A közeljövőben már nem az oltóanyag hiánya, hanem az oltás iránt érdeklődők csekély száma lesz a legnagyobb problémánk. Hol a politikusok felelőssége ebben a kérdésben?
A vészharangot Róbert Suja, az Egészségügyi Információk Nemzeti Központja (NCZI) vezérigazgatója kongatta meg, aki szerint ha minden így marad, az oltóközpontok néhány hét múlva bezárhatnak az érdeklődés hiánya miatt. Arra is figyelmeztetett, hogy az átoltottság mértéke nem fogja elérni a 38 százalékot sem, ez esetben pedig nem alakul ki a kollektív immunitás – vagyis nem állunk túl jól. De mi vezetett odáig, hogy ekkora legyen a védőoltások elutasítottsága Szlovákiában, ha az orvosok és a tudósok egyöntetűen azt állítják, hogy egyedül így lábalhatunk ki a koronavírus-pandémiából?
Ha van egy betegség és megvan már az ellenszere is, miért ódzkodik ennyi ember az ingyenes oltóanyagtól?
Azt tudjuk, hogy mindig is létezett egy szűk csoport, amely élből elutasított bármiféle vakcinát. És az is igaz, hogy legyenek ők bármilyen kevesen, a közösségi hálók buborékjai sokszorosára erősítik a hangjukat. Ez viszont még nem magyarázat arra, hogy ma szinte tömegek csinálnak szabadságharcot abból, hogy nem oltatják be magukat. A vakcinaellenesek többsége feltehetően maszkellenes aktivistaként kezdte a járvány elején, és a törzsfejlődést végigjárva jutott el a vakcinák elutasításáig (legalább következetesek). Szögezzük le, hogy a véleményéhez mindenkinek joga van, és senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy akarata ellen beoltassa magát – még akkor sem, ha ezzel a saját és mások életét is veszélyezteti. Ez adott, és van egy szűk mag, amelyet soha nem fognak meggyőzni az észérvek. Sokkal nagyobb problémát jelent, hogy a vakcinák körüli álhírek, a kormány bénázása a szervezés és a regisztráció körül, valamint egyes politikusok felelőtlen kijelentései még a racionálisabban gondolkodókat is elbizonytalaníthatják.
Mert hiába oltja be magát nyilvánosan a fél kormány, amíg például Igor Matovič kormányfőként a Szputnyik-vakcina mellett kampányolva olyanokat mond, hogy „az AstraZenecáról tudjuk a magunkét”.
A konspirációs webek pont az ilyen elejtett félmondatokra utaznak, hogy aztán levezessék belőlük a nagy igazságot: hoppá, a kormányfő elszólta magát.
Pedig nem, csak egy populista politikus próbálja uralni a pillanatot, és ennek érdekében bármit hajlandó kimondani. Lehet, hogy szándékosan teszi, de az is lehet, hogy tényleg nem bízik az orvosi diplomákban: hiszen azokat is vehették úgy, ahogyan ő szerezte a sajátját.
Ebből a szempontból a Pellegrini-féle Hlas sumákolása sem menthető, amely a szavazatmaximálást szem előtt tartva nem képes egyértelműen kiállni az oltás mellett. Ficótól és Kotlebától ez nem meglepő, de ha már „felelős” politikusok is így nyilatkoznak, akkor nem csoda, hogy nő a bizonytalanok száma.
Ha egy hétköznapi ember a munkájából hullafáradtan hazaérve nem tud teljesen eligazodni a hírekben és a bizonytalanság miatt várakozó álláspontra helyezkedik, az érthető. Ha az orvosok ajánlásai ellenére sem akarja magát beoltatni, azt például én már nem értem, de ez teljesen mindegy – ehhez is joga van mindenkinek. Csakhogy a politikusokat pont azért fizetjük, hogy a lehető legtájékozottabban tegyék a dolgukat az ország és a lakosai érdekében.
Ezért azok számára, akik szándékosan, politikai pontokat hajszolva keltenek zavart, ebben a helyzetben nincs mentség.
A populista ostobaságok egy nyugodt helyzetben is sok kárt okozhatnak, de a világjárvány idején a hazug szavak emberéletekbe kerülhetnek.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
