Június 6-án, spanyolországi apostoli látogatásának első napján este a Szentatya autóval a Plaza de Limára indult, hogy imavirrasztáson vegyen részt a fiatalokkal. A helyi hatóságok adatai szerint hatszázezren vettek részt az eseményen.
A köszöntő ének, Cobo Cano bíboros üdvözlő szavai és egy Godspell-előadás után a pápa párbeszédet folytatott hat fiatallal.
Beszéde végén pedig küldetést adott nekik: legyenek emberek, hús-vér férfiak és nők. Ezt szentségimádás és apostoli áldás követte.
Az alábbiakban a Szentatya teljes beszédét közreadjuk, a hat fiatal beszédéből pedig csak a kérdéseket.
1. kérdés: Tudjuk, hogy Szent Ágoston nagyon fontos Ön számára, de mely más szentek és példaképek segítették Önt keresztény növekedésében?
2. kérdés: Most a perui misszionáriusi éveiről szeretném kérdezni. Milyen emléket vagy tapasztalatot őriz kincsként azokból az évekből?
Először is: szeretettel köszöntlek benneteket! Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy megosztjátok hiteteket Madrid és egész Spanyolország lakóival!
Ami az első kérdést illeti, mely olyan szentekre vonatkozott, akik számomra irányadóak voltak növekedésem és ifjúságom idején, de püspökként és pápaként is… Már említettétek Szent Ágostont – és mindannyian tudjuk, hogy Szent Ágoston nagyon fontos alakja az egész egyháznak –, de gondoltam az egyik keleti egyházatyára is, akit úgy hívnak, hogy Khrüszosztomosz, vagyis Aranyszájú Szent János, aki rendkívüli ékesszólása miatt érdemelte ki ezt az elnevezést. Keresztsége előtt, melyre Kr. u. 368-ban került sor, filozófiát tanult. Ezt követően szülővárosa, Antiochia más fiataljaival együtt a Szentírás értelmezésével foglalkozott. Egy bizonyos ideig remeteként élt, majd papként és püspökként szolgálta az egyházat. És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy mindnyájatoknak elmondjam:
Aranyszájú Szent János, aki szívében hordozta ezt a szeretetet Isten igéje iránt, mindenkihez eljuttatta azt, és miután pap és püspök lett, nagyon nagy tanúságot tett, különösen azzal, hogy következetesen kiállt az evangélium igazsága mellett korának eretnekségeivel szemben. Életével tett tanúságot. Ha prédikált, azért tette, mert maga is megélte az üzenetet. Személyesen rám különösen nagy hatással voltak katekézisei, beszédei, homíliái és írásai, melyek összekapcsolják az igazság iránti szeretetet és a helyes életvitelt. Ugyanakkor rendkívüli bátorság jellemezte. Nem félt a császár előtt sem megszólalni, bátran kiállt az igazságosság mellett, és nem azt nézte, hogyan járhatna mások kedvében. A szó embere volt.
Egy másik szent, akire gondoltam: Villanovai Szent Tamás ágostonos szerzetes, aki arra is meghívást kapott, hogy az egyház pásztora legyen. Spanyol volt. Az alcalái egyetemen tanult, és bölcsességével V. Károly császár megbecsülését is elnyerte. Aztán Valencia püspökévé nevezték ki, és nagy lendülettel látott hozzá az egyház reformjához, különösen a papság megújításához: arra buzdította paptestvéreit, hogy legyenek állhatatosak az imádságban, a tiszta életben és az engedelmességben. Lángoló szeretete miatt mind a mai napig úgy ismerik, mint „a szegények püspökét”. Ez a szeretet adott nekem erőt a megpróbáltatások idején, és a szolgálat időszakaiban is.
Egy további útitársam Mogrovejói Szent Turibiusz, aki szintén spanyol volt. A 16. században misszionáriusként szolgált Peruban, ahol nagy buzgósággal szentelte magát az evangelizálásnak, s elsajátította a helyi nyelveket. Szent Turibiusz a mély imaéletet az igazságosság melletti elkötelezettséggel kapcsolta össze, különösen korának visszaéléseivel és korrupciójával szemben. Ezért számomra a Krisztus nevében az embereknek, különösen a legszegényebbeknek szentelt élet példaképe.
E szentek – köztük Szent Ágoston – életét szemlélve azt mondtam magamnak: ha nekik sikerült, miért ne sikerülhetne nekem is? (vö. Vallomások, VIII, 27). Ezt a kérdést örömmel osztom meg veletek is, arra hívva benneteket, hogy olyan példaképeket válasszatok, akik vonzóak számotokra és mások számára is.
Aztán ami a Peruban misszionáriusként s utána püspökként töltött éveimet illeti, mindenekelőtt az emberek hitének tanúságtétele maradt meg bennem: ezt a hitet sok nehézség próbálta meg, mégis tele volt reménnyel. Az emberek sebeivel és örömeivel való találkozás segített növekednem Jézus követésének útján.
