Egy New York-i leszbikus feminista professzor szexuálisan zaklatta meleg férfi diákját – én ezt nem akarom, és nem is tudom elképzelni. A történet tulajdonképpen maradhatna is az övön aluli bulvár szintjén, ha a #metoo-mozgalom nem kezd kampányba a hatalmával visszaélő, molesztáló tanárnő tisztára mosdatására: csupán azért, mert nőnemű, homoszexuális és feminista. Ez kettős mérce, ráadásul tökéletesen hiteltelenné teszi az egész „szabadságharcukat”.
Elsőre tucat-történetnek tűnhet az egész: a híres professzor szexuálisan zaklatja diáját. Az egyetemi oktatót helyettesíthetjük filmproducerrel, rendezővel, színésszel, edzővel vagy akár vállalatvezetővel. A lényeg, valaki visszaél hatalmával, befolyásával, pénzével, és arra kényszeríti „partnerét”, amit az nem akar. Ebben a pillanatban nincs kérdés: bárki is a tettes, meg kell állítani.
De állításuk szerint a zaklató szinte kizárólag férfi, a megtámadott pedig csak nő lehet. Már legalábbis a #metoo-mozgalom szerint. Fogalmam sincs, hogy ez így van-e a valóságban. Ami biztos, az az, hogy nyilvánvalóan voltak ilyen esetek, és ezek ellen keményen fel is kell lépni. A lánglelkű mozgalmárok azonban világszerte boszorkányhadjárat indítására használták fel a bizonyított bűncselekményeket.
A fejlett Nyugaton a férfi már lassan rá sem mer nézni egy nőre, ha nincs a közelben az ügyvédje. No, meg legalább négy különböző rasszú és szexuális beállítottságú „hiteles tanú”. Fehér bőrű lehetőleg ne legyen köztük, mert a liberális mantra szerint a fehér, középkorú és középosztálybeli férfi minden gonoszság mozgatórugója.
Segített a #metoo-mozgalom a nőknek? Ugyanannyi fizetést kapnak azonos munkáért, nincs megkülönböztetés és zaklatás? Hát – vannak kételyeim. A szakértők azt mondják, csak kampány van, egyre inkább politikai színezetet öltő: a „fehér, középkorú és középosztálybeli férfinél” csak az a veszélyesebb, ha az említett egyed nemzetben gondolkozik és hisz a hagyományos családmodellben.
Akkor már fasiszta. A jók meg a liberálisok és a szocialisták.
Ebbe a szép belterjes ideológiai mocsárba csapódott be a fenti amerikai hír.
A New York University világhírű professzorasszonyáról kiderült, hogy éveken át zaklatta egyik diákját. Azt a Kedves Olvasó megítélésére bíznám, hogy a 66 éves Avita Ronell azért nemzetközi szintű celeb, mert leszbikus és feminista, vagy azért, mert német- és összehasonlító irodalomelmélet tanít. Az áldozat a 32 éves Nimrod Reitman volt, akinek tudományos munkásságáról nem sokat tudunk, azt azonban büszkén vállalja, hogy meleg férfi.
Itt ugye az ember egy pillanatra megáll a hír olvasásában. Most akkor mi van!?
Személy szerint már azt sem tudom, hogy az LMBT vagy az LMBTQIA-e a politikailag korrekt megfogalmazás, valamint, hogy az szexuális irányultság-e, ha valaki nem szereti a rántott patisszont. Vagy az már gender?
A tanárnő által vágyott együttlét részleteibe így engedelmükkel nem mennék bele, ha van gusztusuk hozzá, itt utánanézhetnek. A lényeg: a férfi kiverte a balhét, a professzornő mindent tagadott.
Idézem Avita Ronellt: „A közöttünk zajló kommunikáció két felnőtt között zajlott, egy meleg férfi és egy homoszexuális nő között, akikben közösek az izraeli gyökerek, és mindketten szeretnek pezsgő és campy módon kommunikálni”.
Itt megint lefagytam, a sztori kezdte felvenni egy rossz skinhead-cigány-zsidó vicc „ne tetézd!” paramétereit. Mert ugye hogyan jönnek ide az izraeli gyökerek? Most cionista vagy antiszemita húrokat penget a kedves tanárnő? De inkább ezt sem akarom érteni.
A campy-t viszont sikerült megfejtenem: ez egy „kifejezési forma” jobb emberek között, akik imádnak mesterkélten, túlzóan és extravagánsan, valamint giccsesen megnyilvánulni. Erősen gyanítom, hogy a német- és összehasonlító irodalomelmélet nevű tantárgyban New Yorkban sincs ilyen című tétel.
Avita Ronellt az egyetem hosszas vizsgálat után felfüggesztette – és ekkor elszabadult a #metoo-világ!
A nővédő „amazonok” azonnal a zaklató professzorasszony pártját fogták, érvrendszerűk perverz módon Harvey Weinstein ügyvédeit idézte: a férfi provokált, lehet, hogy nem is meleg, ő akart hírnévért belefeküdni a derék leszbikus feminista ágyába. És amúgy is kihasználta, mint ahogy ez a hímfélék szokása.
És egyébként is, az egészért a konzervatívok a felelősök, ez egy fehér, középkorú férfi-összeesküvés…
Kettős mérce? Persze. De hát ilyen van a világon bőven, megszoktuk. Csak az említett aktivista hölgyek azt felejtik el, hogy ha van „jó leszbikus feminista” zaklató, és „rossz agresszív férfi” molesztáló – az egész ügy tökéletesen hiteltelenné válik.
És pontosan azokat hozzák rettenetes helyzetbe, akiket tényleg bántottak, vagy bántani fognak. Nemtől, szexuális irányultságtól függetlenül.
fotó: vimeo.com
Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu/
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
