Száztíz éve, 1912. február 28-án született Alfonzó, azaz Markos József színész, artista, parodista.
Erős, sportos testalkatú ifjú volt, az iskolai fegyelmet nehezen tűrte. A kereskedelmi iskolában komoly konfliktusba keveredett egyik tanárával, aminek az lett a vége, hogy kicsapták.
Autószerelő inasnak állt, szabadidejét a ligetben töltötte, ahol artistákkal barátkozott és megtanulta mutatványaikat.
Kétségbeesett apja „rendes” foglalkozást akart fiának, ezért Strasbourgba küldte egy ismerőséhez. A fiatalember Párizsba utazott tovább, és a Renault gyárban kapott munkát autószerelőként.
1930-ban hazatért és a Vidám Parkhoz tartozó varietében pankrátorként kezdett dolgozni. A társulattal Bulgáriába szerződött és a Hortobágy bikájaként birkózó számmal járta az országot, a turné azután szakadt félbe, hogy egy török ellenfele legyőzte.
1933-ban a Royal Orfeum táncos produkcióiban lépett fel, egy évig Itáliában dolgozott, de a katonai behívó miatt vissza kellett térnie.
Leszerelése után az Arizona mulatóban lett parkett-táncos, de amikor az egyik vele ízetlen tréfát űző gazdag vendéget felpofozta, innen is mennie kellett.
Újabb vándorévek következte, ezalatt Egyiptomban, a Közel-Kelet mulatóiban lépett fel Joe Stan művésznéven. Ezt hamarosan Alfonzóra változtatta, a XIII. Alfonz spanyol király haláláról megjelent újságcikk nyomán:
Meghalt Alfonz óh, a király, éljen a király!
felkiáltással. 1938-39-ben ismét Nyugat-Európában turnézott, s megismerkedett a pantomim „atyjával”, a francia Marcel Marceau-val is. Hazatérve ismét varietékben dolgozott akrobataként és táncosként,
a fellépések között paródiákkal szórakoztatta kollégáit, a Moulin Rouge igazgatója felfigyelt fel rá és ötleteit beépítette az előadásokba.
A második világháború végén, 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, de sikerült megszöknie és álnéven műtőssegédként dolgozott a Rókus kórházban.
A háború után, 1945-ben egy orosz katonatiszt tolmácsaként került Szegedre, ahol megpróbálkozott a színészettel, de reményei nem váltak valóra. Budapesten a híres bűvész, Rodolfó partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban, de ő önálló estre vágyott.
Apránként kialakított magának egy egyszemélyes színházat, melynek írója, rendezője, főszereplője is volt. Szállóigévé váltak bemondásai, poénjai, zseniális paródiákat rögtönzött. Az 1956-os forradalom után családjával külföldre távozott, Bécsben, majd Belgiumban élt és a legkülönfélébb filmekben vállalt szerepeket. Dolgozott Totóval, Vittorio de Sicával és Jacques Tatival, szíve azonban hazahúzta, itthon a Vidám Színpadhoz szerződött, melynek nyugdíjazásáig tagja maradt.
Alfonzó reklámfilmekben is szerepelt, szlogenjei máig velünk élnek.
Megvette az ehetit?, Van egy fölösleges százasa?, Ne nekem köszönje!, Ide figyeljenek emberek!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
