1965 tavaszán Csicsó lakói még bizakodva tekintettek az év elé: új kultúrházat terveztek, az utak felújítását, a mezőgazdaság pedig igazán jó termést ígért. Az év azonban nem várt fordulatot hozott. A hetekig tartó esőzések miatt a Duna vízszintje vészesen megemelkedett, s május közepére már a talajvíz is elöntötte a folyó menti területeket. A veszély egyre nőtt, s végül 1965. június 17-én reggel 9:30-kor a Duna átszakította a védőgátat.
A következő órákban másodpercenként 2500–3000 köbméter víz zúdult Csicsóra. A települést, mely addigra már megkezdte az evakuálást, szinte teljesen elborította a víz. Az ár elpusztította a közösség évtizedek alatt felépített vívmányait: lakóházakat, gazdasági épületeket, mezőgazdasági területeket. Összesen 168 ház dőlt romba, 92 súlyosan megrongálódott, és több mint 1100 hektárnyi termőföld került víz alá. Az állatállomány, gépek, bútorok, élelmiszerek nagy része is odaveszett.
Cikkünk része Csicsó község Krónikájának kivonata 1965-ből, amelyet a csicsói önkormányzat bocsátott a Körkép.sk rendelkezésére. A község krónikásának feljegyzései megrázóan érzékeltetik, milyen megpróbáltatásokat kellett kiállniuk a lakosoknak. „A lakosság éjjel-nappal tevékenykedett ezekben a kritikus napokban” – írja a feljegyzés. A helyi árvízvédelmi bizottság, valamint a lakosok összefogása nélkül még ennél is nagyobb lett volna a pusztítás.
A dokumentumokból kiderül, hogy komoly hiányosságok is súlyosbították a helyzetet: a kitelepített lakosokat alacsonyabban fekvő falvakba vitték, ahonnan újra ki kellett menekíteni őket, sok családtag napokig nem tudta, hol van a hozzátartozója. A Csehszlovák Rádió és a sajtó segítette az újbóli egymásra találást. A gyermekeket állami üdülőkbe vitték, ahol szeretetteljes gondoskodást kaptak. A krónika tanúsága szerint „ez a nemzedék sokáig emlékezni fog arra a gondoskodásra”.
A kár hatalmas volt: 6 millió koronát meghaladó értékű rombolás a házakban, további milliós veszteségek a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben. Az állami biztosító azonban 100%-os kártérítést nyújtott, a kormány pedig jelentős anyagi és technikai támogatást biztosított. Védnökségi járások – Kládno és Havlíčkův Brod – munkásai több ezer munkaórában segítették az újjáépítést. A község 14 hónapon belül 147 lakóházat épített újra.
A csicsói árvíz nem csupán egy természeti katasztrófa volt, hanem egy közösség próbája is. A víz elvitte az otthonokat, a javakat, de nem tudta elmosni az emberek hitét, összetartozását. A község krónikája tanúsítja: „Polgártársaink példásan teljesítették feladataikat és kötelességüket gazdaságunk és közéletünk minden szakaszán.” Ez a történet nemcsak emlékezés, hanem üzenet is – az újrakezdés erejéről.
Az 1965-ös év kezdete községünk további fejlődésére nézve szépnek ígérkezett. Már az első hónapokban kidolgoztuk az új kultúrház építésének tervét, az utak és az utcák rendezését, valamint egyéb akciók indultak községünk fejlesztésével kapcsolatban. A mezőgazdaság tavaszi szakaszában az év első felében szép eredményeket értünk el. A tavaszi munkálatokat agrotechnikai időben végeztük annak ellenére is, hogy az utóbbi tíz évhez viszonyítva a csapadék sokkal több volt a tízéves átlagnál. Ennek következtében a Duna szintje rohamosan emelkedett. Már május közepe táján a talajvíz elöntötte a Duna gát (műt) melletti földterületeket is. Ezeken a területeken teljesen tönkretette a termést. Ekkor már félő volt, hogy a Duna gátja átszakít és gátszakadás állhat be.
