A Szentatya november 26-án kinevezte Krakkó metropolita érsekévé Grzegorz Ryś bíborost, áthelyezve őt a łódźi metropolitai székből – adta hírül a Szentszéki Sajtóközpont délben kiadott közleménye.
Grzegorz Wojciech Ryś 1964-ben született Krakkóban. Történész és teológus, a középkori egyháztörténelem kiváló ismerője. 2011-ben szentelték püspökké, 2017 óta vezeti a Łódźi Főegyházmegyét. Ferenc pápa 2023-ban bíborossá kreálta, és kinevezte a szinodalitásról szóló szinódus tagjává. Lelkipásztori és teológiai munkásságát a Szentírásból kiinduló gondolkodásmód határozza meg. Szolgálatát az irgalom teológiája, az ökumenikus és a zsidó–keresztény párbeszéd iránti elkötelezettség, valamint az egyházi megújulás vezérli. Ez utóbbi különösen megmutatkozik abban, ahogyan személyesen megszólítja, felelősségvállalásra hívja a fiatalokat, és bevonja őket a közösségi szolgálatba.
Bíborossá kreálása után is megtartotta püspöki jelmondatát – Virtus in infirmitate (Erő a gyöngeségben) –, amely mélyen tükrözi lelkipásztori látásmódját és teológiai elkötelezettségét.
Grzegorz Wojciech Ryś bíboros, łódźi érsek a szeptember 26–27-én a Pannonhalmi Főapátságban megrendezett, Olyanná teszi pusztaságát, mint az Úr kertje című nemzetközi ökumenikus konferencia egyik főelőadója volt. Ezt követően még szeptember 27-én a kárpátaljai Bilkére utazott, ahol Orosz Péter Pál boldoggá avatását vezette. Interjúnkat a konferenciát megelőző napon készítettük vele, melyből az alábbiakban idézünk.
„– Bíboros úr, a jelmondata különösen mély és sokatmondó. Megosztaná velünk, mit jelent Önnek, és miért éppen ezt választotta lelkipásztori szolgálata vezérgondolatául?
– Ez egyfajta személyes, lelki tapasztalat eredménye. És talán éppen ez az a mély igazság, ami egy püspök számára különösen lényeges:
Lelkipásztori szolgálatom során voltak olyan helyzetek, melyekben világosan éreztem: semmit sem tudok tenni. Egyetlen dolgot tehettem: be kellett ismernem, túl gyönge vagyok ahhoz, hogy megoldjam. Ezért is rejlik mély igazság abban, ami a felszenteléskor történik, amikor az ember a földre fekszik. Ez azt jelenti: része akarok lenni a földnek. Dolgozhatsz, Uram, amennyit csak akarsz, de engem tegyél semmivé, nullává. És ez valóban segít. Sokszor, sokféle helyzetben. (…)
– Hogyan értelmezi a kötetének címe mögött rejlő jelentést? Miért lehet az irgalom botrányos?
– Igen, azt hiszem, néha valóban botrányos. Vegyük például a szőlőmunkások példabeszédét: van, aki tizenkét órát dolgozik, és van, aki csak egyet. Mégis ugyanazt a bért kapják, ráadásul először az kapja meg, aki csak egy órát dolgozott. Nem botrányos ez? Vagy gondoljunk a kereszten függő latorra. Krisztus azt mondja neki: „Ma velem leszel a paradicsomban.” Ma! A lator maga is elismeri, hogy nem élt helyesen, de nem volt ideje sem bűnbánatra, sem jóvátételre. És mégis: Krisztus befogadja. Nem botrányos ez? S ugyanez történik Mátéval, Zakeussal. Vagy a házasságtörő asszonnyal. Ez utóbbi történetet (Jn 8,1–11) évszázadokon át kihagyták az Újszövetségből, főleg a keleti változataiból, éppen azért, mert botrányosnak tartották. Ma János evangéliumában olvassuk, de valószínűleg eredetileg Lukács evangéliumához tartozott. Amikor az Egyház úgy döntött, hogy visszahelyezi a Bibliába, már nem tudták pontosan, hová tartozik, így került János evangéliumához. Miért vették ki? Mert botrányos volt. A 2–4. századi egyházfegyelmi előírások szerint három bűnért életre szóló vezeklés járt: a hit megtagadásáért, a házasságtörésért és az emberölésért. Ezekért csak életük végén kaphattak feloldozást, akik elkövették. És mégis: nézzük Pétert. Háromszor tagadta meg Jézust. Milyen módon kellett vezekelnie? Háromszor mondta Jézusnak: „Tudod, hogy szeretlek.”
És ugyanígy a házasságtörő asszony történetében is: Jézus nem ró ki rá vezeklést. Csak annyit mond: „Menj, és többé ne vétkezz.” Igen, ez botrányos. De épp ez a jó hír.”
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
