Szombaton tüntettek a postások. Eleve ritka jelenség, pedig okuk lenne rá, nem is kevés. A statisztikák szerint mintegy 12 ezer postás dolgozó minimálbérért (ez nettóban kicsivel több mint 150 ezer forint), és nagyjából ugyanannyian garantált bérminimumért dolgoznak, ez alulról súrolja a nettó 200 ezret.
Mint volt postás, én is kilátogattam a tüntetésre, melyet az a két szakszervezett hozott tető alá (a Magyar Szakszervezeti Szövetséghez tartozó Kézbesítők Szakszervezete [Kész] és a Munkástanácsok ágazati szervezete, a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége [Pofész]), melyeket lényegében kizártak a bértárgyalási folyamatokból, mert nem voltak hajlandóak asszisztálni ahhoz a "vitához", hogy 2 vagy 3 százalék legyen a béremelés. Bár most úgy hírlik, lehet, hogy lesz az 10 is. De figyelembe véve, hogy mennyit keresnek, ezt fentebb írtam, és azt, milyen az infláció mértéke (legalább 25 százalék), ez még mindig messze nem elégséges.
Márpedig a tüntetésen a felszólalók azt követelték, legalább valamelyest közelítse meg az inflációt a fizetésük. A Batthyány térről vonultak át a közeli Gazdaságfejlesztési Minisztérium épülete elé, ahol többen azt skandálták, "gyertek ki!". A hangulat meglehetősen paprikás volt, de nemcsak a posta vezetése és a kormány felé, hanem legalább ilyen érzelmekkel érdeklődtek egymásnál, vajon hogy lehet, hogy legalább 15 ezer postás dolgozót érint a mindennapi bérharc, és mégis csak pár száz fő van itt?
Személyes tapasztalataim szerint nagyjából 300 ember volt jelen. Ez a létszám valóban elmarad attól, ami komoly hatást válthatna ki. Azért nem írom azt, hogy az elvárttól, mert mi az elvárás annak tükrében, hogy a postások az elmúlt évtizedekben nem igazán álltak ki magukért? Hogy ennek mi az oka, messzire vezetne, mint ahogy azt sem tartanám jó iránynak, ha ebből azt szűrnék le, hogy nem érdemes semmit sem tenniük, mert úgysem lesz siker. Legyen ez egy nulladik lépés, a szakszervezetek is vonják le a tanulságokat, és folytassák a szervezkedést. Ha kell, hívják újra össze a postásokat, és akkor már nagyobb lesz a létszám. Mert nincs más út, csak saját maguk vívhatnak ki bármilyen eredményt.
Azt egyébként pozitív és üde színfoltnak értékeltem, hogy a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet elnöke, Dobi László is ott volt, és igyekezett hitet önteni a postásokba, legyen ez a mai nap üzenete.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