Az esős időjárás nem változott meg május végéig. Ilyen esős időjárásra nem emlékeztek vissza falunk legidősebb polgárai sem, meg azok sem akik szemtanúi voltak az 1899-es gátszakadásnak. Május végén a Duna szintje elérte a 740 cm-t. Ekkor a helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság afelsőbb szervek utasítására megalakította az árvíz-védelmi bizottságot melynek küldetése az volt hogy irányítsa az árvíz ellen védekezés munkálatait. A bizottság tagjainak a következő személyek lettek kinevezve:
Az árvízvédelmi bizottság látva a helyzet komolyságát, nagy erőfeszítést fejtett ki a termés betakarítására azon területekről, melyeket a talajvíz továbbra is fenyegetett. Sikerült kis mennyiségű takarmányt betakarítani, ami azonban később az árvíz következtében tönkrement. Továbbá az árvízvédelmi bizottság fő tevékenysége arra irányult, hogy szervezze az őrséget, valamint a védelmi munkálatokat a gátakon. A falu lakossága látva a veszélyt, minden esetben eleget tett a bizottság felhívásának, fáradhatatlanul és szívvel-hittel kivette részét úgy a védelmi, mint a mentési munkálatokban. A gátakon a munkálatokat Bohor Ernő irányította a Komáromi Vízgazdálkodási Igazgatóság szakdolgozója.
A kezdeti munkálatok elsősorban a homokzsákok töltésére, két mennyiségű homok, föld és egyéb védelmi eszközök elkészítésére voltak irányítva. Június első napjaiban az árhullám már annyira áztatta a Duna gátját, hogy a gát védelmi oldalán átszivárgott a víz. Több tízezer homokzsákot használtunk fel a buzgárok megfogására. A lakosság éjjel-nappal tevékenykedett ezekben a kritikus napokban. Ekkor az árvízvédelmi bizottság megtette a megfelelő intézkedéseket az egész lakosság kiköltöztetésénél, főleg a gyermekek, aggok, valamint az elszállításra biztonságosabb helyekre. Mindezt megelőzően intézkedések lettek foganatosítva az Egységes Földműves Szövetkezet állatállományának elszállításánál is, a célból, hogy a közös vagyon biztonságos helyre legyen elhelyezve.
Az evakuációt 6 lett dolgozó szervezési tényei alapján kellett megoldottan a község lakosainak kiköltöztetését, valamint az állatállomány elszállítását, és e terv alapján meg kellett tenni a biztonsági intézkedések egész sorozatát.
A Duna szintje állandóan emelkedett, és már gátszakadással fenyegetett.
Június közepén, 1965. június 15-én hírt kaptunk arról, hogy Patnál a Duna átszakította a gátat. Mindez arra engedett következtetni, hogy nálunk a Duna szintje csökkenni fog és elmúlik a közvetlen árvízveszély. A község vezetőségének tevékenysége továbbra is az árvízveszély elhárítására irányult.
Annak ellenére, hogy a pati gátszakadás megtörtént, ami községünk szakaszán az árvízveszélyt nem csökkentette, sőt növekedett. 1965. június 16-án a Duna szintje elérte községünknél a 801 cm-t. Ekkor már a járási árvízvédelmi bizottság határozata értelmében meg kellett kezdeni a lakosság evakuálását. Megfelelő mennyiségű jármű állt rendelkezésünkre, hogy az elszállítást zökkenőmentesen tudjuk megvalósítani, amire sikerült is. Ezen a napon községünknek volt 1656 lakosa, és két napon belül 99 személy kivételével ki lett lakoltatva biztonságos helyre. Június 17-én minden irányító szerv ezzel a munkálattal foglalkozott.
Amikor a Duna szintje elérte a 802 cm-t, és ennek ellenére, hogy az egész falu lakossága komoly erőfeszítést fejtett ki az árvízvédelmi munkálatokban, nem sikerült a katasztrófát megakadályozni. A gát nem bírta ellenállni a hatalmas nyomásnak, és 1965. június 17-én, 9:30 órakor átszakította a védőgátat.
Másodpercenként 2500–3000 m³ víz zúdult községünk területére, ami pusztította az évtizedek óta felépített vívmányainkat, melyeket dolgozó népünk nehéz munkája által alkotott.
