Kidobásra ítélt vagy tűzifának szánt, szebb napokat látott bútordarabokat varázsol vissza régi, díszes köntösükbe a megyercsi nyugdíjas.
A barátok, a családtagok egyre gyakrabban hoznak limlomnak tűnő kacatokat Zakaly Károlyhoz Megyercsre. Egyrészt azért, mert tudják, nagy becsben tart mindent, ami régi, másrészt azt is tudják, hogy minden egyes darabba új életet tud lehelni. Garázsából műhely lett, ahol katonás rendben állnak a szerszámok, a festékek, a ragasztók és az egyéb kellékek, segítségükkel valódi gyöngyszemeket varázsol Zakaly Károly az ütött-kopott, poros, szú ette deszkákból. Mert bizony gyakran csak pár szöggel összetákolt deszkalapokat kap kézhez, de türelmes, aprólékos munkával igazi műremeket varázsol a néha tűzifának tűnő tákolmányból.
„Mióta nyugdíjas vagyok, ez lett a kedvenc időtöltésem, mert mindig is szerettem a fa illatát, a tapintását, szerettem fával foglalkozni. Először szép sorban a saját padlásunkon található kisebb bútorokkal, székekkel kezdtem, de fokozatosan egymás után jöttek a szomszédok, a rokonok és az ismerősök, mind hoztak valami javítani való bútordarabot. Én pedig szívesen nekiláttam, mert annak ellenére, hogy csak egy romhalmaz volt, már láttam a felújított csodát, amit a rozoga bútorokból ki lehet hozni” – mesél a kezdetekről Zakaly mester.
A takaros porta kertjében még ma is ott állnak a fóliasátrak konstrukciói, mert kezdetben még nagyban kertészkedett Zakaly Károly. A kertészkedés szeretete megmaradt, de már csak módjával, viszont a fa illata teljesen magával ragadta, és most már szinte minden idejét a mára mesteri fokon űzött hobbijának szenteli.
„Az utóbbi több mint két hónap alatt alig láttam, mert korán reggel kiment a garázsba és csak este tíz óra után jött vissza” – mesél a legutóbbi látványos konyhakredenc-felújításról Zakaly Károly felesége. Igazi mestermunka ez is, akárcsak a 150 éves tulipános láda, melynek felújítása olyan jól sikerült, hogy a család nem tudott megválni tőle, mindenképpen helyet kellett szorítani neki a nappaliban.
„A feleségemnek nagyon jó színérzéke van, ezért a végleges színek kiválasztását mindig rá bízom, és eddig még soha nem tévedett, mindenki elégedett volt. Az unokám és a menyem pedig a mintákat választják ki, illetve rajzolják elő, mint például a tulipános ládánál is, melyen eredetileg nem is voltak tulipánok” – magyarázza a mester.
A régi fabútorok felújításának legnehezebb része a felületek lecsiszolása, illetve a régi festékrétegek eltávolítása, melyekből akár 3-4 is egymásra kerülhetett az évek során, és bizony a régi jóféle festékeket egyáltalán nem olyan egyszerű eltávolítani.
Előfordul, hogy nem teljesen úgy sikerül a felújítás, ahogyan a mester elképzelte, ilyenkor nincs pardon, újra kell mindent kezdeni, mert csak tökéletes eredmény hagyhatja el a garázsműhelyt.
Régi varrógépek felújításával kezdődött annak idején minden, nagymamák örökségeként hozták ezeket egymás után a barátok, a szomszédok, egyrészt mert szépek voltak, másrészt mert, szerencsére, sajnálták kidobni. Így összesen hét varrógép tartóvázát, felületét, sőt, magát a masinát is sikerült felújítani a garázsban.
Nemegyszer a kidobásra vagy eltüzelésre ítélt bútordarabokat az utolsó pillanatban mentette meg Zakaly Károly, mert azt vallja: „a régi bútoroknak, tárgyaknak lelkük van, történetük van, és jó energiát sugároznak ki. Az ilyet nem szabad elpusztítani, mert egyre kevesebb van belőlük.”
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
