A belga kulturális örökség megőrzésével foglalkozó intézmény (Koninklijk Instituut voor het Kunstpatrimonium, KIK-IRPA) 2012-ben kezdte meg a Van Eyck fivérek A Misztikus Bárány imádása című impozáns genti oltárképének restaurálását.
A Van Eyck fivérek 1432-ben fejezték be remekművüket, amely hosszú évek aprólékos munkájának köszönhetően lassan visszanyeri régi fényét, és előbukkannak az alkotók eredeti ecsetvonásai a későbbi festékrétegek alól.
A Szent Bávó-székesegyházban (Sint-Baafskathedraal) őrzött szárnyasoltárt a genti Szépművészeti Múzeumban restaurálták; a 2016-ban kezdődő második munkafázis során került sor a központi oltárképre, mely a Misztikus Bárány imádását ábrázolja, illetve a lovagokat, remetéket és zarándokokat ábrázoló oldalszárnyakra. A poliptichon nyitott állapotában tárul a néző szeme elé az Isten Bárányát, a Bárány imádását ábrázoló központi táblakép.
A helyreállítás során már 2017-ben fény derült rá, bár az internet csak nemrég kapta szárnyra mint szenzációt: a Van Eyck fivérek jóval emberibb arcot festettek a Báránynak, mint amit eddig ismertünk.
Az alapos vizsgálat kimutatta, hogy A Misztikus Bárány imádása című képnek mintegy a felét régi átfestések fedték el. Ezek a kompozíción nem nagyon változtattak – noha eltüntettek egy-egy kisebb épületet, tornyot –, viszont nélkülözték az eredeti alkotás finom kidolgozottságát. Egy részük a 16. század közepén került a festményre, hogy a kor ízléséhez igazítsák, részben pedig sérüléseket voltak hivatottak elfedni.
A későbbi festékrétegek alatt meglepően jó állapotban őrződött meg a Van Eyck fivérek eredeti remekműve, melyről a munkálatok során minden későbbi átfestést eltávolítottak, a hiányzó részeket retusálták. A vastag sárga lakkréteg és az átfestések eltávolítása után vált igazán láthatóvá, milyen virtuóz munkát végeztek a Van Eyck testvérek; a panorámaképre emlékeztető mennyei jelenet tömérdek felfedezni való apró részletet rejt.
A Bárány alakját már az ’50-es években elkezdték restaurálni, ekkor felfedezték, hogy a fülek feljebb kerültek az átfestéskor. Restaurálták az eredeti füleket, de technikai problémák miatt nem merték lekaparni a 16. századi réteget, ezért a Báránynak néhány évtizeden át négy füle volt a festményen.
Miután 2019 decemberében bemutatták a nagyközönségnek a restaurált központi táblaképet, A Bárány imádását, bejárta a világsajtót a szenzáció: a Báránynak szinte emberi arcot festett annak idején Hubert és/vagy Jan van Eyck. A Krisztussal azonosítható Bárány most megismert emberi arcvonásai egyaránt megdöbbentették a szakembereket és a laikusokat. Mint Hélène Dubois, a projekt vezetője a The Art Newspaper portálnak megfogalmazta: az eredeti Bárány sokkal intenzívebb kapcsolatba kerül a kép nézőivel, a befogadókkal, mint a később átfestett változat.
Mintegy ötszáz évig fedte festékréteg a Báránynak ezt a nemrég megismert, lélekbe hatoló tekintetét; talán éppen a zavarba ejtően átható tekintet elfedése, semlegesítése, „bárányosítása” volt a 16. századi átfestés egyik célja – feltételezte Koenraad Jonckheere művészettörténész 2018-ban a Flanders Todaynek nyilatkozva. – A Bárány eredeti mély értelmű és emberi identifikációját neutralizálták, kifejezéstelen, közömbös jószággá alakították, mintha nem érintenék meg őt a történések.
Forrás: Kikirpa.be; Flanders Today
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
(vn)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