Meg kell említeni azt a tényt, hogy ki kellett telepíteni mezőgazdasági üzemünkből 890 db szarvasmarhát, 2000 db sertést, 15.000 db baromfit és egyéb értékeket. Mindezen munkálatok elvégzéséhez nagy segítséget nyújtottak iparágunk üzemei, néphadseregünk egységei, valamint községünk lakossága, akik a szövetkezeti vagyon megmentésében aktívan kivették részüket.
Ezek közé tartoztak:
Papp Dénes az EFSz zootechnikusa, Győri László, Magyarics Ferdinánd, Kúr Dezső, és sokan mások. Számos példát sorolhatnánk fel az emberek hősies magatartásáról és arról, akik mindent megtettek az árvízkárok csökkentéséért.
Meg kell jegyezni, hogy állatállományunk túlnyomó részét Kécs pusztára, községünktől 6 km távolságra fekvő tanyára helyeztük el, ami később súlyos hiányosságnak bizonyult. A gátszakadás után 2 nappal ezt a tanyát is körülvette az árvíz, és az állatállomány komoly veszélynek volt kitéve. Kénytelenek voltunk segítségért folyamodni a magyar és a szovjet hadsereg egységeihez, akik ezt a segítséget nem tagadták meg, és a legteljesebb technikai arzenált bocsátották rendelkezésünkre az állatállomány megmentése céljából. Ezek a műszaki egységek június 19–20. és 21-én elszállították Kécs pusztáról:
Ezen hadseregek egységeinek katonái önfeláldozó munkát fejtettek ki, és éjt nappallá téve hősies magatartást tanúsítottak állatállományunk megmentéséért. Külön elismerést érdemel Kovács Tibor őrnagy, a győri műszaki egység parancsnoka, aki irányította az elszállítási munkálatokat.
A belterületeken az árvíz egyre nőtt. Óráról órára emelkedett a belvízek szintje, és a megelőző csatornákon zúdulva hömpölygött tova. A csatornák gyorsan megteltek vízzel, és községünk lakóházai is víz alá kerültek. 1965. június 18-án, 2 órakor délután a hömpölygő víz elszakította Csicsó és Füss községeket összekötő betonhidat, melyen csak egy lehetőség volt a menekülésre.
A híd elszakításával megszűnt minden összeköttetés a külső falvakkal, és nem volt lehetőség a megmentett értékek elszállítására. Ekkor még a felvásárló üzem magtáraiból kellett elszállítani a gabonát, az üzletekből az árucikkeket és egyéb értékeket. A híd elsodrása következtében a faluban bent rekedt 59 teher- és 4 személygépkocsi. Ezután a járási árvízvédelmi bizottsággal már csak telefon összeköttetés útján tudtunk érintkezni. Újra segítségért kellett folyamodnunk a kommunista párt járási bizottságához, hogy a bent rekedt áruval megrakott gépkocsikat megmentsük. A járási pártbizottság látva a veszély komolyságát, azonnal kirendelte a műszaki katonai egységeket, melyek az elsodort híd helyébe ideiglenes átkelőt építettek, és lehetőséget nyújtottak az árucikkek és egyéb mélyebben fekvő értékek mielőbbi elszállítására.
A legnagyobb katasztrófa községünkre nézve ezután következett be. A víz szintje a belterületeken még fokozottabban emelkedett. Sok helyütt elérte a 160–200 cm-t. Az új lakótelepen lakóházak 2 m magasságban vízben voltak. Vályogból épített házak nem sokáig bírták a víz nyomását, és sorra romba dőltek. A gyorsan emelkedő víz következtében nem volt lehetőség a lakóházakból kimenteni a bútorokat, ruhaféléket és egyéb berendezést. Mindezek az értékek az árvíz martalékai lettek.
Községünkben romba dőlt összesen 168 lakóház, 92 pedig súlyosan megrongálódott. A rombadőlt házak alatt maradtak milliós értékek, melyeket egyes családok évtizedes munkájuk által szereztek, amik teljesen vagy részben értéktelenné váltak.
Az árvíz következtében komoly károk keletkeztek az Egységes Földműves Szövetkezetünkben is, ahol 1137 hektár területen a nagyon szépnek ígérkező termést teljesen tönkretette. A vetésterület 100%-ban víz alatt volt, amiből nem volt lehetséges semmit betakarítani. Az 1965-ös évben gabonafélékből a vetésterület a következő volt:
Takarmányfélék összesen: 137 hektár
A szántóföldi termékeken kívül komoly károk keletkeztek a gazdasági épületekben, valamint a gépi berendezésekben, melyek pénz értékben kitéttek 5.547.000 koronát.