És amikor megtapasztaltam ezt az Úr igéjébe vetett hitet, láttam, hogy Isten igéje képes a viszályt békévé alakítani. Isten igéje a kiengesztelődés, a béke és az igazságosság forrásává válhat.
3. kérdés: Mit gondol, mi segíthetne bennünket abban, hogy felismerjük Isten hangját a sok más hang között?
4. kérdés: Hogyan kísérhetünk másokat a hit szépségének felfedezésében mi, akik szintén keresők vagyunk?
Először is arról beszélhetünk, hogy miként halljuk meg Isten hangját, hogyan ismerjük fel, hogy valóban Isten beszél-e, vagy valami más, egy vonzás, egy nehézség szól hozzánk. Isten hangjának felismerésében mindenekelőtt a csend lehet segítségünkre. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy mindegyikünk igyekezzen kialakítani magában az elcsendesedés képességét. Sokszor fülhallgatóval a fülünkben járunk, zenét hallgatunk, különféle dolgok terelik el figyelmünket, és nem tudunk csendben maradni. Pedig gyakran éppen a csendben szól hozzánk Isten, ott válik lehetővé, hogy felismerjük az ő hangját. Amikor a csendet keressük, eldöntjük, mit nem akarunk meghallani, és milyen zajok nem vonhatják el figyelmünket. Amikor megszabadulunk a megszámlálhatatlan hang lármájától, felismerjük, hogy némelyik félrevezeti vágyainkat, mások megvásárolnak bennünket anélkül, hogy táplálnának, megint mások pedig érdekből beszélnek. A csendben megértjük, hogy az ideológiák elmúlnak, az igazság azonban megmarad. Itt szeretném kiemelni, milyen fontos az igazság keresése. A közösségi médiában és az interneten sokféle hang szól hozzánk, és nem kevés közülük félrevezet bennünket vagy hazugságokat terjeszt.
Másodszor: legyetek biztosak abban, hogy Isten jól ismeri a hangotokat, ő jól ismeri a hangodat: ő meghallgat benneteket és válaszolni fog. Ne féljetek elmondani neki, amit a szívetekben hordoztok. Van egy zsoltár, amely azt mondja: „Aki a fület alkotta, az ne hallana?” (Zsolt 94,9). Belső beszédünk imává, dicsőítéssé és könyörgéssé válik, amikor arra az egyetlenre bízzuk, aki valóban meg tudja hallgatni. Az ima azért szabad hang, mert nem azért szólal meg, hogy számot adjon, hogy bizonyítsa felkészültségünket vagy hogy általa fontosnak érezzük önmagunkat.
Harmadszor: Isten hangjának felismeréséhez szükséges hallgatnunk az Igét.
A szentségimádás, melyet ma este együtt végzünk, éppen az a megfelelő hely, ahol csendben maradhatunk, felszabadíthatjuk szívünket, és magunk is ott lehetünk az Úr előtt, párbeszédet folytatva vele, hogy ékesszólóvá váljon számunkra szeretetében, mely az egész emberiség táplálékává lett.
Továbbá, kedves fiatalok, amikor másokat kísértek hitünk szépségének felfedezésében, ne feledjétek, hogy egyikünk sem született mesternek, az Úr előtt mindannyian tanítványok vagyunk. Osszátok meg tehát lelki utatokat, és életetek következetességével tegyetek tanúságot az Úrról: a Jézus követésére irányuló akaratotok állandóan megújít majd benneteket, különösen a megfáradás órájában. Fontos felismerni, hogy a Jézusba vetett hitet senki sem egyedül éli meg. Nézzétek csak, milyen sokan gyűltetek össze itt! A közösségben, az ifjúsági csoportokban, a családban együtt fedezhetjük fel hitünk szépségét. Ha megosztjátok egymással lelki utatokat, a Jézus követésére irányuló akaratotok állandóan megújít majd benneteket. Ő a mi lépteinkhez igazítja lépteit, és megvilágítja utunkat. A Mester példáját követve – erre hívlak benneteket –, így cselekedjetek pásztorként, nevelőként, barátként. Ha szeretettel imádkoztok, a fiatalok fel fogják ismerni az ima fontosságát. Ha lángoltok a hitben, továbbadjátok a hit élő tüzét.
Keressétek szívetekben Isten szeretetének ezt a tüzét! Mert ott van Jézus jelenléte, és Jézus közeli jelenléte még bukásaink pillanataiban is megtapasztalható, mert ő nem hagy magunkra bennünket. Akkor is jelen van Jézus, amikor segítő kezet nyújtunk, amikor testvéri szeretettel átölelünk másokat, amikor keressük annak lehetőségét, hogy szolgáljunk másokat, és amikor azt keressük, miként érinthetjük meg a másik ember életét sebeiben, szomorúságában és nehézségeiben. Ilyenkor válik élővé a Jézus Krisztusba vetett hit, és ilyenkor fog Jézus segíteni bennünket abban, hogy egymást támogatva haladjunk tovább az úton.
