Néhány nappal ezelőtt jelent meg a New York Times egyébként ukránbarát hasábjain egy terjedelmes riport az ukrán belpolitikai intrikákról, korrupcióról és politikai manőverekről. A lap a mainstream sajtóorgánumok közül talán egyedüliként hívta fel a figyelmet arra, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pártja, a Nép Szolgája lényegében összeomlott, nincs meg a parlamenti többsége, és kétes szövetségek és korrupciógyanús alkuk születnek annak érdekében, hogy átmenjenek a törvények, de főleg, hogy a parlament ne korlátozza be a regnáló elnöki hatalmat.
Az ukrán parlamentben lényegében káosz uralkodik. A háborúra hivatkozva sem a parlamenti sem az elnökválasztást nem tartották meg, így nem lehet új képviselőket választani azok helyére, akik elmenekültek az országból, felmondtak vagy önként bevonultak a hadseregbe.
Jelenleg az ukrán parlament, a Verhovna Rada (Legfelsőbb Tanács) rendes képviselői tagjainak 10 százalékát kénytelen nélkülözni.
A szabályoknak nincs foganatja. Bár a törvény szerint a minisztereknek kötelessége ott lenni a parlament ülésein, ha a törvényhozók erre utasítják őket, a gyakorlatban következmények nélkül megússzák a távolmaradást.
Zelenszkij elnök pártjának frakciója darabjaira hullott, és az a paradox helyzet állt elő, hogy a törvényalkotásnál azokra a képviselőkre van rászorulva, akik az egykori, korábban betiltott oroszbarát párt tagjai voltak.
A NYTimes által megszólaltatott szakértő szerint az ukrán parlament vonata olyannyira kisiklott, hogy mára elvesztette szerepét az ukrán demokráciában.
Az egykori oroszbarátokkal való közösködés miatt a kormányzópártok amúgy is megtépázott hitele lemorzsolódott. A helyzetet sokan azért tartják aggasztónak, mert jelen állapotában a parlament képtelen felügyelni a kormány és az elnök ténykedését, miközben rendszeresek a korrupciós vádak vagy a fájdalmas pazarlást jelentő politikai döntések.
Egyre többen panaszkodnak arra, hogy az elnöki hivatal túl sok hatalmat szerzett, túlságosan központosította a hatalmát, méghozzá saját alkotmányos és hadiállapotból adódó kereteit is bőven túllépve.
Máig nagy port kavar az a háború kitörése után közvetlenül meghozott elnöki döntés, ami egyetlen állami televízióba zsúfolta az összes tévécsatornát.
Erről korábban is születtek kritikus cikkek. A lépés lényegében oda vezetett, hogy az állami tévé győzelmet hirdető narratíváját a lakosság nagy része nem fogadja el, és az állami média helyett az alternatív sajtó felé fordultak. Zelenszkijék reakciója erre az, hogy az elmúlt hetekben fokozták a nyomást a közösségi média, elsősorban a Telegram blokkolása irányába. Vannak olyan háborús eseményeket objektíven leközlő Telegram csatornák, amelyeknek nézettsége sokszorosan meghaladja a köztévé és a centralizált ukrán portálok és ügynökségek (Ukrajinszka Pravda, Evropszka Pravda, Unian, Ukrinform) nézettségét.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy eleve az már egy csoda, hogy az ukrán parlament egyáltalán ülésezik. Az orosz invázió első heteiben a képviselők titokban és csak rövid ideig tartottak ülést, aztán gyorsan szétszéledtek attól tartva, hogy az oroszok csapást mérnek az ülésterembe, lefejezve ezzel az ukrán törvényalkotást.
Azt is ki kell ugyanakkor emelni, hogy a mostani áldatlan állapot nem annyira szúrja a szemét az elnöki palotának. A parlament hatásköre elvileg nagyobb lenne, mint az elnöké, a parlament nevezi ki a minisztereket. Vannak miniszterek, akiket az elnök nevez ki, de a jelölést a Verhovna Radának akkor is jóvá kell hagynia.
