Egy fotó Édesapámról. Ő a kép jobb szélén ül, főhadnagyi rangban, egy tüzér zászlóalj tisztikarában. később Ő lett a parancsnok, miután a Don-kanyarban sokan meghaltak.
Fogságba került, háború után Ő lett az új Köztársasági Hadsereg tüzér főparancsnoka.
A Rákosi puccs után nyugdíjazták, majd kezdődött a kálvária.
/ Elöljáróban annyit, Rappról vonult be, de nem voltunk felvidékiek, csak un. megszállók, Losonc városparancsnoka volt. Mikor fogságba került, anyámék öt gyerekkel ötven kilós csomaggal menekültek a szlovákok elöl. /
Hortobágyra hurcoltak bennünket, haza Mohácsra csak 55-ben jöhettünk.
Egyik bátyám, és két leány testvérem a hatvanas évek végén kaptak lehetőséget, hogy diplomát szerezzenek.
Én nehezen tudtam előrébb jutni, míg nem egy személyzetis megsúgta, jelentkezzek a pártba.
Jelentkeztem, két évig tanultam egy vékony brosúrát. mígnem közölte a párttitkár, hogy politikailag megbízhatatlan vagyok, így ugrott az előre lépés, hiába volt meg az iskolám.
Egy kis mellékes: a forradalom után apámat kapacitálták a pártba, visszavették volna a hadseregbe, sőt ezredesi rangban, de nem állt kötélnek.
Azért írtam, hogy tudják kik nem éltek még akkor, hogy miken múlhatott hogy valaki pártag legyen vagy nem.
Id. Tábori Gábor
magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
