Öreg ember nem vén ember – tarja a mondás, a szépkorúak nem vén emberek, de Romániában, így Háromszéken is sajnos sok idős személy tölti mindennapjait magányosan a négy fal között, s éli életét a külvilágtól elszigetelődve, szeretteitől távol. Újabban városon is rendszeresen visszaköszön ez a keserű igazság, de vidéken sokkal hangsúlyosabb ez a jelenség. Pedig ha valaki megérte, elérte a nyugdíjaskort, az még nem jelenti, hogy már nem hasznos tagja a társadalmunknak, sőt. Támogatni kell őket, hiszen tapasztalatuk, életútjuk felbecsülhetetlen, rejtett kincs a fiatalabb generációk számára. Zabolán második fiatalságukat élik a szépkorúak, akik a Gyulafehérvári Caritas háromszéki munkatársainak segítségével rendszeresen találkoznak egymással, illetve olyan tevékenységeken, programokon vesznek részt, amelyeknek köszönhetően aktívan töltik a nyugdíjas éveiket.
Kezdet és célkitűzés
A Gyulafehérvári Caritas már évek óta jelen van Zabolán, ahol szociális szolgáltatások mellett közösségfejlesztési programokba is bevonják a helyieket. Eleinte csak gyerekekkel és családokkal folyt rendszeres tevékenység az orbaiszéki községben, ahol időközben felmerült annak igénye is, hogy nyugdíjasoknak, időseknek szervezzenek foglalkozásokat. Szükségletfelmérés gyanánt 2022 májusában került sor az első találkozóra, amelyen több mint huszonöten vettek részt. Eleinte havonta találkoztak a zabolai idősek, akiknek száma a kezdeti lelkesedés elmúlása után kissé visszaesett, de mára már ismét közel húszan – olykor még többen is – látogatják a tevékenységet.
Hubbes Kinga, a Caritas háromszéki koordinátora elsősorban azt tartja fontosnak, hogy a szakemberek által szervezett csoporttal ki tudták mozdítani az időseket az otthonukból, a komfortzónájukból, és ezáltal cselekvésre késztették őket. Elmondása szerint a hosszú távú célok között szerepel az, hogy megtapasztaltassák velük a legfontosabbat: a nyugdíjazás után is van élet. Mindezt úgy szeretnék elérni, hogy a rendszeres találkozások során felmérjék az idősek igényeit, szükségleteit. Kulturális eseményeken való részvétel, a lelki és a mentális egészségre való összpontosítás, a kapcsolatépítés, a szervezkedés mind-mind fontos ismérvei ennek a tevékenységnek.
Színfolt a szürke hétköznapokban
„Az időscsoport létrejöttének fő célja az egészséges és aktív életmód bemutatása, népszerűsítése volt. Ennek jegyében mindent is csinálunk, ahogy mondani szokás. A találkozásaink elején humoros, energizáló játékokat szoktunk játszani, és a végén imádsággal zárjuk az alkalmakat. A kettő között van a társasjátékozás, cserebere-kereskedés, közös nótázás, filmnézés vagy éppen a szeretetnyelvek tanulmányozása. Olykor előkerül egy-egy téma, amit kiscsoportokban feldolgozunk. Eleget téve egy meghívásnak, februárban fogtuk magunkat és elmentünk a Szépkorúak farsangi báljára, amit Székelyudvarhelyen rendeztek meg. Így alkalmunk adódott a Caritason belül működő más időscsoportokkal is találkozni” – mesélte megkérdezésünkre Bódi Rozália szociálpedagógus, aki a Caritas önkénteseként vezeti a csoportot.
Április derekán, egy szerdai nap kerestük fel a helyi református egyházközség kis, de otthonos imatermében működő időscsoportot. Miután bemutattak a tizenhárom hölgyből és két úrból álló társaságnak, a vaskályhából áradó jó melegben kezdetét vette a tevékenység. Aznapra Rozália filmvetítéssel és cserebere-vásárral készült, de időközben egy májusi csíkszeredai kirándulásról is egyeztetett a jelenlévőkkel. Amíg bent zajlott a baráti hangulatú adok-veszek, addig az udvaron a „sajtófelelősöket” a csoport életéről és tevékenységeiről kérdeztük.
