A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye területén szolgáló szerzetesek június 1-jén közös zarándoklaton vettek részt, Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök vezetésével. Az ígéret éve alkalmából szervezett program a lelki megújulás, a közös imádság és a testvéri együttlét jegyében valósult meg.
A résztvevők között voltak a piarista nővérek, a ferences testvérek, az irgalmas nővérek és a Jézus Szíve Társasága testvérei. A zarándokok Szatmárnémetiből indultak.
Útjuk kiemelt állomásai ferences templomok voltak, hiszen a ferences család ebben az évben Assisi Szent Ferenc halálának 800. évfordulóját ünnepli.
Elsőként Kaplonyba látogattak, ahol a Szent Antal-templomban bemutatott koncelebrált püspöki szentmisében hálát adtak a hivatás kegyelméért, közösségeikért és mindazokért, akik szolgálatuk által megtapasztalják Isten szeretetét.
A szentmisét követően megtekintették a kriptát, a könyvtárat és az emlékszobát. Látogatásuk alkalmat adott arra is, hogy közelebbről megismerkedjenek azzal a lelki örökséggel, amelyet a ferencesek ma is élnek és továbbadnak az Egyház szolgálatában.
Zarándoklatuk következő állomása Nagyvárad volt, ahol a Nagyboldogasszony-székesegyház Jézus Szíve kápolnájában elénekelték a Jézus Szíve litániát, és megújították szerzetesi fogadalmaikat.
Imádkoztak új papi és szerzetesi hivatásokért, valamint azért, hogy közösségeik továbbra is hiteles tanúi legyenek az evangéliumnak.
A zarándokokat a püspöki palota látogatóközpontjában Böcskei László nagyváradi megyéspüspök fogadta.
A főpásztor vezetésével betekintést nyertek a nagyváradi egyházmegye gazdag történelmi, kulturális és lelki örökségébe.
Közös ebéd után a Barátok templomát látogatták meg, amely évszázadokon át ferences templomként és kolostorként működött.
Az utazás során jutott idő a tapasztalatok megosztására és a kötetlen beszélgetésekre is. A zarándoklaton részt vevő szerzetesek megtapasztalhatták, hogy a közös ima, a találkozás öröme és a szerzetesi közösségek közötti testvéri kapcsolat a lelki megújulás fontos forrása.
A zarándoklat utolsó megállója a nagykárolyi piarista nővérek rendháza volt. A kápolnában elimádkozták a zsolozsma esti dicséretét, és hálás szívvel tekintettek vissza a közös élményekre, felismerve, hogy Isten ma is munkálkodik népe körében, és bőségesen árasztja kegyelmeit mindazokra, akik hűséggel követik hívását.
A napot közös vacsorával zárták, és „mindenért neki adtak hálát, akitől minden jó származik.’’ (vö. RnB 17,17)
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
