Várnai Zseni: Hull a hó
Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül, bogárkarika forog a lámpa körül.
A táncuk karikás, mint a koszorú meg is hal egy kis bogár, mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony.
De az ágy meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak.
Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is, mint a füst, mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet…
Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én.
Várnai Zseni: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró, ráborul a vetésre, hogy a fagytól megvédje.
Vastag hóbunda alatt kenyérmagvak alszanak, puha ágyban telelnek, s kikeletkor kikelnek.
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben Szakad a hó nagy csomókban, veréb mászkál lent a hóban. Veréb! Elment az eszed? A hóesés betemet. Nem is ugrálsz, araszolsz, hóesésben vacakolsz. Fölfújtad a tolladat, ázott pamutgombolyag. Mi kell neked? Fatető! Fatető! Deszka madáretető.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
