Már korábban is közreadtuk Zsu gondolatait egy kommentben, (a kommentje kitűzve a cikk alá) most azonban (anoním módon) egy önálló cikket kaptak azok. Itt kiemelten a gondolataira adott válaszokra reagál szelíd határozottsággal.
“Sokfélék vagyunk, sokféle tapasztalattal, működéssel, hittel, filozófiával, IQ-val és EQ-val, tanulmányokkal, és egyébbel. Aki nyitott, és akar, az tud tanulni a másiktól. Én is egy vagyok a sokból, van, aki tőlem tanul, és van, akitől én tanulok. Azt, hogy a következő sorokból ki mit fogad be, vagy milyen gondolatokat indít el, nem tudom. Mivel hívő vagyok, Rábíztam a JóIstenre. Tisztelet mindenkinek.
Nem összefüggő szöveget írok, mint először terveztem, hanem egyenként válaszolgatok. Nem fontosság és egyéb szerint, hanem sorban.
Toplak Zoli, a Te mondatod volt az első, úgyhogy Veled kezdem: nem bizalmatlanságot váltott ki belőlem Dean cikke, hanem : 1. megtapasztaltam, hogy ez mennyire nem az a kör, amiben én dolgozom. Nem rosszabb, nem jobb, hanem „más”; 2. hálát adtam a Jó istennek, hogy eddig mennyi embernek tudtam segíteni és 3. ismételten nyugtáztam, hogy nem kell nekem megváltani a világot. Bőven elég feladatot kapok így is. Sokat is.
Balton: részemről semmiféle kapitány-és hősnő szaga, hangvétele és szándéka nem volt a levelemnek, ezt mások sem írták le. Sajnálom, hogy Önnek ez jött le…(Alapvetően szelíd, nyugodt és vidám ember vagyok, és a levél írásakor is az voltam.)
Bogomolov: köszönöm az intelligens hozzászólásokat, és örülök, ha valamit megértett a levelemből. Áldás, s békesség.
Alter Ego: mivel párkapcsolati terapeutaként (is) dolgozom, hála Istennek sok tartós és pozitív tapasztalásom van arról, hogy egy jól működő kapcsolatban a döntés többnyire közös, vagy többnyire megtalálják a win-win módszert, vagy arra figyelnek mindketten – mert kulturáltan és szeretettel „letisztázták” korábban, azaz ketten együtt lefektették a szabályokat -, hogy bizonyos területeken a férfi dönt, bizonyos területeken pedig a nő. Mert egyformán tiszteletben tartja egyik a másikat. A kérdés, hogy akarják-e. Ha igen, akkor ehhez elég részt venni egy konfliktuskezelő tréningen, vagy egy-két beszélgetésen szakemberrel, de bőven vannak más lehetőségek is. A szerep-viták pedig akkor relevánsak, ha Dean is sokat tapasztalt szakember. Reméljük az.
Toplak Zoli: hogy fogok-e vagy kell-e erősödnöm, azt csak a Jóisten tudja. Az irányom is Ő, aki szeretetre és tiszteletre tanít mindenkit – kivétel nélkül. Vagyis azt, aki szeretné. Aki nem, azt sem bántjuk, abszolút tiszteletben tartjuk, szabad akarat van.
Somogyi József: „Egoistákat termel ki a társadalom erre már külön egotrénerek is vannak. Ez már csak rosszabb lesz.” Egyetértek sajnos a mondatával, de dolgozom ez ellen (bár amennyiben ezt rám értette, sajnos tévedett.)
Béla: semmi bajom azzal, ha bírálat ér, a lelkiismeretem és a hitem szerint élek. Ha az rendben van, akkor semmi nem számít (a lelkiismeretem nem öncélú, hanem aszerint működik, hogy a mellettem lévő boldog-e attól, hogy mellette vagyok. Ha nem, akkor magamba nézek. Ha igen, akkor megnyugszom és igyekszem ezt megtartani vagy színesíteni.) És gyakran találkozom mélyen hívő – vagy inkább úgy fogalmazok, hitét komolyan vevő – közösségekkel és egyénekkel, vagyunk néhányan… (onnan lehet tudni, hogy valaki a hitét komolyan veszi-e, hogy nem ítéli el azokat, akik nem hisznek, és rá sem akar beszélni senkit semmire. Tisztel és szeret.) És gyakorlatilag mindennel egyetértek, amiről ír.
Dean: törvényszerű, hogy először mindig arra reagálunk, ami megérint bennünket. Másik: a „megmondom, mit csinálsz rosszul” még egy szülő-gyerek felállásban sem működik, kivéve életveszélyes helyzetben (sok gyerekem van, nagyok már, és működik a teóriám, sőt másoknál is, akiknek tanítom.) Megmondani pedig csak annak lehet, aki kérdez, de annak meg e nélkül a kommunikációs stílus nélkül is megy. Az „Én így tenném a helyedben” féle verzió jobban, hatékonyabban működik (ezt sem én találtam ki). Ha megfogadja, ok, ha nem, akkor elesik. Abból tanul a legtöbbet. (Vagy ha tudjuk a tutit és jól megmondjuk, attól többek leszünk?)
