Tolvajok azok, akik kizsákmányolják a föld erőforrásait, véres háborúkat indítanak, vagy bármilyen formában a rosszat táplálják, mert ezzel mindannyiunktól elveszik a békés és nyugodt jövő lehetőségét – fogalmazott XIV. Leó pápa vasárnap délben, a Szent Péter téren mondott beszédében. A katolikus egyházfő a csernobili katasztrófa évfordulójáról is megemlékezett.
Jó Pásztor vasárnapján a pápa János evangéliumának sorait idézte, amelyek a pásztor és a tolvaj közötti különbséget állítják középpontba.
Mint mondta, Jézus nem tolvajként lép be az ember életébe: „nem rabolja el életünket és szabadságunkat”, hanem a helyes útra vezet. Nem ejti foglyul és nem téveszti meg a lelkiismeretet, hanem bölcsességének fényével világítja meg azt. Nem szennyezi be a földi örömöket, hanem teljesebb és tartósabb boldogság felé nyit kaput.
XIV. Leó szerint a „tolvajok” ma is sokféle alakban jelenhetnek meg. Ide sorolta mindazokat és mindazt, ami a látszat ellenére elfojtja a szabadságot, vagy nem tartja tiszteletben az emberi méltóságot. Ilyenek lehetnek azok a meggyőződések és előítéletek, amelyek megakadályozzák, hogy nyugodtan tekintsünk másokra és az életre; a hamis eszmék, amelyek rossz döntések felé sodorhatnak; valamint a felszínes, fogyasztásközpontú életmódok, amelyek belülről kiüresítik az embert, és eltávolítják önmagától.
A pápa szerint mindenkinek érdemes feltennie magának a kérdést: kit akar vezetőként követni az életében, és kik azok a „tolvajok”, akik megpróbálnak átjutni a kerítéseinken.
A csernobili katasztrófa negyvenedik évfordulójára utalva XIV. Leó kijelentette: az atomreaktor felrobbanása mély nyomot hagyott az emberiség lelkiismeretében. Hangsúlyozta, hogy a történtek ma is figyelmeztetnek az egyre nagyobb erejű technológiák alkalmazásával járó veszélyekre. Megemlékezett az áldozatokról, valamint mindazokról, akik ma is a katasztrófa következményeit viselik.
A pápa reményét fejezte ki, hogy a döntéshozatalban mindig a tudás és a felelősség érvényesül majd, hogy az atomenergia az életet és a békét szolgálja.
A hivatások vasárnapján XIV. Leó tíz új papot szentelt fel. Közülük hatan olaszok, négyen pedig Mexikóban, Szaúd-Arábiában, Kamerunban és Kolumbiában születtek.
A katolikus egyházfő hangsúlyozta: minél szorosabb egy pap kapcsolata Krisztussal, annál mélyebben kötődik az emberek közösségéhez is. Mint fogalmazott, nincs ellentét és versengés ég és föld között, mert Jézusban ezek örökre összekapcsolódnak.
A felszenteltekhez fordulva azt mondta: nem elég jó papnak lenniük, tisztességes, szolgálatkész állampolgároknak is kell lenniük, akik a béke és a társadalmi testvériség építésén dolgoznak.
A papi hivatásról szólva XIV. Leó arról is beszélt, hogy a papnak nem szabad félnie a veszélyeket hordozó valóságtól. Éppen ellenkezőleg: a veszélyek közepette is a békét kell terjesztenie, tudva, hogy a béke valódi biztonságot ad.
A pápa szerint korunk emberének biztonságigénye sokszor agresszívvá teszi a lelkeket, bezárja a közösségeket, és ellenségek vagy bűnbakok keresésére ösztönöz. Úgy vélte, gyakran félelem veszi körül az embereket, és sokszor magukban is félelmet hordoznak.
Paptársait, különösen azokat, akik olyan helyeken szolgálnak, ahol távolság alakult ki az emberek és az egyház között, arra kérte: tartsák nyitva a kapukat, tegyék szabaddá a belépést, és legyenek készek kilépni is. Hozzátette: a pap „csatorna, nem szűrő”.
„Lépjetek ki, és találkozzatok a kultúrával, az emberekkel, az élettel!” – üzente XIV. Leó, hangsúlyozva, hogy a papoknak ismerniük kell azt a valóságot, amelyben a hívek, a világiak, a családok, a fiatalok és idősek, a gyermekek és a betegek élnek.
MTI/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
