A hidegháború folyamán, amikor a technikai találmányok a nagyhatalmak közötti erőviszonyokat erősen befolyásolták, a tudományos hírszerzés hangsúlyos szerepet kapott az állambiztonsági munkában. A XX. századi technikatörténetben rengeteg magyar származású kutató tette le a névjegyét. Az olyan korszakalkotó, az atombomba feltalálásában is meghatározó szerepet játszó géniuszok mögött, mint például Neumann János, Teller Ede, Wigner Jenő, Szilárd Leó, egész sor magyar származású munkatárs sorakozott fel. Egy, a Kádár-korszak magyar állambiztonsága által használt tudományos elemzés szerint csupán az amerikai egyetemeken legalább ötszáz magyar tanított vagy kutatott.
Szekér Nóra Fizikus az állambiztonság hálójában című tanulmánya a Betekintő folyóirat 14. évfolyamának 4. számában (2020) jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.
A magyar állambiztonsági szervek a külföldön alkotó, neves magyar tudósokat nagy figyelemmel követték nyomon. E munka nyomán dossziék sokasága halmozódott fel a külföldre szakadt fizikusok, kémikusok, biológusok, matematikusok megfigyelésére vonatkozóan. A sok eset közül egyre, a „Tudós” fedőnéven beszervezett Faragó Péter fizikus ügyére térek ki részletesen. Az ő története szemléletes esettanulmány a tudományos emigráció megkörnyékezésének, az „ellenséges felségterületen” végzett állambiztonsági munka módszereinek, lehetőségeinek és korlátainak bemutatására, valamint annak érzékeltetésére, hogy milyen nyomást is jelentett a titkosszolgálat figyelme a kiszemelt személyre nézve.
Bay Zoltán a Hold-radar működését magyarázza hallgatóságának
A tehetséges fizikus – aki 1940-től a Műegyetem Atomkutató Intézetében közvetlen munkatársa volt a világviszonylatban is meghatározó magfizikus Bay Zoltánnak – már egészen fiatalon nemzetközi elismerést szerzett magának. Mestere, az 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált, Bay kutatói állást szerzett számára a George Washington Egyetemen. Az országból való elmenekülés előkészületei már folyamatban voltak, amikor Faragó Péter lebukott azzal, hogy egy neves fizikus barátjának segített egy hasonló ügyben, és ezzel a saját szökési terve is lelepleződött.
Ez adta az alapot az Államvédelmi Hatóságnak a zsarolásra, és 1949 márciusában be is szervezte ügynökének. „Beszervezése Bay Zoltán köré csoportosult jobboldali, reakciós klikkek – Egyesült Izzó, Műegyetem, Tudományegyetem tevékenységének felderítésére történt” – írja az államvédelmi összefoglaló. Jelentéseivel kezdetben nem voltak megelégedve, azokat semmitmondónak minősítették. Tartói ugyanakkor úgy látták, hogy az intenzívebb együttműködés érvényesítését nehezíti, hogy „az ellene felhasznált presszió nem volt eléggé erős, hogy munkára tudta volna őt kényszeríteni”.
A hatékonyabb ügynöki tevékenység kikényszerítésére azonban 1952 elején megtalálták a megoldást. Az ÁVH arra lett figyelmes, hogy „Tudós” – a jelentés szóhasználata szerint – az 1950-ben betiltott Deák Ferenc Szabadkőműves Páholy tagjaival összejár, nekik előadásokat is tart. Ennek kapcsán rövid időre őrizetbe vették, a kihallgatások során pedig beismerte: „ügynöki munkáját nem végezte lelkiismeretesen”, a szabadkőműves kapcsolatait tudatosan elhallgatta, és az amerikai követséghez fűződő összeköttetéseiről szintén nem beszélt.
„Ettől az időtől kezdve eredményesebben dolgozott” – állapították meg későbbi jellemzésében. Feladatköre innentől bővült a páholy megfigyelésével, és a tudományos élet területén is koncentráltabb feladatteljesítést vártak el tőle: a Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársairól, belső viszonyairól rendszeres értékelést kellett adnia. Az 1955-ös jelentés már egyértelműen elégedett a munkájával, és megállapítja: „Tudományos vonalon a legkvalifikáltabb ügynökök közé tartozik. Kiterjedt kül- és belföldi tudományos kapcsolata van, nevét Európa-szerte ismerik.” 1957 januárjában „Tudós” a Központi Fizikai Kutató Intézet képviseletében több hónapos tudományos kiküldetést kapott Angliába.