A traumás gyerekkor és a sérült belső gyermek (amiből a legtöbb van akkor is, ha nem hiszi el) nem ugyanaz, és bizony igencsak a témába vág. Minél sérültebb valaki, annál nagyobb szüksége van arra, hogy „valaki” legyen, esetleg egy megmondó, irányító,de mindenképp ő legyen fent az alá-fölé rendelt kapcsolatban. Mert kompenzálni kell. Mindenki kompenzál. Ki így, ki úgy. (Nyilván az sem véletlen, hogy az egyes közösségek (pl. ez is) azonos gondolkodásúakból tevődik össze, de ez már mélyebbre vinne.)
Az én Kedvesem a család fője, én meg a szíve. Máskor meg fordítva van, bár ritkábban. És csodálatosan működik, mert szeretettel és tisztelettel működtetjük. Mert így akarjuk. Ezért mondom ezt ennyiszer, mert ez a lényeg. Ha ezt mindkét nem megtartaná, sem Női hangra, sem Férfihangra, sem segítőkre, sem rám nem lenne szükség. Mehetnék festeni. (Ja, és amikor felnéz rám, kihúzom magam, mert látom a szemében, hogy rajongásig szeret. Tisztel. És amikor én nézek fel rá, akkor az Istent látom benne. És ő az életem.)
Hogy honnan veszem, hogy “alá – fölé rendeltség esetén, a penge másik oldalán a hatalom- és a dicsvágy van? Pszichológiából? Teológiából? Tapasztalatból? Valamelyikből? Nem tudom. De igaz. Csak picit kell belegondolni. Az érzést érdemes keresni, amit a „felül” ad.
A szex az izgalmas téma, van hozzá bőven szakirodalom. Bár mi itthon pl. nem használjuk a szex szót, én együtt vagyok és szerelmeskedem a kedvesemmel. Egyik percben ő szeret, a másikban meg én. Egyszer így, másszor meg úgy. Adunk egymásnak, kölcsönösen. Ez is tud szépen működni, de mi hívők vagyunk, hívőknél pedig nincs dominancia. Mert nem kell egyikünknek sem. Ez nekünk nagy ajándék. Hívő nőknek és hívő férfiaknak egyaránt. Ja, és szerintem a Szürke 50 árnyalata beteg film, nem is néztem végig. Drága az időm.
Bármilyen vészhelyzetben, a nők esetében, az anyává éréssel bekapcsol az anyatigris üzemmód, azaz kiválóan reagálnak vészhelyzetben. Gyermektelen nőknél viszont az gyakoribb, amit Ön ír. Statisztikailag viszont az elsőből van több.
A „ketten élnek szentségben és egységben” mondatom nagyon is keresztényi, Engels művét nem olvastam, nem is ismerem, úgyhogy biztosan nem onnan vettem.
A többi mondatra is tudnék reagálni, de sem magyarázkodni, sem győzködni nem szeretnék, a véleményem nem tudom, számít-e, így aztán minek.
Caudino: „BTW ennél a nőnél is gyanítom, addig van két kapitány, amíg minden oksa. Ha gebasz van, akkor jön a “te vagy a férfi, csinálj valamit!” :P” El kell keserítsem, ez a mondat szerintem még soha életemben nem hagyta el a számat…
Jinjangologus: mire utal a neve? Érdekelne… mert ebben benne van a Jing és a Jang is. Válaszaim: attól, hogy a férfi igenis mer sírni (nyilván nem állandóan, de amikor kell, akkor bátran ki kéne engedni), attól még lehet ő az ész és a párja a szív. És persze vannak helyzetek, amikor ez megfordulhat. A lényeg az egymásra figyelés, a tapintat, stb. A 2-tes pontban írottak nekem zavarosak, de simán lehet, hogy velem van a baj (ilyen egyszerű a beismerés:)) Marxról meg nem beszéltem.
És egy kis kiegészítés: Vannak személyiségtípusok, négyfélék. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak máshogy működnek. A négyféléből kizárólag egy típus igényli az alá-fölé rendeltséget, és kizárólag az az egy alkalmas arra, hogy ilyen felállásban tartósan élni tudjon. A másik három nem. Ez nemtől némileg független, azaz mindkét nemnél jelen van ez a négy típus. És nagyon nem mindegy, hogy ki kivel kapcsolódik össze. Gyakorlatilag nagyrészt ezen áll vagy bukik egy házasság/kapcsolat tartóssága és boldogsága. Érdemes ennek utána olvasni, mert rengeteg izgalmas tudnivaló van ezek működéseiről, összefüggéseiről, kapcsolati rendszereiről. Nagyon alap, tanítani kellene az iskolákban. Nagyobb lenne a béke és a Rend.
Sajnálom, hogy ebben a közösségben sok a bántott férfi.
Szeretettel és tisztelettel: Zsuzsanna”
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