Jó együtt lenni, kirándulni
„Én egyedül élek, hiszen a férjem már 14 éve meghalt, nagyon szerettem volna egy ilyen csoportnak a részévé válni, és örvendtem, amikor beindult. Nekem személy szerint nagyon tetszik Rozika, a beszámolói és a témák, amiket kiválaszt. Mondtuk neki, érdekelnek minket egészségügyi előadások is, mivel már abban a korban vagyunk… Jó itt találkozni a barátokkal, együtt kirándulni, sokat beszélgetni és az, hogy elmondjuk egymásnak bajainkat. Korábban még volt egy próbálkozás, hogy idősekkel foglalkozó csoport legyen Zabolán, de sajnos nem volt jó a szervezés, úgyhogy nem vált be. Most minden egyes találkozás élmény számunkra. Rendszeresen megtartjuk a csoportba járók névnapját és születésnapját, ekkor tésztával és üdítővel ünnepelünk” – mondta Fejér Erzsébet, aki nemrégiben ünnepelte a 73. születésnapját és ottjártunkkor éppen süteménnyel kedveskedett társainak.
Kozma Sándor szintén 73 esztendős, sógorát caritasos ápolók gondozzák. Bevallása szerint innen jött az ötlet, hogy vegyenek részt feleségével együtt az időseknek szánt csoporttevékenységen, és már a kezdettől lelkes tagjai ennek a kis közösségnek. Mindketten szeretik azt itt eltöltött időt, még ha rövid is, hiszen minden alkalommal tanulnak valami újat. Sajnos Sanyi bácsi szívproblémával küszködik, így lemaradtak a csoport udvarhelyi kirándulásáról, mivel nejével Magyarországon volt ellenőrzésen. Most viszont megígérte: a továbbiakban megpróbálnak nem hiányozni semmiről, és ott akarnak lenni a következő kiránduláson is.
„A mai találkozón kisebbségben vagyunk mi, férfiak. A tiszteletes úr beteg, Jencike valamit épít, úgyhogy neki ott van dolga, Bercike pedig Kézdin van a kórházban, így most ketten maradtunk. Valójában akkor is kisebbségben vagyunk ebben a csoportban, amikor az összes férfi itt van, hiszen csak öten vagyunk. Én is szeretek ebbe a csoportba járni, mivel itt választ kapunk a minket foglalkoztató kérdésekre, és ki merem jelenteni, hogy nagyon jó ötlet volt ennek a tevékenységnek a beindítása. Sok hasznos dolgot hallunk, tanulunk Rozikától, aztán mi, nyugdíjasok, öregek egymás között megosztjuk az örömünket, a bánatunkat és ki tudjuk panaszkodni magunkat. Korábban már voltunk kirándulni, s bízom abban, hogy a jövőben is megyünk egy-két jó túrára, és csodás lenne, ha egészségügyi témában is hallgatnánk előadásokat” – jelentette ki nagy mosollyal az arcán, derűs hangon Izsán Mihály, aki szintén 73 éves.
Személyes vallomás
A sepsiszentgyörgyi Esély Lelki Egészségvédő Egyesületnél dolgozó Bódi Rozália számára nem idegen a csoportvezetés, hiszen a kolozsvári egyetemi évei alatt sokszor volt erre alkalma. Bevallása szerint az jelent neki egy kis kihívást, hogy miként is mozgassa meg az egyre gyarapodó csapatot, hiszen a tavaly általában heten-nyolcan jártak rendszeresen, mostanra viszont már súrolják a húszas létszámot.
„Legyek bármilyen fáradt, amikor találkozom ezekkel a csodálatos emberekkel, minden fáradtságom elillan, a lemerült elemeim feltöltődnek, a lelkem megtelik életörömmel. Időscsoportot vezetni és velük lenni felér számomra egy lelki felüdüléssel. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy már nem élnek a nagyszüleim sem anyai, sem apai ágon, így különösen örül a szívem, hogy ennek a korosztálynak a közelében lehetek, akikre úgy tekintek, mintha kicsit az én nagyszüleim is lennének” – meséli Rozália. „Igazából mindent szeretek, ami ezzel a munkával kapcsolatos. Szeretem, hogy nincs szükség toronyórára láncostól, megelégszenek azzal, amit számukra előkészítek. De amit a legeslegjobban szeretek ebben az egész történésben, az, hogy nem tekintek munkaként rá. Számomra tényleg lelki felüdülés itt lenni, és látom rajtuk is, hogy számukra is jó ez a csoport. Az idejárók közül sokakat meggyötört az élet, többször is, mégsem szomorúak, és sohasem panaszkodnak, hanem mosolygós, vidám arccal jönnek a találkozásainkra, aminél jobb visszajelzés nem is kell nekem. Mondhatom azt is, hogy ami itt, Zabolán velünk, bennünk történik, azon rajta van Isten áldása” – összegezte a fiatal szakember, aki végzettsége szerint pasztorálpszichológiai ismeretekkel is rendelkező valláspedagógus.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
