Érdeklődéssel és szívélyesen fogadták a helyiek a háború elől elmenekült gyerekeket az alapiskolában. A legfontosabb most a beilleszkedés mellett a szlovák nyelv elsajátítása.
Péntektől tíz ukrajnai gyerek tanul a nagyfödémesi szlovák alapiskolában. Hétfőtől naponta három órában szlovák nyelvet tanulnak, majd az életkoruknak megfelelő osztályokban vesznek részt két további tanórán.
Könnyen alkalmazkodnak
Az iskola igazgatója, Monika Snohová elmondta, a nyolcadik évfolyamba járnak a legtöbben. „Valójában a kilencedik osztályba kellene járniuk, de mivel nem beszélnek szlovákul, ezért nem tudtuk a kilencedikbe besorolni őket. Van még köztük hetedikes, harmadikos és elsős. Az idősebbek már jelezték, hogy szívesen maradnának az osztályokban, hogy például a matematika- vagy az angolórán részt vehessenek és a német nyelv is érdekli őket, hiszen eddig azt nem tanulták” – fejtette ki. Az igazgatónő úgy véli, könnyen alkalmazkodtak a helyzethez. Az intézménybe közel 50 sajátos nevelési igényű gyermek jár, akikkel pszichológus és szociálpedagógus foglalkozik. „Felkészültek arra, hogy segítséget nyújtsanak, ha arra szükség lenne, de egyelőre nem tapasztaltunk sem viselkedészavart, sem tanulási problémákat az ukrajnai gyerekeknél, igaz, ez a néhány nap nagyon kevés arra, hogy ilyesmi kiderüljön. Mindnyájan még csak ismerkedünk ezzel az új helyzettel. Eddig nagyon illedelmesek, jólneveltek és hálásak, örülnek, hogy milyen jó pedagógusokkal találkoztak nálunk, tehát egyelőre nem volt szükség a szakemberek segítségére” – tette hozzá.
Szívélyes fogadtatás
Monika Snohová örömét fejezte ki amiatt, hogy a helyi gyerekek mennyire jól és nyitottan fogadták a kortársaikat, a hetedikesek kimondottan várták, mikor jön már az új osztálytárs. „Nagyon érdeklődőek a cirill ábécé iránt is, amellyel eddig nem találkoztak, igyekeznek egymás nyelvét és egymást is megismerni, segítőkészek és még ajándékokat is készítettek nekik. Szakkörökre hívják őket, hogy kiderítsék, mi érdekli őket” – részletezte hozzátéve, nem tartott attól, hogy ez problémát okozhat, hiszen ha eddig is bármikor új osztálytárs jött valamelyik osztályba, mindig zökkenőmentesen befogadták. Az igazgatónő úgy véli, kihívásnak veszik a gyerekek, hogy új barátra lelhetnek.
Kommunikációs különbségek
Mielőtt a gyerekek beléptek volna az iskolába, a szüleikkel és a menekülteket befogadó családokkal szervezett az iskola számukra találkozót. Három olyan gyerek van, akiknek a szülei tudnak szlovákul, ami nagyban megkönnyítette a kommunikációt, és az is előny, hogy szláv nyelvekről van szó, sok a hasonlóság. Az oktatásügyi minisztériumtól nagyon jól használható, kétnyelvű segédanyagokat kaptak. Az iskolaigazgató mosolyogva hozzátette, szerencsére van néhány kolléga, aki még tanult oroszul, kicsit leporolták a tudásukat, és ha már máshogy nem megy, az internetes fordítót hívják segítségül. Elmondta, érdekes, hogy mennyire mások az iskolában használt metakommunikációs jeleik, például nem értették, miért állnak fel a tanulók az osztályban, ha belép a tanító, de másképp is jelentkeznek, ha szólni akarnak. Ukrajnában iskolai egyenruha is van, vagy csak fekete szoknyában, illetve nadrágban és fehér blúzban, ingben járhatnak, a feliratos, színes ruhák tilosak számukra.
Monika Snohová azzal zárta, hogy júniusig a szlovák nyelv elsajátítására helyezik a hangsúlyt, hogy ha szükséges, szeptembertől már rendesen folytathassák tanulmányaikat az ukrán gyerekek. Ugyanis, mint fogalmazott, félő, hogy nem lesz hová hazamenniük. „Egy dolog, hogy véget ér a háború, de hogy lesz-e hová visszamenniük, az egy másik kérdés. Ezek a gyerekek elveszítették a gyerekkoruk egy részét. Kénytelenek voltak hátrahagyni az iskolájukat, a barátaikat, az otthonukat, bizonytalan a további sorsuk, ezért kell igyekeznünk támogatni, segíteni őket. Senkinek sem szabadna ilyen borzalmakat átélnie” – fogalmazott.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