5. kérdés: Hogyan élhetünk elkötelezett keresztény fiatalokként a mai társadalomban?
6. kérdés: Milyen konkrét küldetést ad nekünk, az egyház fiataljainak?
Először is, gratulálok a házasságkötésedhez, Fernando! Más párokat is láttam itt, akik házasságkötésre készülnek: gratulálok, és Isten áldását kérem rátok! Mert ha korábban arra buzdítottalak benneteket, hogy ne féljetek a hivatástól, akkor ezt a házasságra is értem, hiszen a házasság szintén hivatás. Ne féljetek házasságot kötni és családot alapítani!
Az egyház történelmének évszázadai során mi, keresztények a legkülönfélébb társadalmakban éltünk, megtapasztaltuk azoknak a kultúráknak a változásait, amelyekben éltünk, és amelyek alakításához magunk is hozzájárultunk. Van egy ókori szöveg, a címe: Diognétoszhoz írt levél, mely ezzel kapcsolatban egy szép meglátást fogalmaz meg: „Olyanok a keresztények a világban, mint a lélek a testben” (VI). Ez a mi életmódunk: Jézus tanítványai mindig kortársak, de sosem rabjai a múló időnek. Szabadok vagyunk Krisztusban! Krisztus az ő szeretetével szabadított meg bennünket. Ennek a szeretetnek köszönhetően mindig szabadok vagyunk minden kényszertől és megtévesztéstől. Szabadok vagyunk a divatokkal szemben, mert az igazság tanítványai vagyunk; nyitottak vagyunk a jövőre, mert tudjuk, hogy nem a halál vár ránk. Épp ellenkezőleg: a történelem értelme abban az örök életközösségben teljesedik be, amelyet Isten készít mindannyiunk számára. E tekintetben különösen ti, fiatalok kaptatok meghívást arra, hogy új irányt adjatok a társadalomnak, hogy a változás főszereplőivé váljatok mindennapi kapcsolataitokban, abban, amit a családban, az egyetemen és a munkahelyen megéltek. Amikor látlak benneteket, kedves fiatalok, amikor látom, hogy tele vagytok hitből fakadó lelkesedéssel, örömmel gondolok arra, micsoda képességetek van arra, hogy tanúságot tegyetek Krisztusról a világban, beleértve a digitális világot is, és hogy közvetítsétek az evangélium értékeit és szépségét (vö. Ferenc pápa: Christus vivit szinódus utáni apostoli buzdítás [2019. március 25.], 105; Beszéd a digitális misszionáriusok jubileumán, 2025. július 29.).
Ezért arra hívlak mindnyájatokat, hogy legyetek együtt a föld sója és a világ világossága (vö. Mt 5,13). Ahhoz, hogy így éljetek, mindenekelőtt meg kell értenetek a jelen társadalmát, bölcsen élve benne, hogy aztán az evangélium tanúiként átalakíthassátok. A keresztény fiatal ugyanis örömben és megpróbáltatások között egyaránt fényt sugároz, ízt adva a valóságnak, mert úgy lakja be azt, mint aki élvezi bensejében az életet, és nem attól várja annak ízét, hogy gazdag legyen, élvezetekhez jusson vagy hatalommal rendelkezzen. Ez a mi szabadságunk, melynek forrása a hit, s amely képes fényt és jó ízt adni az egész társadalomnak és minden emberi tapasztalatnak. Amikor viszont az élet elveszíti ízét, olyan, mintha elrabolnák tőlünk: többé nem érezzük magunkénak. A közöny és a konformizmus ürességével, a háború és a hazugság erőszakával szemben ti magatok legyetek egy új emberség szikrái.
Most tehát szeretnék egy küldetést adni mindnyájatoknak: legyetek emberek! Igen, legyetek emberek: hús-vér férfiak és nők! Ne látszatok, hanem megbízható arcok. Olyan emberek, akik keresik az igazságosságot, mert ugyanúgy éheznek rá, mint a mindennapi kenyérre. Olyan emberek, akik becsületes és helyes életre vágynak, mert szívesen teszik másokkal azt, amit szeretnének, hogy mások velük tegyenek. Legyetek emberek, mint Krisztus, a tökéletes ember, a feltámadott, aki minden korban osztozik velünk a történelemben. Ezt az elköteleződést ápolva tekintsetek az apostolokra, az első keresztényekre, akik pogány világban éltek. Példájukat követve legyetek az evangélium misszionáriusai korunk anyagi és lelki szegénységei között, jól tudva, hogy hitünk szeretetben kiteljesedő életmód (vö. Gal 5,6). Kedves fiatalok, a szeretet az az erény, amely minden másnál jobban megváltoztatja a történelmet. Ti meg tudjátok változtatni a történelmet! A szeretettel tegyétek ezt! Nagyon köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
