Szeptember 28-án, hétfőn reggel a Szentatya vallásközi találkozón vett részt Metzben, a Robert Schuman Kongresszusi Központban.
A zenei bevezető után vallási közösségek képviselői felolvasták a metzi felhívást.
A pápa ezt követően mondta beszédét, melyben hangsúlyozta, hogy a vallásközi párbeszéd nem gyengíti, hanem hitelesen kifejezi identitásunkat, és lehetővé teszi, hogy a határokon túllépve találkozzunk, barátságot kössünk és építsük a békét.
Arra buzdította a vallások képviselőit, hogy fegyverezzék le a szíveket és a szavakat, védelmezzék az emberi méltóságot és az életet, különösen a legkiszolgáltatottabbak mellett állva, s legyenek a béke építői és a remény tanúi.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves testvéreim!
Kedves barátaim, különböző vallási hagyományok képviselői!
Mély örömmel, ugyanakkor a lelki felelősség eleven tudatával vagyok ma köztetek itt, Metzben, ebben az átjárást biztosító és találkozást lehetővé tevő határvidéki városban, a kongresszusi központban, amely Robert Schumannak, az Európai Unió egyik alapító atyjának nevét viseli.
Ez a hívő és szilárd meggyőződésű ember a régi törésvonalakat egész Európa számára a remény hídjaivá tudta alakítani, s így a sokféleségben megvalósuló egység igazi nagykövetévé vált. Példáját követve nekünk, vallásos embereknek
Ahogyan elődöm, Ferenc pápa mondta: „A különböző vallású emberek közötti párbeszédet nem pusztán diplomáciai megfontolásból, udvariasságból vagy toleranciából folytatjuk. […] A párbeszéd célja a barátság, a béke […] megteremtése” (Fratelli tutti enciklika, 271). Előtte Szent II. János Pál pápa úgy tekintett a párbeszédre, mint magából az emberi természetből fakadó követelményre (vö. Üzenet a béke világnapjára, 2001. január 1., 10).
Paul Ricoeur szerint ez az az út, amelyen a másik másságát ígéretként, nem pedig fenyegetésként ismerjük fel;
Semmi sem állíthatja magáról, hogy valóban Istentől ered, ami sérti az emberi méltóságot. A vallási beszédnek szüntelenül arra kell buzdítania, hogy fegyverezzük le a szíveket és a szavakat. Ez mindannyiunk közvetlen felelőssége, hiszen ki-ki a saját vallási hagyományának őrzője.
Másfelől, ha
Egy civilizáció nagysága nem anyagi sikereivel mérhető, hanem azzal, ahogyan gondoskodásával körülveszi, védelmezi és felemeli az emberi személyt.
A vallások az élet őrzői: vallják, hogy az élet szent. Termékenységük a legkiszolgáltatottabb és legtörékenyebb emberek melletti szeretetteljes jelenlétben mutatkozik meg.
Az élet szolgálata azt jelenti, hogy gondoskodással, jelenléttel és gyengédséggel vesszük körül, különösen a megpróbáltatások idején, egészen az élet végéig. Nekünk, akik nyitottak vagyunk a transzcendenciára,
Kedves barátaim, „az egyház útitársainak tekinti mindazokat, akik őszintén keresik az igazságot, a jóságot és a szépséget” (Magnifica humanitas enciklika, 23).
Még egyszer köszönöm közelségeteket és jelenléteteket. Isten végtelen jósága és bölcsessége kísérjen bennünket, és tanítson meg arra, hogy egyre inkább az ő gyermekeiként és egymás testvéreiként éljünk, s így ott, ahol élünk, a béke kitartó építői és a világunkban szüntelenül növekvő remény tanúi lehessünk.
Isten áldjon meg benneteket!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