Rendkívüli károk keletkeztek mezőgazdasági üzemünk állatállományában is, melyek ismeretlen helyekre lettek evakuálva, és amelyeket az ország különböző területein helyeztek el. Mindez nagyban befolyásolta az állatállomány hasznosságát, valamint a súlygyarapodásokat is.
Az árvíz előtt a mezőgazdasági üzemnek volt összesen 823 db szarvasmarhája, ebből: 281 sertés, 1524 baromfi, 15.553 db szarvasmarhából és sertésből az árvíz következtében nem következett be nagy kár. Nagyobb károk voltak azonban a baromfiállományban, melyből elpusztult összesen 3000 db, így szintén a lakosság baromfiállományának 75%-a. A megmaradt baromfiállomány túlnyomó részét a felvásárlási üzemen keresztül kellett értékesíteni.
Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a község lakosságának kiköltöztetésénél voltak komoly fogyatékosságok, melyeket nem oldottunk meg ésszerűen. Arányossági főleg abban nyilvánult meg, hogy a lakosságot községünktől alig 2 km-re fekvő Tany és Bogya községekben helyeztük el, ami nem volt helyes azért, mert a nevezett községek tengerszint feletti magassága alacsonyabb, mint Csicsó községé.
Míg Csicsó község a 113 méter tengerszinti magasságon fekszik, addig Bogya 112 méteren, vagyis egy méterrel alacsonyabban. Ezért a lakosságot már az első kiköltöztetésnél magasabb, illetve távolabbi helyeken kellett volna elhelyezni. Ennek a hiányosságnak következtében kétszer kellett a lakosságot evakuálni, ami később azt hozta maga után, hogy egyes családok nem tudtak egymásról, sőt olyan esetek is előfordultak, hogy a szülők nem tudták gyermekeik hollétéről. Egymás újbóli (újratalálkozását) nagyban hozzásegítette a Csehszlovák rádió, mely naponta többször híreket sugárzott egyes családtagok ismeretlen helyeken való tartózkodásáról.
Úgy szintén a napilap sajtó tájékoztatta a nyilvánosságot az emberek hollétéről.
Hasonló hiányosságot követtünk el az állatállomány kitelepítésénél is, melyet mint már említettük Kécs pusztán helyeztük el, mely 111 méter tengerszinti magasságon van, vagyis két méterrel alacsonyabb, mint Csicsó község. Ennek következtében az említett községre előbb zúdult az ár, mint Csicsó községre, amelyek előbb veszélyben voltak, mint Csicsó. Az árvízvédelmi bizottságok ezekben a községekben minden igyekezetükkel arra törekedtek, hogy a hozzájuk evakuált lakosságot biztonságos helyre költöztessék, miért minden elismerést megérdemelnek.
Mint már említettük, az elárasztott területen községünkben komoly helyzet alakult ki, és ezért kezdettől fogva elsősorban a tanköteles és még ennél is fiatalabb korú gyermekekről kellett gondoskodni. A mi községünk gyermekeit is otthonról távol, köztársaságunk pionír táboraiban és üdülő központjaiban. A legnagyobb megbecsüléssel kell szólni a párt, az állami és gazdasági szervek példás gondoskodásáról, arról a többszáz gyermekről, akiket különböző helyeken szállásoltak el, és akik a legnagyobb gondoskodásban részesültek. Ez a fiatal korosztály /nemzedék/ sokáig emlékezni fog arra a gondoskodásra, amely köztársaságunk egyes járásaiban körülvették. Gyermekeink nagy erkölcsi és anyagi támogatásban részesültek Myjaván, Horní Bradlon, Nová Baňán és máshutt. Az egyes üzemi üdülőközpontokat az üzemek dolgozói gyermekeink rendelkezésére bocsátották, ahol hazai körülmények között gondoskodtak róluk, és ugyanolyan szülői szeretetben részesítették őket, mint idehaza. Egyidejűleg a hazai tanítóság reliefje töltötte el azokat a nehéz napokat, melyeket idehaza kellett sokaknak átélniük.
