A XX. Guzsalyos Találkozó – e rangos nemzetközi kulturális rendezvény – a gyönyörű huszadik évfordulójára megérkezett ötödik otthonába, Szlovákiába, Csák Máté földjére, a felvidéki Mátyusföld középső részén fekvő Vízkeletre. A háromnapos találkozóra 2022. augusztus 26-28-án került sor. A guzsalyos család alapítói az erdélyi Apáca, a magyarországi Apátfalva, valamint a szerbiai vajdasági Kisorosz települések, majd 2011-ben új taggal, a magyarországi Csanádapáca társulásával bővült a közösség. Vízkelet község küldöttsége 2019-ben – kisoroszi meghívásra – első alkalommal vett részt az erdélyi Apácán megrendezett guzsalyoson, ahonnan székely vendéglátóink mélységes hitének és vendégszeretetének köszönhetően felejthetetlen élményekkel tért haza.
Fonásnál a guzsaly tetejére kendercsutakot felkötve sodorták a szálat. A legények belopództak a fonóházba, tréfálkoztak, bolondoztak, udvaroltak a lányoknak. Így lett a guzsaly a szerelem, a barátság, az együttmaradás szimbóluma.
Pénteken délután érkeztek Vízkeletre várva várt vendégeink. A kölcsönös szívélyes üdvözlés és baráti csevegés a viszontlátás örömében telt, majd elfoglalták szálláshelyüket, hogy kipihenve az utazás fáradalmait, közös vacsorával és kultúrműsorral vegye kezdetét a guzsalyos fesztivál a helyi művelődési házban. Az első nap a helyi óvodások, a magyar kisiskolások, a szlovák alapiskola és a szomszédos hidaskürti magyar alapiskola diákjai mutatták be műsorukat, többek között az Összetartozás táncát, elhangzott az „Ez az ország a te hazád” és a „Magyar vagyok” című dal. Diákjaink fellépése után a kisoroszi József Attila Amatőr Színjátszó Társulat adta elő a „Tábori piknik” című abszurd drámáját. Késő estig a szórakozni vágyóknak a felvidéki Ivány Árpád nótaénekes és csapata húzta a nótát és a talpalávalót.
Szombaton a reggeli elfogyasztása után gazdag program várt a hozzánk érkező barátainkra, a szervezők nagy örömmel és büszkeséggel mutatták be régiónk természeti látványosságait, műszaki és kultúrtörténelmi műemlékeit. Megcsodálhatták az országos viszonylatban egyedülálló műszaki műemlékeket, a jókai és a tallósi lábasmalmot, a Kis-Duna menti molnármesterség és malomipar történetének kiállítóhelyeit; az impozáns külsejű galántai neogótikus angolparkkal övezett Esterházy-kastélyt – számtalan kulturális rendezvény és kiállítás színhelyét –, Kodály Zoltán, a világhírű magyar zeneszerző és népzenekutató szobrát. Ellátogattak az Aquarea tófürdőhöz, megtekintették a tallósi Esterházy-uradalom és kastély barokk-klasszicista épületét és parkját, ahol őstermelői piac működik. Miután bejárták e történelmi helyszíneket, a Kis-Duna festői szépségű környezetében várt rájuk a jóízű ebéd, pihenés és közös szórakozás.
A péntek esti kultúrműsor méltó felvezetése volt a háromnapos rendezvény fénypontjának, a szombati gálaestnek, ahová a vendégtelepülésekről érkező barátaink elhozták „kincsesládájukat”, őseik hagyatékát, s mi is izgatottan nyitottuk fel a miénket…
A gálaműsort Nagy Pálnak, Vízkelet község polgármesterének köszöntője és a Vízkeleti Harmónia Női Éneklőcsoport mátyusföldi népdalokból font koszorúja nyitotta meg. Ünnepélyesen felkerült a guzsalyra az első vízkeleti szalag. Amilyen dallamos-játékos, ezerszínű az édes anyanyelvünk, ugyanolyan ezer színével tárult elénk az ünnepi előadásokban a felbecsülhetetlen értékű magyar kulturális örökségünk egy morzsája, s mi ámulattal néztük és hallgattuk egymás énekét, táncát, előadását. A vendégtelepülések és a vízkeletiek minden egyes műsorszámát a közönség vastapsa kísérte, együtt énekeltük népdalainkat, ülve-állva táncot járt a lábunk népzenéink hallatán.
A gálaműsort ékesítette a csanádapácai Dohánylevél Hagyományőrző és Hagyományteremtő Egyesület három nemzedékével a színpadon, az apátfalvi Kerekes Márton Népdalkör és Citerazenekar és az Apátfalvi Színjátszó Csoport, a kisoroszi Testvériség-Egység Vegyeskórus; az apácai Hajnalcsillag Néptáncegyüttes fiatal székely leányai és legényei megdobogtatták szívünket és dobogónk deszkáit egyaránt. A hazai fellépők között volt Bognár Hajnalka operetténekes és a Dióhéj Citerazenekar.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével és köszöntőjével Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke.
A gálaest záró aktusaként a zsúfolásig megtelt kultúrházban barátainkkal közösen, egy szívvel és egy lélekkel énekeltük a „Nélküled” című dalt, guzsalyos találkozóink égig emelő himnuszát.
A csodálatos szombat esti gálaműsort követte a közös vacsora, majd a szórakozás kapott teret. A vízkeleti Hegyi Tesók közreműködésében a fergeteges hangulat és a muzsikaszó a hosszú éjszakába nyúlt.
Vasárnap – minden csoport káprázatos népviseletébe öltözve –, együtt indultunk a kultúrház előtti térről a Vízkelethez tartozó, Szűz Mária tiszteletére szentelt hegyi Árpád-kori templomhoz és a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt kálváriakápolnához, ahol közös ünnepi szentmisén vettünk részt a szabad ég alatt. Lengyel Sándor lelkiatya megáldotta és megszentelte a nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyeret, majd annak felszeletelt darabjait szétosztottuk a hívők és a vízkeleti lakosok között. A szentmise keretében énekelt az Apácai Evangélikus Énekkar. Az ünnep koszorúzással ért véget a kultúrház előtti kopjafánál.
A vasárnap délután a helyi futballpályán közös szórakozással és főzőcskével, kötetlen hangulatban telt. Öt csapat főztje rotyogott a bográcsokban, mindenki belerakta otthona ízeit. A zene most sem hagyta ülni a táncos lábúakat, mígnem eljött az este, és vele a búcsúzás ideje. Búcsúzás a viszontlátás reményében, hogy jövőre Csanádapácán az öt település erős szövetségben élteti majd tovább barátságát, összetartozását.
Alig búcsúztunk el barátainktól – szerencsét kívánva a hosszú útra hazafelé –, érkeztek a szívet melengető köszönő és elismerő üzenetek, pozitív visszajelzések, melyek áldásként szálltak vissza ránk. Kezdeti kétségeinket, hogy mindent jól csináltunk-e vendégeink megelégedésére, felénk áradó szeretetük és kedves szavaik hamar szertefoszlatták.
Vízkelet Község Önkormányzata ezúton is hálásan köszöni mindenkinek, aki hozzájárult a rendezvény sikeres lebonyolításához: a község alkalmazottainak, a képviselő-testület tagjainak, a helyi Csemadok-tagoknak, az énekkar jelenlegi és volt tagjainak, az önkéntes tűzoltóknak, az egyháztanácsnak, a helyi szervezeteknek és falunk lakosainak! Az összefogás a háttérmunkában szorosabbra kovácsolta vízkeleti közösségünket is.
(Marafkó Mónika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
