Minden rendszernek megvan a maga ellenkultúrája. Ez az ellenkultúra a legtöbb esetben aztán a humor, vagy a zene eszközével tud a fennálló hatalom ellen a legnagyobb hatást gyakorolni. A Kádár-rendszer kritikája is leginkább olyan zenékben csapódott le, mint az akkori Beatrice, vagy Hobo. Aztán ott van a rendszerváltás utáni 20 év, melyben nehéz lenne megszámlálni is mennyi együttes szakosodott a fennálló rend és a társadalom kritikájára. Most pedig itt van nekünk a NER és 10 éves évfordulója alkalmából sajnos alig tudunk összeszedni olyan NER-kritikus muzsikákat, amit objektív és értelmes ember valamilyen módon ne hallgatna kínosan. Pedig adott bőven okot az Orbán-korszak arra, hogy világnézetileg, kulturálisan jól elkülöníthető ellenreakciója fejlődjön ki. De ahogyan a politikában, úgy a zenei térfélen is ez egy nagyon szűk, perifériára szorult rétegnek sikerült ( róluk itt van szó ). Most jöjjön a nagyközönség ingerküszöbét és sokszor az ellenzéki tüntetések hallgatóinak fülét megütő szégyenválogatás.
1. Nem tetszik a rendszer
Nem kellett sokáig várni a NER-nek, hogy tüntetések kezdődjenek ellene és csakhamar himnuszt is keresett magának a szerveződő hősies ellenállás már 2011-ben. A főhős ebben a szerepben Karsay Dorottya volt. Az akkor 26 éves Dorottya tökéletes archetípusa volt mindannak, amit a libsitinikről sztereotip módon gondolhat egy ember. Mögötte volt a CEU, Kaliforniai Egyetem, emberi jogok diploma és szociológia, Amnesty International munkatárs. Akkor persze ezek még nem voltak annyira az emberek fejébe vésve, mint ellenség, de annyira az sem vésődött bele az emberek fejébe, hogy mi is ez a NER. A dal ezért nem hozta el a világforradalmat. Egyrészt mert ha ma indulna is egy roppant lightos, sokszor keservesen odaerőszakolt rímekkel komponáló átlag „dobbantani akarok ebből az országból” Budapest belvárosi tinihiszti hangulata van az egésznek. Másrészt pedig akkor a legtöbb embernek ez még taszítóbb volt, mint maga Orbán az 1 éves országlása után. A kedvenc jelenetem mikor fapofával bemutat a kamerának hosszan, majd unottan néz ki a kávézó ablakán a diktatúrába fulladó pesti utcákra, jelezve ezzel végképp azt az attitűdöt, mely mentalitásra a nagykörúton kívül, mindenki kapát-kaszát ránt.
2. DopeMan: BAZMEG!
Ha maga az előadó és a cím nem lenne elég ahhoz, hogy tudjuk, hogy itt nem éppen Széchenyi István rendszert változtató reformjait önti ódába a szerző, akkor is a helytelenül leírt káromkodás nyomatékosítja ezt. Nem egészen egy évvel a Karsay Dorottya totális homályba veszése után jött Dopeman és úgy gondolta, hogy a Himnuszt egy picit megspékeli az aktuális társadalmi, politikai, rendszerkritikai észrevételeivel. A Himnusz stórfája és a négyszer is utána elmondott ” bazmeg” aztán sokaknál kiverte a biztosítékot, főleg az akkor még karakterrel bíró Jobbik szavazóbázisában, akik mára átvándoroltak Orbán apu védőszárnyai alá. Dopeman 2 évvel később még a nemzeti szimbólum meggyalázásáért bíróságra is lett citálva a dal miatt. Nem kell talán mondanom, hogy miért nem mozgatta meg ez sem a társadalmat igazán, mindannak ellenére, hogy hírhedt lett a nóta. Még az sem segített pedig rajta, hogy Dopeman lett a 2012-ben a Milla (?) vagy valami mára hamvába halt formáció által rendezett alternatív köztársasági elnök választáson a győztes. Persze ne feledjük, hogy csak is azért lett ez a derék ember az alternatív köztársasági elnök, mert az online szavazás nyertesét, Bartos Cs. Istvánt már a szervezők is komolytalannak és vállalhatatlannak tartották. A helyzet persze nem lett jobb Dopeman papával sem. Végül ők sem döntötték meg a rendszert és a bazmegolós himnusz sem lett az ellenzék himnusza.