A mostani helyzet gyökere, hogy Zelenszkij pártját belső konfliktusok bénítják meg. Például létrejött egy Zelenszkij elleni frakció, amelynek 20 tagja van, és ebből 15 Zelenszkij pártjából származik.
Az erőviszonyok így rendkívül zavarosak. A parlamenti pártok száma mindössze négy: a Nép Szolgája, az Európai Szolidaritás, a Haza és a Hang.
A 2019-es választásokon a Nép Szolgája abszolút többséget szerzett a 450 fős parlamentben, és papíron még mindig 235 mandátuma van. A gyakorlatban azonban csak rendkívül ritkán képes a párt ezt a többséget érvényesíteni. Erről számadat is van: a háború kitörése óta elfogadott 5000 jogszabályból csak 17 esetében volt meg a pártfegyelem.
A párt magja a problémát azzal orvosolta, hogy ad hoc szövetségre lépett a 2022-ben feloszlatott oroszbarát Ellenzéki Blokk párt képviselőivel. Közösen szavazták meg a járulékemelésről szóló törvényt, ami nagy felháborodást keltett a választók körében, de mégiscsak nélkülözhetetlennek bizonyult az ukrán háborús erőfeszítések fenntartásában.
A kritikusok viszont nem csak magát az együttműködést bírálják, hanem lényegében azt állítják, hogy a volt oroszbarát párt tagjaival való közös szavazások hazaárulásnak minősülnek, és így a parlamenti törvényalkotás egész folyamata kérdőjeleződik meg.
Az alkuk mögött pedig komoly pénzek vannak.
Egy decemberben elfogadott törvény alaposan kiverte a biztosítékot a nyilvánosság és egyes parlamenti képviselők körében is. Történt ugyanis, hogy úgy módosította a kormány az építkezési jogszabálykeretet, hogy bizonyos ingatlanfejlesztőket tudjanak helyzetbe hozni.
Nagy pénzekkel kecsegtető projektek esetében az engedélyeztetési eljárást elvették az önkormányzatoktól és a kormány hatáskörébe utalták át. Leegyszerűsítve, a kormány senkisen sem enged beleszólást abba, hogy az adott projekteknél ki, hol, mit, mennyiért akad megvalósítani. Értelemszerűen nem a helyi érdekek lesznek a prioritás, és nem is helyi hivatalnokok kérik majd el az engedélyeztetés „nem hivatalos” árát.
Márpedig nem kis projektekről van szó, mivel az ukrán újjáépítés is érintett az ügyben. A Kijevi Gazdasági Főiskola becslése szerint mintegy 155 milliárd dollárnak megfelelő beruházás befolyásolására tette rá a kezét a kormány (magyarul ekkora összeg megsarcolására szerzett magának jogot).
Zelenszkij pártja a múlt hónapban megint együtt szavazott az oroszbarátokkal. Méghozzá a pénzügyi felügyelő ügynökség létrehozása kapcsán. Ez az az ügynökség, amit Zelenszkijnek azért kellett létrehoznia, mert máskülönben a nyugatiak nem voltak hajlandók kifizetni a sokmilliárdos támogatásokat Ukrajnának. Brüsszel az ügynökség létrehozását feltételként szabta meg az uniós csatlakozási tárgyalások elkezdésekor is.
Az ügynökség lényegében a titkosszolgálatok keretében lenne hivatott fellépni a korrupció ellen. Csakhogy a hírszerző ügynökség már évek óta a szőnyeg alá söpri a korrupciós ügyeket, vagy adott esetben a politikai ellenfelek félreállítására használja azokat fel.
És hogy miért vált Zelenszkij számára szimpatikusabbá az oroszbarát frakció, mint a többi parlamenti párt? Azért, mert nem akart együttműködni politikai riválisával, elődjével, a volt elnökkel, Petro Porosenkóval, aki az Europai Szolidaritás nevű pártot vezeti. (Megjegyezzük, Porosenko is a háború leple alatt véghezvitt egetverő korrupciónak köszönheti, hogy dúsgazdag ukrán oligarcha lett).
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