Ugyancsak nem lehet említés nélkül hagyni azt az áldozatkész, eredményes munkát, melyet tanítóink fejtettek ki az elmúlt 1965–1966 iskolai év folyamán, főleg a kihelyezett iskolákon. Az eredményes munkájukat az is igazolja, hogy a tanulási eredmények az év folyamán kiválóak voltak. A járási iskolaiügyi szakosztály részéről is megvolt az akarat a szülőknek minden lehetőség arra, hogy baronta ingyenes autóbuszjárattal látogathassák meg a kihelyezett iskolákban tanuló gyermekeiket. A szünidőben a gyermekek haza- és visszaszállítása ingyenesen történt.
Azonkívül a kihelyezett iskolákon (tanuló gyermek) anyagi támogatásban is részesültek a gyermekek, akik tanulási eszközöket, ruhát és teljes ellátást ingyenesen kaptak. Mindez egy év folyamán sokat segített az árvízvédelmi munkában részt vevő szülőknek, akik gondtalanul dolgozhattak családjuk újraépítésén, illetve a megrongált házak javításán.
A rombadőlt házak eltakarítása szintén nagy feladat elé állította község vezetőségét. A 168 rombadőlt ház eltakarítása minden munkaerőt igénybe vett, és még szükség volt idegen munkaerők alkalmazására is, akik minden segítséget megadtak e fontos munkák mielőbbi befejezéséhez. A hadsereg műszaki katonai egységei mindennemű segítséget megadtak a romok eltakarításához, igénybe véve a legteljesebb technikát. 190 katona és 3 földgyalu dolgozott a romok eltakarításán, valamint az egész lakosság, akik a saját házuknál (dolgoztak) végezték az összeomlás munkálatokat.
A katonák segítsége meggyorsította ezeket a munkálatokat. Mindezt megelőzően a járási építésügyi bizottság dolgozó technikusai megállapították az épületekben történt károkat és javaslatokat tettek azok lebontására, illetve megjavítására. Utánuk pedig a katonaság valamint a lakosság szedte szét a romba dőlt házakat.
Külön elismeréssel kell szólnunk az állami biztosító dolgozóinak munkájáról, akik minden igyekezetükkel arra törekedtek, hogy a keletkezett károkat minél gyorsabban megállapítsák, és kifizessék a károsultaknak. A károk terjedelme hatalmas volt a lakóházakban, ami kitét összesen 6.336.874 koronát, amit az állami biztosító a lakosságnak 100%-ban ki is fizetett. Ugyanígy a mezőgazdaságban keletkezett károk terjedelmét a biztosító dolgozói megállapították:
Az Egységes Földműves Szövetkezeteknek a biztosító megtérítette a károk mennyiségét 100%-ban, ami összesen kitét 5.547.000 koronát.
Továbbá pártunk és kormányunk nagy jelentőségű állami segélyben részesítette községünk árvízsújtotta lakosságát. Állami segély formájában, az ingatlan és ingóságokért kifizettek:
Ezek után az anyagi juttatások után kezdődött a község újjáépítése.
Az élet felújításáról szólva első helyen kell említeni a CSKP központi bizottságának és kormányunk nagyvonalú döntését a pénzügyi és az anyagi, illetve az elárasztott terület védnökségi segítségéről. Ennek nincs a történelemben párja. Az egész ország dolgozó népe összefogott és segítette e zóna területén az élet normalizálását.
A párt határozata értelmében védnökségi járások lettek kinevezve az egyes árvízsújtotta községek számára, melyek aktív segítséget nyújtottak az újjáépítés terén. Csicsó községnek a Kládno és Havlíčkov Brod-i járások lettek védnökségi javaslatként kinevezve.
Az újjáépítés megkezdése előtt községünk szerződéseket kötött a védnökségi járásaink között, melyekben meglettek állapítva a segítségnyújtás feltételei és az elvégzett munkák, valamint az anyagi javak juttatásának kérdései. A védnökségi járások funkcionáriusai irányították a brigádmunkások megszervezését és kiküldését községünkben, akik több ezer munkanapot dolgoztak le az újjáépítés munkálataiban.
A brigádmunkások kéthetenként váltakoztak, és az elvégzett munka után mások jöttek községünkbe mindkét járásból. Községünk lakossága mindig hálával gondolt arra azokra, akik hazánk minden tájáról áldoztak, hogy időt, fáradságot nem sajnálva eljönnek több órákban segítséget nyújtani. Ezek az emberek minden támogatást megadtak a legkritikusabb pillanatokban, és példamutatóan eleget tettek emberi kötelességüknek.
Patronát járásaink az építésben nyújtott segítségen kívül rendkívül nagy anyagi segítséggel is támogatták községünk lakosságát. Ez az anyagi segítség akkor jött, amikor arra községünk lakosságának legnagyobb szüksége volt. Több ezer méter ruhaanyagot, takaróanyagokat, élelmiszert és egyéb értékes dolgokat adtak az árvízsújtotta lakosságnak. Ezen ajándékok értéke pénzértékben 403.476 koronát tett ki.
A védnökségi járások komoly segítséget nyújtottak továbbá az Egységes Földműves Szövetkezetünknek is. Teljesen átépítették a szövetkezeti telep villanyhálózatát, ami pénzértékben 300.000 koronát jelentett, ami úgyszintén rendbe tették a megrongált épületeket, istállókat és a gépi berendezést.
Vagy segítséget nyújtottak az állatállomány takarmány ellátásában stb. Vagy mennyiségű takarmánnyal hozzájárultak ahhoz, hogy szövetkezetünk állatállománya elérje az árvíz előtti színvonalat és a termelést folyamatosan biztosítani tudjuk.
Meg kell említeni mindazokat a nehézségeket, amelyek az állatállomány visszaszállításában felmerültek. Az elszállítás következtében a szövetkezetünk állatállománya különböző ismeretlen helyekre lettek evakuálva, melyeket keresni kellett az ország egyes járásaiban. Nagy részüket a senicai járásban találtuk meg, egy részét a galántai, dunaszerdahelyi, és más járásokban találtuk meg az egyes termelési, igazgatóságok segítségével. Körülményes volt ezeknek a visszaszállítása, amennyiben ismeretlen helyekre voltak kitelepítve.
A kitelepített állatállományról nagyszerűen gondoskodtak mindazok a mezőgazdasági üzemek, ahol ki voltak helyezve, és mondhatnánk, hogy ezen mezőgazdasági üzemek dolgozói példásan gondoskodtak állatállományunkról, melyért minden elismerést megérdemelnek.
Szólnunk kell továbbá az egészségügyi dolgozók tevékenységéről is, akik az árvíz idején hősies magatartást tanúsítottak az egészségvédelem szakaszán. Ki kell emelni Dr. Sroba Štefan alistáli körzeti orvosunk áldozatkész munkáját, aki fáradságot nem ismerve látta el a három községben az egészségügyi munkálatokat.
Ezekben a kritikus napokban következetesen higiéniai intézkedéseket kellett foganatosítani, hogy megelőzzük az esetleges járványos megbetegedéseket. Ma örömmel állapíthatjuk meg, hogy orvosaink, higiéniai munkássága és lakosságunk fegyelmezettsége eredményeként azért sem az árvíz sújtotta területeken nem fordult elő semmilyen rendkívüli megbetegedés.
A legnehezebb munkában községünkben a vízellátás volt: az összes községünkbe lefolytak a beszennyeződött és a piszkos árvíztől elszíhatatlan kutak. E célból kellő mennyiségű fertőtlenítő anyagot kaptunk a járási székhelyről, és mindezt a kutak fertőtlenítésére használtuk fel.
A legnehezebb napokban tartálykocsik hordták naponta az ivóvizet községünkbe estefelé, és ellátták lakosságunkat ivóvízzel, melyre ekkor nagy szükség volt.
A víz lecsapolása után – mely három hónapig fedte községünk határát – a felsőbb szervek határozata alapján új tervek lettek kidolgozva a falu újjáépítésével kapcsolatosan. Több javaslatot terjesztettek elő az új házhelyek kijelölésére, főleg azokon a helyeken, ahol a víz magassága nem érte el a legmagasabb szintet. A tervek helyesnek bizonyultak, és indokoltnak voltak.
Azonban a lakosság részéről ellentétes megjegyzések hangzottak el az újonnan kimért házhelyekkel kapcsolatosan. Nem értettek egyet a terv kidolgozásával, és mindenki a régi helyre akarta az új családi házát felépíteni.
A helyi nemzeti bizottság döntése szerint azonban régi–legalacsonyabb fekvésű területen az úgynevezett „petti” lakótelepek teljesen megszűntek, ami helyes megoldás volt és egészségügyi szempontból nem felelt meg a követelményeknek.
Ez azonban is felmerítette komoly fogyatékosságokat, és a lakosság részéről nem találtak megértésre. Több esetben a széles lakosság és vezetőség között éles vitára és nézeteltérésekre került sor, ami később a HNB helyes döntésének elismeréseként bizonyított.
Mindezek a nézeteltérések később tisztázódtak, és a régi házak helyére építették fel családi házaikat az alacsonyabban fekvő területeken kívül.
Tovább meg kell említenünk néhány konkrét adatot, melyek a teljesítési munkálataink eredményeiről tanúskodnak. Mint már említettük, a víz lecsapolása után és a romok eltakarítása után megkezdődtek az új lakásépítési munkálatok.
Az újjáépítés munkálatait fékezte a sok vita, melyek elhangzottak az új házhelyek megállapításánál, valamint azok elosztása következtében.
Komoly szervezési intézkedések követték meg ebben az időben az építkezési anyagok elosztása az egységek között szigorúbb szabályozás alá esett. Nagy mennyiségű építkezési anyagra volt szükség, hogy a romba dőlt házakat újjáépítsük, valamint a jelentősen megrongálódott házakat megjavítsuk.
A párt és a kormány határozata értelmében meg lettek állítva országos méretekben az építkezések, és minden építőanyag az árvízkárosultak kisegítésére lettek kiutalva.
Az anyagellátás terén minden lehetőség megvolt adva az építkezőknek, hogy még ősz előtt beállta előtt családi házak egy részét felépíthessék, valamint a megrongált házakat rendbe tehessék.
Ezen a téren – főleg ami az anyagellátás megszervezését illette – felelősségteljes munkát fejtett ki Nagy Imre elvtárs, a járási raktárosa, aki minden igyekezetével arra törekedett, hogy az építkezések munkáját szinte tervszerűen megszervezze. Az építkezési anyagot a lehetőségekhez mérten a helyre szállították, hogy az építkezési munkák minden téren meggyorsuljanak. Hangsúlyozni kell, az állam által nyújtott segítséget is, főleg, hogy községünkben a gyors lakásproblémát megoldhassák. Ebben a kritikus helyzetben áthidalásként lakásszükségletre külön belügyi keret alapján 16 darab szovjet faház került kijelölésre, amelyekbe azok a személyek, melyek erre a legnagyobb mértékben rá voltak szorulva. Ezek voltak az idősebb polgárok, akiknek nem volt más konkrét tekintve lehetőségük az építkezésre. Ezek a lakások minden tekintetben megfeleltek a követelményeknek és szükségleteknek.
Továbbá 20 lakásegység lett felépítve községünk lakossága (ideiglenes) számára állami eszközökből, melyek a lakáshiány elhárítása céljából lettek rendelkezésükre bocsájtva.
Csicsó község 168 rombadőlt lakása közül, 14 hónap szorgos munkájával eddig, 1966 júliusáig, 147 családi házat sikerült lakhatóvá tenni.
Éjjel-nappal kellett tenni, hogy ilyen rövid időn belül teljesítsék ezeket a nagy feladatokat. Ezek az eredmények annál is értékesebbek, mivel nem csak községünk lakói részesültek ennek a nagy építő munkának, hanem hazánk egész dolgozó népe, valamint védnökségi járásaink dolgozói is, akik több ezer munkaórát dolgoztak le az építkezéseken.
Községünkben eddig elvégzett munkálatok szép eredményei konkrét tényekkel bizonyítják, hogy megszilárdult a csehek, szlovákok és a magyarok szilárd egysége. Ezt az egységet tovább mélyítjük, mert ebben látjuk államunk szilárd (támaszát) alapját.
Meg vagyunk győződve arról, hogy polgártársaink azzal fejezik ki hálájukat, hogy példásan teljesítik feladataikat és kötelességüket gazdaságunk és közéletünk minden szakaszán.
Komjáthy Petőcz Andrea
Nyitókép: Csicsó Község
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
