőszám, hanem a világban-benne-lét struktúrájához tartozó jelentőségteljes összefüggés.
- Világidő: A gondoskodás tárgyát képező időt Heidegger „világidőnek” nevezi, amelynek jellemzői a datálhatóság, a terjedés és a nyilvánosság.
- Hegel kritikája: A 82. paragrafusban Heidegger szembesíti saját elemzését Hegel felfogásával, aki szerint a szellem „beleesik” az időbe. Heidegger ezzel szemben azt állítja, hogy az időbeliség magának a Daseinnek az értelme, és nem egy külső közeg, amibe a szubjektum belekerül.
- A „most-idő” kialakulása: A vulgáris felfogásban az időt órával mérjük. Ebben a módban a jövő már csak „még-nem-most”, a múlt pedig „már-nem-most” formájában jelenik meg, ami elfedi az eredendő időbeliség eksztatikus (jövő-múlt-jelen egysége) jellegét.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
