Az Orosz Birodalom területén az 1861-es felszabadításukig a magánkézben lévő földeken élő jobbágyok (holopok) sorsa jóval sanyarúbb volt, mint Európa más feudális berendezkedésű államaiban. A földesurak gyakorlatilag rabszolgatartókként bánhattak velük, és rendelkeztek életük minden részlete felett, ami gyakran embertelen visszaéléseket eredményezett. Ezek legékesebb példája Darja Szaltikova nemesasszonyé, aki merő kedvtelésből kínozta válogatott módokon szolgáit, főként fiatal nőket. Szaltikovát gyakran nevezik a hasonló tettekkel vádolt és elítélt Báthory Erzsébet orosz megfelelőjének, azonban a sokak szerint koncepciós per áldozatául esett „csejtei rémmel” szemben Szaltikova bizonyítottan el is követte rémtettei legalább egy részét.
1762 folyamán sorra érkeztek bejelentések a moszkvai hatóságokhoz arról, hogy a város közelében fekvő birtokán az özvegy Szaltikova asszony sötét titkokat őriz.
A birtokot sokan egy pók hálójához hasonlították: fiatal lányok a nemesasszony szolgálatába szegődtek, majd soha többé nem látta őket senki. Számos bejelentés érkezett az éjszakánként hallható vérfagyasztó sikolyokról is.
Az interneten előforduló gyakori tévedés középpontjában áll François-Hubert Drouais festménye, amely Darja Petrovna Szaltikovát (született Cserniseva, 1739-1802), II. Katalin cárnő egyik udvarhölgyét ábrázolja, aki Ivan Petrovics Szaltikov marsallhoz ment feleségül. Minden ellenkező állítás dacára a festményen NEM a sorozatgyilkos Darja Nyikolajevna Szaltikova látható. (kép forrása: Wikimedia Commons)
Egy alkalommal egy papot hívtak a birtokra, hogy feladja az utolsó kenetet egy haldokló, terhes szolgálólánynak. A nőt láthatóan durván bántalmazták, és szúrt sebei is voltak – többek elmondása szerint hasát is megtaposták.
Egy másik nevezetes bejelentés egy közeli falu lakójától érkezett, aki éjszaka haladt el Szaltikova birtoka mellett, és szemtanúja volt annak, ahogyan egy megnyúzott női holttestet szállítanak el kocsival az éj leple alatt.
Darja Szaltikova abba a szűk csoportba tartozik – a magyar „vérgrófnő” Báthory Erzsébettel és a rabszolgáival kegyetlenkedő New Orleans-i Delphine LaLaurie-val egyetemben –, akik arisztokrata nőkként éltek vissza hatalmukkal, hogy különös kegyetlenséggel gyilkoljanak olyanokat, akiknek nem volt módjuk megvédeni magukat.
Báthoryhoz hasonlóan Szaltikovát is végül bűnösnek találták, és elítélték 38 holop meggyilkolásáért – habár a korabeli források szerint áldozatainak valódi száma 138 lehetett.
A nemesasszony nem volt mindig vérszomjas gyilkos. Az 1730-ban született Darja Nyikolajevna Ivanova hajadonként jámbor hívő hírében állt, aki végiglátogatta a jelentősebb zarándokhelyeket, és feddhetetlen erkölcsű volt.
Szaltikova kegyetlenkedik jobbágyaival egy 19. századi ábrázoláson (kép forrása: istorya.ru)
Fiatalon feleségül ment a híres Szaltikov-család egyik sarjához, Gleb Alekszejevicshez, aki II. (Nagy) Katalin cárnő fia és utódja, I. Pál cár tanítója, Nyikolaj Ivanovics Szaltikov nagybátyja volt. Két gyermekük is született (Fjodor és Nyikolaj), mielőtt Gleb Szaltikov 1755-ben meghalt.
Az ekkor még mindössze 25 éves Szaltikova a hatalmas birtok és férje előkelő kapcsolatai mellé 600 holopot is örökölt – a hirtelen jött hatalom végzetes kimenetelűnek bizonyult.
Ugyan nem fürdött szolgálónői vérében, mint ahogy azt állítólag Báthory tette, és nem tartotta padlásán groteszk helyzetekben leláncolva őket, mint LaLaurie – vagy legalábbis nincsenek ismert példák ilyen esetekre –, előkelő helyzetéből adódóan nehéz kihámozni az igazságot tetteivel kapcsolatban.
Lehetséges, hogy a beszámolók eltúloznak egyes részleteket, azonban az is biztos, hogy a nemesség tagjaként kapcsolatai segítségével a lehető legjobban igyekezett akadályozni az információ terjedését bűntetteivel kapcsolatban.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
