Augusztus 29-én tették közzé XIV. Leó pápa motu proprio formában megírt apostoli levelét, melyben felhatalmazza a keleti egyházak püspöki szinódusait, hogy elmozdíthatják hivatalából a pátriárkájukat, ha a szinódus és a pátriárka közötti közösség súlyos okokból helyrehozhatatlan kárt szenvedett. A pápa feladata jóváhagyását adni a szinódusi döntéshez.
A Mutua concordia (Kölcsönös egyetértés) kezdetű motu proprio egy normatív hiány pótlására törekszik. Módosítja a Keleti Egyházak Kánonjainak Törvénykönyvében (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, CCEO) 106. és 126. kánonját, és felhatalmazza a keleti egyházak püspöki szinódusait, hogy „rendezett eljárás” keretében elmozdíthassák pátriárkájukat hivatalából a „megsebzett közösség (ti. a szinódus és a pátriárka közötti közösség – a szerk.) helyreállítása érdekében”, ha súlyos okokból a „kötelék helyrehozhatatlanul megromlott”. Az új rendelkezés azonnal hatályba lépett.
A püspöki szinódus joga – szükség esetén – a pátriárka elmozdítása
A keleti egyházak törvénykönyve szerint a püspöki szinódusok felelősek a pátriárka megválasztásáért, kinevezésének kihirdetéséért, beiktatásuk lefolytatásáért, valamint – a pápával való konzultációt követően – lemondásának elfogadásáért. A most közzétett motu proprio szerint – az Apostoli Szentszék előjogainak sérelme nélkül – a püspöki szinódusok feladata, hogy „helyreállítsák a megsebzett közösséget, akár pátriárkájuk súlyos okból történő elmozdításával is, olyan eljárás keretében, amely a normákkal összhangban garantálja számára a teljes védelemhez való jogot a szinódus előtt”.
A pápa feladata „jóváhagyását adni a szinódusi döntéshez, annak érdekében, hogy garantálják a püspökök teljes szabadságát választásuk kifejezésében, védve őket minden esetleges indokolatlan belső vagy külső nyomástól”.
„A szent kötelék” a pátriárka és a püspöki szinódus között
Mivel a keleti egyházakban szoros kapcsolat van a pátriárka – aki, mint atya és fő, (tamquam pater et caput, CCEO 55. kánon) vezeti a patriarchális egyházát – és az általa összehívott és vezetett püspöki szinódus között, a köztük lévő harmonikus kapcsolat előfeltétele a gyümölcsöző egyházi életnek, a Lélek egységében és magának az egyháznak az érdekében. A Keleti Egyházak Kánonjainak Törvénykönyvéből eddig hiányzott a rendelkezés arra vonatkozóan, hogyan kell beavatkozni, ha a püspöki szinódus és a pátriárka közötti közösség helyrehozhatatlanul megsérül, ami „súlyos sebet okoz, és amit be kell gyógyítani, amint azt számos keleti főpap is sürgeti”.
A motu proprio ezért szabályokat állapít meg, amelyeket a pátriárka és a szinódus közötti helyrehozhatatlan szakadás esetén kell követni, amennyiben a pátriárka nem mond le. Ha „az egyházi harmónia súlyosan veszélybe kerül” – magyarázza XIV. Leó pápa –, azt „a püspöki közösség keretében”, tehát szinódusi gyűlésen kell helyreállítani.
A püspöki szinódus összehívása a pátriárka mulasztása miatt
A pápa elrendelte, hogy a 106. kánon 2. §-a után egy új, 3. §-t illesszenek be. Ez a bekezdés kimondja, hogy „amennyiben a pátriárka nem teljesíti a törvénykönyvben foglalt kötelezettségeit”, „a patriarchális egyház püspöki szinódusát jogszerűen összehívhatja a püspökszentelés rendjében a legidősebb szavazati joggal rendelkező püspök; ha ő sem hívja össze a szinódust, ez a jogkör a következő püspökszentelésében legidősebb és szavazati joggal rendelkező püspökökre hárul.”
A pátriárka elmozdításának eljárása
A 126. kánon is módosul új bekezdéssel, mely kimondja, hogy „a patriarchális egyház püspöki szinódusa által súlyos okként elismert esetben ugyanaz a zsinat „kérheti a pátriárkát a hivataláról való lemondásra”.
A következő, 4. § kimondja, hogy ha egy ilyen kérés után „a pátriárka nem mond le hivataláról, a püspökszentelés rendjében a legidősebb szavazati joggal rendelkező püspök gondoskodik arról, hogy a szinódus új elnököt válasszon, aki a pátriárka elmozdítását a szavazati joggal rendelkező szinódusi tagok legalább kétharmadának részvételével titkos szavazásra bocsátja, tiszteletben tartva a pátriárka szinódus előtti védekezéshez való jogát.”
Az elnök feladata továbbá, hogy értesítse a pápát, akinek jóvá kell hagynia a pátriárka leváltását.
Az új rendelkezés által érintett egyházak
A pápa rendelkezésének célja a keleti katolikus egyházak püspöki szinódusainak jogkörének megerősítése, azáltal, hogy új – a sui iuris (saját jogú) egyházak természetével összhangban álló – hatáskört ruház rájuk, visszajuttatva nekik, ami természetükből ered, mivel ők jobban képesek megérteni és értékelni az adott helyzetet, miközben a római pápának jótálló szerepet tartanak fenn. A motu proprióban foglaltak természetüknél fogva a nagyérseki egyházakra (sui iuris keleti katolikus részegyházak, amelyek élén pátriárkai cím nélküli, de a pátriárkákéval azonos jogkörrel rendelkező nagyérsek áll – a szerk.) is vonatkoznak (lásd CCEO 152. kánon).
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
