Szeptember 20-án, az évközi idő huszonötödik vasárnapján a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában található dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.
Beszédében arra buzdított, hogy hagyjuk el görbe útjainkat, és térjünk vissza Istenhez, akinek gondolatai és útjai felülmúlják a mieinket. A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd alapján hangsúlyozta, hogy Isten jósága mindenki számára megmutatkozik, és arra hív, hogy lépjünk túl az érdem, a számítás és a versengés logikáján. Kiemelte, hogy amikor a szeretet törvénye felülírja a számítás logikáját, az irgalom kitágítja az érdem tapasztalatát, a béke pedig közelebb hoz bennünket egymáshoz. Arra biztatott, hogy Isten munkatársaiként irigység és megosztottság nélkül szolgáljuk az ő igazságosságra és békére épülő országát.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai liturgiában az Úr Izajás próféta által nagy reménységre ad okot, amikor azt mondja, hogy az ő gondolatai nem a mi gondolataink, és az ő útjai nem a mi útjaink (vö. Iz 55,8). Igen,
Ezért rendkívül időszerű a próféta felhívása: hagyjuk el görbe útjainkat, és térjünk vissza az Úrhoz, aki maga az irgalom és a megbocsátás (Iz 55,6–7).
Az evangéliumban Jézus példabeszédei annak újdonságát írják le, amit Isten tartogat számunkra, de általában azt az ellenállást is megmutatják, amelyet könnyen tanúsítunk a nagylelkűbb igazságossággal és a nagyobb szeretettel szemben. Ma azoknak a munkásoknak a történetét halljuk, akiket szőlőben végzendő munkára hívtak (vö. Mt 20,1–16): egyeseket egész napra, másokat csak néhány órára, megint másokat már szinte csak napnyugtakor. A példabeszéd középpontjában azonban a bér kifizetésének időpontja áll, amikor a szőlősgazda megtartja az első órában munkába állóknak adott szavát, és a megállapodás szerint kifizeti őket, de azt akarja, hogy lássák jóságát, s ezért a szemük láttára ugyanúgy bánik az utolsókkal is.
Van egy részlet ugyanis, amely nem kerülheti el figyelmünket. A szőlősgazda pontos sorrendet ír elő intézőjének: a munkások bérét „az utolsókon kezdve az elsőkig” (Mt 20,8) kell kifizetni. Az egész nap dolgozók negatív reakcióját tehát könnyen el lehetett volna kerülni, a szőlősgazda azonban szándékosan vállalja ezt a reakciót, mert Isten jóságának kinyilatkoztatása mindenkinek szól, nem csak egyeseknek.
Mindannyian örömöt, tisztánlátást és jövőt nyerünk viszont, amikor a szeretet törvénye felülírja a számítás logikáját, az irgalom megtapasztalása kitágítja az érdem tapasztalatát, a béke ajándéka pedig véget vet a versengésnek, és a hála által közelebb hoz bennünket egymáshoz.
Testvéreim, kegyelem, hogy Isten munkatársai lehetünk, az ő szőlőjében dolgozhatunk, és az ő igazságosságra és békére épülő országát szolgálhatjuk! Nincs helye az irigységnek és a megosztottságnak ott, ahol Isten újdonsága betör az életünkbe.
Tekintsünk anyánkra, a Boldogságos Szűz Máriára: ő is teremtmény, mint mi, de szeplőtelen, ezért segít, hogy reméljünk Istenben és rábízzuk magunkat irgalmára, hogy az ő útjai a mi útjainkká, az ő gondolatai a mi gondolatainkká váljanak!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Nagy aggodalommal követem a Szomália egyes területein kialakult humanitárius válságot, ahol az erőszakos cselekmények és a szélsőséges időjárási jelenségek tovább súlyosbítják a lakosság, különösen a nők és a gyermekek amúgy is bizonytalan életkörülményeit. Bízom abban, hogy a nemzetközi közösség nagylelkűen szerepet vállal, hogy ezek a testvéreink megkapják a szükséges segítséget.
Most pedig szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok!
Köszöntöm a lengyelországi toruńi egyházmegye püspökét és híveit, akik az eucharisztikus csodák helyszíneit keresik fel Olaszországban; valamint a szlovákiai spiši egyházmegyéből érkezett családokat.
Üdvözlöm a jezsuita atyákat, akik most kezdik meg új tanulmányaikat Rómában; továbbá a római Názáreti Szent Család-plébánia csoportját, a Polisportiva Centocelle sportegyesülettel és a „San Giuseppe Manyanet” oratóriumot.
Áldásomat küldöm a Verona melletti Pescantina lakóinak, akik ma az egykori internáltak emlékműve köré gyűlnek, hogy megemlékezzenek mindazokról, akiket a második világháború idején deportáltak vagy fogságba hurcoltak. Ezzel hangsúlyozni szeretném, hogy nem szabad felejtenünk, hanem tanulnunk kell a történelemből, hogy ne kövessük el újra a múlt hibáit.
Kedves testvéreim, köszönöm, hogy eljöttetek.
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