3. Puszi Együttes: Mit loptál ma Kolbász Viktor?
Leírni is kínos volt ezt a címet. Őszintén szólva nem is raktam volna be a válogatásba, ha ennyit tudok róla, olyan szánalmas hatása van, mind a címnek, mind magának a „számnak”. Viszont mivel ellenzéki tüntetéseken egy időben rendszeresen előkerült, kénytelen voltam jelentőséget tulajdonítani ennek. A mindössze 1 perces dal ( hála Istennek tovább nem kínoz minket) 2014-ben látott napvilágot. Ezt már nem ismert közszereplő, vagy nagy szervezetek pénzelt hátszele dobta össze. Házi készítésű, igazi underground móka ez, ahonnan egyébként az értékes mondanivalóval bíró dalok szoktak jönni. De ez nem az a fajta. Gyakorlatilag egy prolihőzöngés. Ha lemennék Kiskunlacházára, beülnék a helyi presszóba olyan 50-es alkoholisták közé, és azt mondanám írjanak egy dalt, kb ugyanezt kapnánk. Hasonló kultúrközegben, mint az említett fiktív úriemberek, aztán nagyon hamar életre kelt a dal és az interneten imádták megosztani azok az emberek, akik miatt biztosan nem mennénk el egy tüntetésre. Ha véletlen odatévedek jóhiszeműen és felharsan ez a dal, melyet a közönség tud, akkor pedig sietve távozok. Egy szó, mint száz, ebből sem lett himnusza az ellenzéknek. De miután hisztis liberális lányok, bazmegoló gengszterek bevonzották a maguk közegét, a színtiszta boomer prolik is helyet kaptak a NER-ellenes zenei palettán.
4. Apa Zenél: Baszódjál meg KDNP!
2015. Bele kellett törődni, hogy a NER első ciklusában nem döntöttek rendszert és jaj, súlyos következményei vannak ennek. Megérkezett a vasárnapi boltzár. Rég érte akkora csapás a magyar társadalmat, minthogy egy napon hétvégén ne tudjon vásárolni. Kevés olyan érvet hallottam a boltzár ellen, melyek nyomósak lettek volna. Én is töltöttem alkoholizálós éjszakákat akkoriban (is) úgy, hogy vasárnap hajnali 1-kor még a Tescoba mentünk munícióért, de hát letudtam volna erről mondani a társadalmi szolidaritás jegyében azért, hogy a boltosok, pénztárosok, árufeltöltők is lehessenek egy hétvégi napon tutira a családjukkal vagy ahol akarnak. Persze nem ezt hangsúlyozta a propaganda, hanem ocsmány farizeuskodó keresztény mázzal indokolták az Úr napját. Ami, olyan emberektől, mint, akikből a NER áll, rohadtul visszataszító. Ezért is született meg ez a remek nóta, ami nem kevés antiklerikális érzelemmel dolgozik. Ez pedig összehozta az előző számért rajongó prolikat és a legelsőért rajongó liberális ifjakat, meg mindenkit, aki nem akart lemondani a hajnali 1-es La Fiesta túráról. Mivel az egész dalt kizárólag olyan indokok, érzelmek és vágyak szülték, melyek Maslow-piramis legalján helyezkednek el, így szükségszerűen szánalmas. Persze szükségszerűen pont ezért is lett népszerű széles körben. Csak hát, valahogy az MTA tagok megint kimaradtak ebből az antiorbán himnuszból is és a „Baszódjál meg KDNP és külön Semjén Zsolt” nem terelte be az értelmiséget az ellenzéki táborba nagy arányban.
5. G Ras – A lázadás éve
A „lázadás éve” kifejezés eredetileg magától Viktor fővezértől származik és így vizionálta év elején a nemzeti erők előretörését Európa szerte. Ahogyan aztán Viktor számításai sem jöttek be egy fikarcnyit sem a 2017-es nagy európai nacionalista lázadásról, úgy G Ras itthoni lázadása is pont ugyanannyi sikerrel járt. A dalban egyébként van értékelhető rész, például a zenei alap. Ami, külföldi kölcsön beat, szóval ez sem a lázadók érdeme. A problémája viszont ugyanaz majdnem, mint a Nem tetszik a rendszer c. klasszikusnak. Elhiszem, hogy azoknak a CEU-s kitűzőt magukra rakó, 20-on éves koruk elején járó, LMBTQ zászlóval a falukon élő embereknek, akik a 4-es 6-os vonalán kívülre csak az Aurórába merészkednek ki, azoknak bejött ez a szám, viszont ezen túl ismét problémás. Csak még pár frappánsnak szánt, de annál kevésbé kreatív rímmel lett megáldva, kicsit prosztóbban, mint a Nem tetszik a rendszer és sajnos G Ras stílusa és megjelenése pár ligetvédőn kívül senkiben nem tett vonzó benyomást még annyira se, mint talán anno Karsay. Miután a lázadás évében az égvilágon semmi nem történt, G Ras aztán megírta 2018-ben a Szabadság éve c. nótát, mely a szavazásra buzdított és a NER bukását vizionálta. Persze a harmadik kétharmad után annyira sem jött ez be, mint a lázadás éve. Nem is lett még akkora pályafutása sem a Szabadság évének, mint ennek. Azóta pedig, mintha az rendszernek nagyon keményen megmondós műfajról letettek volna.
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