Ekkor úgy döntött, nem tér vissza Magyarországra, az Edinburgh-i Egyetemen katedrát ajánlottak a számára, amit elfogadott. Döntéséről a munkahelyét és a magyar állami szerveket értesítette. A magyar állambiztonság 1958. május 6-án kereste fel Edinburgh-ban. Ennek a találkozónak a megszervezése azonban konspirációs szempontból nem volt problémamentes. Az eredeti tervek szerint a kapcsolatfelvétellel megbízott „Bakos”, az angol követség első titkára Londonban, hivatalos megkeresésnek álcázva környékezte volna meg a fizikust, majd hosszabb előkészítés után elevenítette volna fel vele a most már főként a tudományos hírszerzésre irányuló ügynöki munkát.
Edinburgh Óvárosának látképe (wikipedia / Saskia van de Nieuwenhof / CC BY-SA 2.0)
„Ha készségesen áll rendelkezésünkre, akkor a későbbiek során, mint ügynököt foglalkoztatjuk majd, ha durva elutasító magatartást tanúsít, akkor intézkedéseket teszünk hazahozatalára” – olvasható az állambiztonsági tervben. A „Bakos” fedőnév mögött a magyar állambiztonság sokat próbált munkatársa áll. Csak a civil nevéből négy verzió szerepel a nyilvántartásban, és miután nagyon sokféle bizalmi megbízatásban volt része, több tucatnyi fedőnevet mondhatott magáénak. A jelen ügy időszakában a hivatalos, civil megnevezése Szikla Péter.
1928-ban szegény családba született Szolnokon. Államvédelmi pályáját 1947-ben kezdte, de mint „agitátor, választási gyűléstartó, plakátragasztó, hivatásos verekedő és botrányokozó” már korábban az MKP apparátusában dolgozott. 1950-ben elvégezte a féléves ÁVH Dzserzsinszkij tiszti tanfolyamot, ezt követően nevezték ki hadnagyi rendfokozattal az amerikai alosztály vezetőjévé. 1953-ban egy évig állambiztonsági iskolába járt a Szovjetunióba, hazatérése után az egyesített angol–amerikai elhárító alosztály, 1954-től pedig a jugoszláv alosztály vezetője.
Mindeközben – 1947 és 1955 között – diplomát szerzett a Közgazdasági Egyetemen és a Külügyi Akadémián (korábbi legmagasabb végzettsége kereskedelmi érettségi volt). A diplomata végzettség megszerzése után, 1955-től a Külügyminisztérium lett a fedőmunkahelye, és szigorúan titkos állományú („SZT”) tisztként a londoni rezidentúra vezetésével bízták meg.
A „célszemély” londoni címén „Bakos” 1957. november 26-án csöngetett, de elkésett. Az edinburgh-i megbízatás már életbe lépett, és „Tudós” elköltözött. A Londontól 600 km-re fekvő város, ahova az út 3-4 nap, a szállodában töltött éjszaka pedig elkerülhetetlen, konspirációs kihívást jelentett. „Feltétlenül különböző bejelentési kötelezettségekkel jár, amikor is elkerülhetetlenül magamra vonom az elhárítás figyelmét” – fogalmazott „Bakos” elvtárs a jelentésében.
Szükséges volt tehát valamilyen ürügyet találni, amellyel az első titkár számára az utazás legalizálható. Az első terv szerint a magyar követtel kereskedelmi tárgyalás címszó alatt utazott volna Skóciába, de – mint „Bakos” fogalmazott – „közös megbeszélés alapján ettől elálltunk, tekintve, hogy esetleges lebukás esetén az ő személye is veszélyeztetve lett volna”. Ezt követően, az angol szakszervezet segítségét kérve, „egy szakszervezeti jellegű látogatást” szervezett a skót bányászokhoz, de utolsó pillanatban „az angol elvtársaknál közbejött akadályok miatt” a rendezvényt lemondták.
„Ezután nem volt más mód, mint ki kellett várni május 7-i skót-magyar labdarugó mérkőzést, amelyre csoportosan felutaztunk.” „Bakos” tehát ezt az alkalmat használta fel arra, hogy „Tudóssal” a kapcsolatot felvegye. Miután az eredeti terv: hivatalos kapcsolatnak álcázott hosszú tanulmányozás, lassú puhatolózás, csak Londonban lett volna kivitelezhető, egy direktebb és fenyegetőbb kapcsolatfelvételi forgatókönyv lépett életbe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
