1956, ahogyan még soha korábban nem tárgyalták

1956, ahogyan még soha korábban nem tárgyalták

Több mint 250 résztvevő, a legkülönbözőbb tudományos területekről érkező kutatók, három nap. Rendhagyó, nagyszabású konferencia kerül megrendezésre 2016. szeptember 8-10-én az egri Eszterházy Károly Egyetemen. Rainer M. János, a rendezvény egyik főszervezője az eseményről tartott sajtótájékoztatón elmondta, olyan konferenciát szerettek volna tető alá hozni, amelyre korábban még nem volt példa 1956 kapcsán.

A konferencia gondolata egy baráti, kollegiális beszélgetésen született, az ötlet Horváth Sándor történészé, az MTA kutatójáé volt. A jelentős magyar történelmi esemény kerek évfordulója kapcsán rendezett konferenciák általában meghívásos alapon zajlanak, ahol a résztvevők kinyilatkoztatásszerű előadásokat tartanak, amelyek általában keverik a tudományos elemzés és az emlékezés funkcióját – fejtette ki Rainer M. János a sajtótájékoztatób. Ezért a kutatók úgy döntöttek, rendhagyó konferenciát szerveznek 1956 kapcsán, mivel úgy vélik, ez az emlékezés legadekvátabb formája. 

A történész elmondta, 1956 egy nagyobb történet része, amelynek apropóján gyakorlatilag az egész 20. századi magyar történelemről lehet beszélgetni. Az 1956-os Intézet Alapítvány és az Eszterházy Károly Egyetem (korábban Főiskola) közös szervezésében megrendezésre kerülő eseményről 2016 év elején tettek közzé egy felhívást. Nem volt sem tematikai, sem diszciplináris korlát, bárki jelentkezhetett a konferenciára, tudományterülettől függetlenül. Emellett a szervezők leszögezték, egy tudományos konferenciát szeretnének rendezni, amelynek célja a megismerés, az eszmecsere és a vita.

A visszhang minden várakozáson felüli volt: Rainer M. János 20-30 fős várakozását (Horváth Sándor 60-80 jelentkezővel számolt) messze felülmúlva 258 kutató jelezte részvételi szándékát. Így három napon keresztül nyolc szekcióban párhuzamosan fog zajlani az ülés (az első nap kezdetén lesz egy plenáris tanácskozás is). A jelentkezők javarészt a kutatók középnemzedéket képviselik, az egyetlen 1956-os Kende Péter szociológus lesz, aki már az első, 1956 kapcsán, Brüsszelben tartott konferencián is részt vett. A rendezvényen felszólalnak majd történészek, szociológusok, pszichológusok és művészettörténészek is, de zenetörténészek és színházi szakemberek is képviseltetik magukat.

A tematikai kép ennek megfelelően rendkívül sokszínű. Néhány téma kiemelten érdekli a kutatókat: a forradalom és a szovjet típusú rendszer elméleti megközelítései, változások a társadalomban és a társadalmi gyakorlatokban az 1950-es években és azután, vagy a forradalom és az emigráció kérdése – fejtette ki a történész. Olyan témák is felbukkantak, amelyek hiányoztak az elmúlt évtizedek megközelítései közül: ilyen többek között a munkások helyzetére fókuszáló elemzés, 1956 reprezentációi a különböző művészeti ágakban, vagy éppen a helyi történetek – tette hozzá a kutató.

Tíz évvel ezelőtt 1956-ról több mint 60 tudományos konferenciát rendeztek, 20 évvel ezelőtt egy nagyszabású konferenciát szerveztek az MTA-n: abban az évben kerültek elő az ún. Malin-feljegyzések (az SZKP KB elnökségi üléseiről készült feljegyzések a forradalom időszakából) a Kreml levéltárából. Harminc évvel ezelőtt Eörsi István lakásán gyűlt össze több mint 70 egykori résztvevő, akik együtt beszélgettek 1956-ról. Ott volt a forradalom idején miniszterelnökként tevékenykedő, később ellenzéki gondolatai miatt az MSZMP-ből is kizárt Hegedüs András,  valamint Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke is. 40 éve Párizsban magyar-lengyel összehasonlító konferenciát tartottak, az első, 1956-ról szóló konferenciát pedig Mit adott a magyar forradalom a szocializmusnak? címmel rendezték meg Brüsszelben.

A történész szerint a mostani konferencia címe átfogó, bármi beleférhet, ám úgy véli, a mai magyarországi emlékezetpolitikai helyzetben fontos, hogy olyan témák adják a konferencia magvát, amelyek feltűnően ritkán jelennek meg az 1956-ről folyó diskurzusban – mint például 1956 és a szocializmus kapcsolata –, holott a szocialista rendszer vége 1956-ban még nem volt látható. Emellett vannak történeti események, amikor az a kérdés, hogy az egyén szabadsága összeegyeztethető-e a társadalmi igazságossággal, különösen élesen vetődnek fel. 1956 a kutató szerint egy ilyen fordulópont volt. 

A rendezők a nyilvános és ingyenes konferenciára – amelynek megrendezését 5 millió forinttal az 1956-os Emlékbizottság is támogatta – a szervezők mindenkit szeretettel várnak. Rainer M. János kifejtette, Munkások ’56 címmel – szintén egy Emlékbizottsághoz benyújtott, győztes pályázatnak köszönhetően – a konferencia előadásaiból összeválogatott kötetet is meg fognak jelentetni, emellett pedig kiemelte, hamarosan Eörsi László két új könyve is megjelenik: az egyik a kőbányai, a másik a csepeli 1956-os eseményekről fog szólni.

A elmondta, az emlékév folyamán az 1956-os Intézet honlapjára feltették 15 olyan könyv szövegét, amelyek már nem alig, vagy egyáltalán kaphatók, ám még manapság is számottevő értéket képviselnek. Az 1956-os Intézetben emellett egy virtuális tanulmánykötetet is összeállítottak, amely közel 40 tanulmányt tartalmaz, valamint egy 1956-ról szóló nemzetközi sajtótermék-gyűjteményből is szemezgetnek az Intézet honlapjára látogatók. A történész végül újságírói kérdésre kifejtette, az emlékév eseményeit csak év végén lehet majd értékelni, és elmondta, szerinte az 1956-os emlékdal bizonyos értelemben telitalálat.

További információk az 1956-os Intézet honlapján


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »