Augusztus 5-e a kegyelem dátuma és fontos közösségi ünnep a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye, más néven a Don Bosco Nővérek (FMA) számára az egész világon, különösen idén, a közösség alapításának 150. évfordulóján. Piera Cavaglià nővér, a rend általános főtitkárnője megosztott néhány gondolatot az évfordulóval kapcsolatban. Az alábbiakban részleteket közlünk írásából.
A rend alapításának jegyzőkönyvében van egy mondat, amely nem szűnik meg elmélkedésre késztetni: „Felhalmozódnak a körülmények, amelyek az Úr különleges gondviselését mutatják” a rend életében. Ezen az ünnepen felelevenítjük mindannak az emlékét, amit Isten a közösségben 150 év alatt tett, és ezért megnyílunk a reménynek, mert az ő szeretete örök és mindig új.
Ne fáradjunk bele abba, hogy visszatérjünk a forrásokhoz, szomjunkat oltsuk a karizma friss és üdítő forrásánál: Mornesében, ahol a jövőnk is gyökerezik. Ha nem jól eresztettünk gyökeret azon a földön, nem teremhetünk gyümölcsöt. Mazzarello anya ezt írta Angela Vallese nővérnek Vittoria Cantù nővérről: „Vittoria nővérhez türelemre van szükség, és apránként inspirálnod kell kongregációnk szellemével. Még nem vehette át, mert túl kevés ideje van Mornesében. Számomra úgy tűnik, hogy ha tudod, hogyan kell őt elfogadni, akkor sikerülni fog.”
Életünk értelme és gyümölcsözősége abban rejlik, hogy egyesülve maradunk a szőlőtővel, hogy gyümölcsöt teremjünk. Bármilyen nemzethez tartozunk, bármilyen korúak vagyunk, bármilyen szolgálatot bíznak ránk, tudjuk, hogy folyamatosan vissza kell térnünk Mornesébe, hogy visszatükrözzük Mazzarello anya és megannyi nővér valódi szentségét. Minél hűségesebben éljük meg az alapszabályainkat, annál inkább megéljük Mornese szellemét és tanúskodunk róla. (…)
Az a föld, ahol a Don Bosco Nővérek kis csoportja gyökerezett, a plébánia, az egyházmegye volt: közös életük 1855. december 9-én (egy évvel a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése után) kezdődött a plébánián, és 1857. május 31-én a püspök hivatalosan jóváhagyta a rend működését.
Az első FMA-nővér Don Bosco nagy álmában találta magát: „Gondoskodnom kell arról, hogy Jézus vérét ne ontsák hiába, sem fiatal férfiakért, sem lányokért.”
Don Bosco 1880-ban saját kezűleg erősítette meg Mazzarello anya megválasztását: „Imádkozom Istenhez, hogy az egészet átitassa a szeretet és a buzgóság szelleme, hogy e szerény kongregációnk létszáma növekedhessen, terjeszkedjen a föld más, majd még távolabbi országaiba is… ” (Az élet nyomai, a jövő nyomai).
A megszentelt személyek mindenekelőtt azáltal lesznek misszionáriusok, hogy folyamatosan elmélyítik annak tudatát, hogy Isten kiválasztotta és elhívta őket, hogy láthatóvá tegyék jelenlétét a világban.
A Don Bosco Nővérek rendje Jézus húsvéti misztériumában, szenvedésében, halálában és feltámadásában gyökerezik. A szenvedés jegyében születik és termékeny. Az első segítő nővérek szegények voltak, bírálták őket, félreértések vették körül és hamarosan betegségek, korai halálozások sújtották őket. Don Bosco figyelte őket az alapítás napjától kezdve, és a nárdus metaforájával segítette őket beilleszkedni a húsvéti misztérium logikájába: „A nagyon kicsi növények között van egy nagyon illatos növény: a nárdus, amelyet gyakran említenek a Szentírásban. (…) De tudod, mi kell ahhoz, hogy a nárdus jó illatú legyen? Jól össze kell zúzni. Ezért ne sajnáld, hogy szenvedned kell. Aki Jézus Krisztusért szenved, örökké vele fog uralkodni. (…) Igen, biztosíthatlak benneteket, hogy az intézetnek nagy jövője lesz, ha egyszerűek, szegények, alázatosak maradtok.” (…)
Miért választotta Don Bosco a mornesei utat női intézménye elindítására? A fiatal nők egyszerűsége, a falusi lányok iránti nagylelkű és áldozatos odaadás, a közösségi élet, a Jézus iránti lelkes szeretet mellett ott van bennük a Mária iránti heves szeretet is. Ahol Mária van, ott van jövő, és Don Bosco a jövőre mutat.
Az első házat Mária házának hívták, Mazzarello anya így szerette nevezni. Mornesében, akárcsak Nizzában, Mária nem vendég, ő a háziasszony. Igazgatónőnek, vezetőnek, anyának tartják. Rá van bízva az otthon és az emberek szívének kulcsa, megtapasztalják védelmét és segítségét. Az új rend neve egy identitás szimbóluma: a Segítő Szűz Mária Leányai – a hála élő emlékműve.
Mária küldetése a nevelésre közvetlen kapcsolatban áll lelki anyaságával az egész emberiség felé. Mária mint Anya arra hivatott, hogy megteremtse bennünk a Fiú képét, vagyis azt a mélyebb azonosságot, amelyet az Atya Krisztusban, a Lélek által közölt velünk.
Augusztus 5-én az összes FMA-nővér úgy érzi, hogy mélyen egyesül a generális anyával, a tanács nővéreivel, az öt kontinens nővéreivel, az egész Mária-családdal, amely az Egyházban Don Bosco és Mazzarello Mária Domenica szeretetét közvetíti a fiatal nők, a kicsik és a szegények felé.
Forrás: Cgfmanet.org/Szaléziak.hu
Fotó: Szaléziak.hu; Bókay László
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
