Kétszázötvenegy évvel ezelőtt írták alá azt az egyezményt, amely lezárta a 18. század egyik legnagyobb háborúját. A hétéves háború három földrészre terjedt ki, de valójában négyet érintett, joggal tekinthetjük tehát világháborúnak.
Hadik András tábornok huszárai is megtették a magukét: egy igazi magyar hadművelettel beírták magukat a világtörténelembe.
Hadik András huszártábornok
A hétéves háború Európán kívül Észak-Amerikára és Ázsiára is kiterjedt, de még a franciák és britek afrikai gyarmatainak jövőjét is megváltoztatta. Európában– mintegy az osztrák örökösödési háború folytatásaként, amelyben a Habsburg Birodalom nőági örökösödését vitató államok igyekeztek minél többet elvenni Mária Terézia birodalmából – a legnagyobb tét Szilézia volt.
Az ásványi kincsekben gazdag tartományt az 1748-as aacheni békeszerződésben a Porosz Királyságnak jutott, s az úgynevezett harmadik sziléziai háborúval Ausztria vissza kívánta szerezni.
Svédország, Spanyolország, Franciaország és Oroszország Ausztriát támogatta, míg II. (Nagy) Frigyest Anglia, Portugália és néhány német fejedelemség. A szálakat erős hatalmi érdekek mozgatták.
A háborút a porosz uralkodó robbantotta ki: megtámadta Szászországot és továbbment Csehország felé, hogy az osztrák sereggel Poroszországtól minél távolabb ütközhessen meg.
1756 októberében a szászok le is tették a fegyvert az osztrákok vereségét követően, és a poroszok Prága felé indúltak, ám a következő évben már többfrontos háborúra kényszerültek, miután I. Erzsébet cárnő seregei és a francia–német seregek is elindultak Poroszország és Szilézia felé.
A hadiszerencse forgandónak bizonyult, ám Frigyes – bár a háború folyamán többször állt közel a teljes vereséghez, országa felmorzsolódásához– mindig felülkerekedett a nehézségeken, és zseniális stratégiával a legrosszabb helyzetből is kihúzta csapatait.
A Lotaringiai Károly vezette Habsburg seregek, a gyarmati veszteségeik miatt gyngülő franciák és az Erzsébet halála után a háborúból kilépő oroszok több döntő ütközet ellenére nem tudták maguk legyőzni Poroszországot, még Berlin többszöri elfoglalása ellenére sem.
1761-ben a spanyolok beavatkoztak a porosz–angol szövetségesek oldalán, ám a következő évben a poroszok megegyeztek a svédekkel és a Frigyest őszintén csodáló III. Péter cár, majd utódja, Nagy Katalin cárnő is visszavonta katonáit a harcmezőről, így a poroszoknak már csak az osztrákokat kellett legyőzniük, és hamarosan ki is űzték őket országukból.
Ugyan a porosz–osztrák harc eldöntetlen maradt- ez a poroszoknak kedvezett: az európai háborúnak véget vető hubertusburgi békemegállapodás értelmében megtarthatták Sziléziát, és kitartásukkal, katonai tudásukkal elismerést vívtak ki.
Az igazán földrajzi átrendeződések a brit–francia harcok révén, Európán kívül mentek végbe.
XV. Lajos francia király üdvözölte a háborút: úgy tervezte, hogy Anglia megszállásával gyarmataitól is megfoszthatja ellenfelét. Óriási flottát gyűjtött a Loire torkolatában, de hajóhada 1759-ben döntő vereséget szenvedett, s ezzel Nagy-Britannia lett a tengerek ura. Közben az angol csapatok – amerikai gyarmataikról kiindulva – elfoglalták Québecet és a többi kanadai francia gyarmatot, Indiában pedig legyőzték a franciák által támogatott észak-indiai muszlim Mogul Birodalmat, és Franciaország indiai kikötői is brit fennhatóság alá kerültek.
A fordulatot ezen a hadszíntéren a palási ütközet jelentette, amely több évszázadra megvetette az indiai brit uralom alapjait.
A bengáli naváb, azaz muszlim kormányzó bekapcsolódott a Francia és a Brit Kelet-indiai Társaság viszályába, és bár a bengáli–francia csapatok több mint tízszeres létszámfölényben voltak, Palási mellé az indiai alvezérek árulása miatt valahogy nem érkezett meg az ígért katonák többsége, így a csatát a britek fegyelme és az a tény döntötte el, hogy a monszunesők ellenére nem voltak lusták szárazon tartani a puskaport. Ezután a britek megvetették lábukat a Távol-Keleten és Dél-Ázsiában.
Magyar huszárok Berlin alatt.
A hétéves háború egyik legnagyobb eseménye a magyar huszárokhoz, Hadik András huszártábornok vitézeihez kötődik.
Az egykor jezsuita papnak készülő, majd óriási katonai pályát megtevő kisnemes az osztrák örökösödési háborúban egyre magasabb rangot elérve tábornokká lépett elő, és a 18. század nagyháborújában bátorságával hívta fel magára a figyelmet és II. Frigyes haragját.
A Sziléziában harcoló főseregtől elszakadva Hadik András tábornok huszárjai a nyereg mögé ültetett gyalogosokkal és ostromágyúkkal 1757 októberében hat nap alatt kerülő úton, éjjel és sűrű erdőségekben vonulva elfoglalták Berlint, és 3600 fős sereggel hadisarcot követeltek a várostól.
II. Frigyes ekkor a sziléziai hadműveletekkel volt elfoglalva, néhány ezres őrsereget leszámítva védtelen hagyva a Poroszország fővárosát.
A huszárok október 16-án értek Berlin alá, és mivel a városi tanács elutasította a 300 ezer talléros hadisarc azonnali kifizetését, ostromágyúkkal szétlőtték Berlin városkapuját, majd a védősereg ellenállását megtörve elfoglalták a várost.
A huszártábornok, mint igazi magyar férfi és úriember, szigorúan megtiltotta a város felprédálását, helyette megduplázta követeléseit azzal a céllal, hogy katonáit anyagilag is kárpótolja az önmegtartóztatásért.
Frigyes október 13-án vette hírül a magyar huszár hadműveletet, és azonnal elrendelte az ellentámadást.
Hadik András huszártábornoknak így egyetlen napja maradt, hogy a lehető legtöbbet csikarja ki a berliniektől: mielőtt október 17-én este elhagyta volna a várost, már 235 ezer tallérral lett gazdagabb a hadi kassza, és még hat porosz zászlót, 426 hadifoglyot is elvittek a magyar huszárok, néhány órával elkerülve a másnap megérkező porosz sereget.
A fősereghez biztonságosan visszaérő huszártábornokot Mária Terézia-rend nagykeresztjével, később pedig grófi címmel és egy szép birtokkal is megajándékozta a királynő.
Nagy Frigyes és a poroszok soha sem tudták lemosni magukról a szégyent, a magyar huszárok amúgy is jó híre még erősebb lett szerte a világban
A huszárok hősies tette nem fordította meg a háború menetét, amely 1763-ban egy kettős, Európáról és a gyarmatokról külön-külön döntő békekötéssel ért véget.
A távol keleti területek hovatartozásáról szóló tárgyalások már 1760-ban megkezdődtek, és egy ideiglenes megállapodásra már az előző év novemberében sor került, végleg az 1763. február 10-én megkötött párizsi békeszerződéssel zárultak le.
A szerződést Nagy-Britannia és Portugália, másfelől Franciaország és a vele szövetséges Spanyolország kötötte.
Sziléziát a Habsburgoknak nem sikerült visszaszerezniük, ugyanakkor biztosították maguknak a poroszok támogatását Mária Terézia fia, a későbbi II. József császárra választásához.
Hadik András (1710-1790) huszártábornok lovas szobra a Szentháromság utca és az Úri utca sarkán a Budai Várnegyedben, alkotó: ifj. Vastagh György
Címlapfotó: Illusztráció
(BBC History Magazin)
magyartudat.com
No visits yet
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
