1957-ben tankokkal végzett tömegoszlatásról értekezett, 2018-ban a Honvédség saját halottjaként temeti el

1957-ben tankokkal végzett tömegoszlatásról értekezett, 2018-ban a Honvédség saját halottjaként temeti el

Mórocz Lajos a kommunista diktatúra végső kiépülésének évében, 1948-ban lépett be a honvédségbe, amelyet aztán három esztendővel később a bolsevik dogmatikának megfelelően át is neveztek néphadseregnek – ahol a „dolgozó nép fiai előtt” fényes karrierlehetőségek nyíltak meg. Így történt Mórocz esetében is, aki az ötvenes években a Szovjetunióban

elvégezte a Sztálin Páncélostiszti Akadémiát, majd a Vorosilov Akadémiát.

Természetesen hithű tagja volt a Rákosiék állampártjának, az MDP-nek is. 

Pályafutása azonban igazán az ’56-os szabadságharc vérbe fojtása után lendült fel. Tevékenyen részt vett a „munkás-paraszt hatalom” helyreállításában, s talán e téren szerzett gyakorlati tapasztalatai is segítségére voltak, hogy pár hónappal később a Katonai Szemle 1957. évi 1. számában „Harckocsik alkalmazása lakott területen vívott harcban (Karhatalmi feladattal)” címmel közöljön cikket. A tanulmányról és szerzőjéről igen sokat elárul, hogy egyik alcíme így hangzik:

„A harckocsik ténykedése csoportok szétoszlatásánál”

Mórocz itt arról értekezik, hogyan kell „az utcán vagy téren felvonuló csoportokat” szétkergetni tankok segítségével. A tömör, katonai szaknyelven írott szövegben nincs sok mellébeszélés: ha a vaktölténnyel leadott, illetve riasztó lövések nem ijesztik el a tömeget, akkor 

közéjük kell lőni, 

nehogy megközelíthessék a páncélosokat. 

„A géppisztolyosok egészítsék ki a harckocsik tüzét és semmisítsék meg azokat a csoportokat, személyeket, melyeket a harckocsik nem tudtak leküzdeni.”

Hírdetés

 – osztja intelmeit, ekkor még századosi rangban a Magyar Honvédség halottja anélkül, hogy egyetlen szóval is említést tenne arról, hogy a megsemmisítésre ítélt „csoportok és személyek” fel vannak-e fegyverkezve. Valószínűleg azért, mert ez számára, és az akkori hatalom számára másodlagos kérdés volt. 

Az „ellenforradalom” nehéz napjaiban tanúsított szocialista helytállás meg is hozta gyümölcsét. A hetvenes években hadseregparancsnok, majd

a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erők főparancsnokának helyettese lett. 

A honvédségi portálon közölt életrajz szerint „végig katonaszakmai, parancsnoki beosztásokban látta el feladatait”. Nos, a helyzet az, hogy itt azért – egy igazi szocialista klasszikust idézve –  nem sikerült az igazság minden részletét kibontani. Mórocz Lajos ugyanis nem csak magas rangú katona, de jelentős állami és párttisztségek betöltője is volt. A hadseregparancsnoki posztról

1984-ben az államtitkári bársonyszékbe ült át, és az egypárti kommunista Országgyűlésbe is „beválasztották”, sőt tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának is. 

Természetesen a Kádár örökös honvédelmi miniszterének, Czinege Lajosnak nevével fémjelzett, a Néphadseregben évtizedeken át tomboló bolse vitából se maradhatott ki. Egy 1990-ben lefolytatott állami számvevőszéki vizsgálat szerint 1985-ben a hatályos törvényeken elegánsan átlépve 

utaltak ki számára a II. kerületben  egy 4+2 és fél szobás, 130 négyzetméteres luxuslakást, amelyet aztán kívánságai szerint egy kisebb vagyonért még jobban felszereltek. 

Persze felmerülhet bennünk, hogy a Honvédségnek egy ilyen magas rangú nyugalmazott katona esetében nincs mérlegelési jogköre, ha elhunyt, akkor a saját halottjukként kell eltemessék, függetlenül attól, hogyan vélekednek a múltjáról. Csakhogy ez nem így van. A Jobbik volt képviselője, a jelenleg a Honvédségnél szolgálatot teljesítő Novák Előd a döntés ellen tiltakozó Facebook bejegyzésében rámutat:

A legmagasabb rangú tiszteknek sem jár automatikusan ez a megtiszteltetés, a vonatkozó jogszabályok erre csak lehetőséget adnak. 

A kegyeleti gondoskodásról  szóló 7/2013. (VII. 25.) HM rendelet szerint ugyanakkor nem minősíthető a Magyar Honvédség saját halottjának 

„az a nyugállományú katona, aki a Hjt. 223. §-a alapján egyenruha viselésére és a rendfokozat használatára méltatlanná válik.”

Erre okot adhat a nyilvános botrányokozás, a Honvédség tekintélyének veszélyeztetése, vagy jogerős bírósági elmarasztaló ítélet. A hazaárulás azonban a jelek szerint nem.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »