Szeptember 27-én, vasárnap reggel a Szentatya a Lourdes-i Miasszonyunk-kegyhely Szent Bernadettről elnevezett termébe ment, hogy a francia püspöki konferencia tagjaival találkozzon. Érkezésekor Jean-Marc Aveline bíboros, a konferencia elnöke fogadta.
A pápa a konferencia elnökének köszöntője után mondta el beszédét, melyben arra buzdította a francia püspököket, hogy országuk gazdag keresztény örökségére támaszkodva bátran és kreatívan hirdessék az evangéliumot. Hangsúlyozta az Egyház közéleti jelenlétének, a fiatalok és a családok támogatásának, a hivatások előmozdításának és az egyházi egység megőrzésének fontosságát.
A beszéd után ajándékot adtak át a Szentatyának, aki elköszönt a püspököktől, és gépkocsival a Lourdes-i Miasszonyunk-kegyhely Prairie nevű területére ment a szentmise bemutatására.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közöljük.
Tisztelt bíboros úr, püspök urak!
Örülök, hogy találkozhatom veletek, kedves püspöktestvéreim, ezen az Ég áldotta helyen, néhány lépésre attól a barlangtól, ahol Szűz Mária megjelent Szent Bernadettnek, s ahol rendszeresen összegyűltök plenáris üléseitekre. Ezzel a választással világosan kifejezitek azt a szándékotokat, hogy a franciaországi egyházat Isten anyjának, a Szeplőtelen Szűznek az oltalmába ajánljátok, hogy ő biztosabban vezesse az Úr akarata szerint. Nincs ugyanis jobb út Jézushoz, mint Márián keresztül. Benne minden az ő fiához vezet bennünket.
Így továbbviszitek azt az örökséget, amelyet hitbeli atyáitoktól kaptatok, országotok evangelizálásának legkorábbi időszakától kezdve. Isten anyjának tisztelete oly mélyen gyökeret vert itt, hogy Franciaországot már igen korán „Mária országának” nevezték (XI. Piusz: Galliam, Ecclesiae filiam primogenitam apostoli levél, 1922. március 2.). Nemzetetek és a Szent Szűz kiváltságos kapcsolata különleges módon nyilvánult meg, amikor 1638. február 10-én Franciaországot ünnepélyesen Máriának szentelték, amint azt tegnapelőtt egy szép ábrázoláson is láthattam a párizsi Notre-Dame-székesegyházban. Elődöm, XI. Piusz pedig erre a felajánlásra hivatkozva a mennybe fölvett Szűzanyát Franciaország védőszentjévé nyilvánította (vö. uo.).
A bizalomnak és a gyengédségnek ez a Máriával járt hosszú útja, melyet megannyi áhítatgyakorlat, az ő nevét viselő hely, meghallgatott – gyakran könnyek között elmondott – könyörgés, kegyhely, zarándoklat és székesegyház fémjelez, minden akadály ellenére folytatódik, és tanúsítja Isten rátok bízott népének élő hitét. Korunk hatalmas kihívásai tekintetében arra buzdítalak benneteket, kedves testvéreim, hogy bátorságról, merészségről és missziós kreativitásról tegyetek tanúságot. Ne engedjétek, hogy elbátortalanítsanak benneteket azok a hibák, következetlenségek, sőt bukások, amelyek nyomot hagytak ennek az úton járó népnek a történetén. Legyen mindig bátorságotok ahhoz, hogy az igazság szeretetével elismerjétek a hibákat, és eltökélten gyógyítsátok a sebeket a jó pásztor szeretetével, aki ismeri juhait, és mindegyiket nevén szólítja. Tehát reménykedve álljatok talpra, és soha ne fáradjatok bele az evangélium hirdetésébe!
A franciaországi egyház története gazdag, mérhetetlenül gazdag. Szép és termékeny; és fontos rá támaszkodnotok közösségeitek és országotok jövőjének építésében. Az egyház tanúja volt nemzetetek hosszú, fokozatos alakulásának, sőt maga is hozzájárult. Az egyház még ma is szerves része országotok kultúrájának, identitásának és világban betöltött küldetésének. Ezért
Még ha nem is mindig értik meg, mégis várják. Még ha nem is mindig hallgatnak rá, különösen a civilizáció alapjait érintő lényegi kérdésekben, akkor is szükség van rá; ebben ne kételkedjetek! Ismerem eltökéltségeteket és bátorságotokat – ezt világosan megmutattátok az életvégi kérdésekről folytatott közelmúltbeli vitákban –, és arra buzdítalak benneteket, hogy mindazokkal a jóakaratú emberekkel együtt, akik ugyanezeket az értékeket védelmezik, tartsatok ki.
Jelenleg a laicitás igen sajátos keretei között éltek, amely viharos, mára azonban megbékélt történelmi folyamat eredménye, s amelynek lehetővé kell tennie, hogy az egyház betöltse küldetését. Az, hogy a fáradságosan kialakított egyensúlyt fokozatosan megkérdőjelezik – ahogyan ez a nyugati világ más részein is történik –, nem késztethet benneteket beletörődésre. Arra kérlek benneteket, hogy legyetek éberek, és
Ferenc pápa a párizsi Notre-Dame-székesegyház újranyitása alkalmából ezt írta nektek: „Arra hívok minden megkereszteltet, aki örömmel lép be ebbe a székesegyházba, hogy jogos büszkeséget érezzen, és vegye újra birtokba hitbeli örökségét […]. Ez a hajlék, amelyben mennyei Atyánk lakik, a tietek: ti pedig élő kövei vagytok. Akik előttetek jártak a hitben, nektek építették” (Üzenet a párizsi Notre-Dame újranyitása alkalmából, 2024. november 21.). Pásztori küldetésetekhez ma az is hozzátartozik, hogy a franciaországi egyház megújulása érdekében arra bátorítsátok a megkeresztelteket, hogy „vegyék újra birtokba hitbeli örökségüket”.
Amit az Úr nektek, Franciaország – az Egyház elsőszülött leánya – katolikusainak adott, valóban nagy hálaadásra ad okot: az életszentség napjainkig töretlen folyama; a művészetek, az irodalom és a tudományok felvirágzása a hittől kapott ösztönzésre és a Szentlélek működése által; annak visszafordíthatatlanul megérett tudata, hogy az emberi személy értéke elidegeníthetetlen, méltóságát, jogait és szabadságait pedig védelmezni kell; nem feledkezve meg arról a rendkívüli missziós lendületről sem, amely a világ legtávolabbi határáig gyümölcsöt termett.
Igen, Jézus sokat adott nektek… és szeretetében továbbra is meg akar ajándékozni benneteket… Ezért Ferenc pápa a jövőbe tekintve a már idézett szavakat így folytatta: „Legyen hát e csodálatra méltó templom újjászületése a franciaországi egyház megújulásának prófétai jele” (uo.). Én is úgy gondolom, hogy
A Jézusból fakadó béke üzenetét annál inkább várják, mivel Franciaországban – ahogyan Nyugaton másutt is – aggasztó polarizálódás tapasztalható, hanyatlik a testvériség, a szívélyesség, a társadalmi élet minősége, és ismét felerősödik az erőszak, az egyenlőtlenség és a szegénység. E kihívásokkal szembesülve a kiábrándultság és az irányvesztettség váltja fel egy olyan világ hamis ígéreteit, amelyből Isten hiányzik, a magánszférába szorul, és amelyben kegyelmének segítségét szükségtelennek tartják „a Város építéséhez”. Jézus azonban világosan figyelmeztette tanítványait: „Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).
Különösen a fiatalokban élnek nagy vágyak. Aggódnak az örökségül rájuk hagyott világ miatt, nyugtalanok a jövőt illetően, és készek bátran és nagylelkűen elköteleződni mindazért, ami szép, igaz és jó. Mutassátok meg nekik az evangélium útját: az egyetlen biztos irányt – bármilyen sokat követel is –, amely már oly sok gyümölcsöt termett Franciaország földjén. Tegnap Párizsban megemlítettük a katekumenátus biztató jelét, amely főként fiatal felnőtteket érint. Ez kegyelem és öröm Isten egész népe számára. Fontos, hogy gondotok legyen e kegyelem kísérésére, különösen azáltal, hogy
továbbá fontos, hogy Isten igéjében gyökerező, szilárd tanbeli képzést biztosítsatok számukra, amely képessé teszi őket arra, hogy szembenézzenek az ellenvetésekkel és kételyekkel.
A remény felébresztéséhez, egy új franciaországi missziós lendület keretében – melyet szívből kívánok –, egyetlen program létezik, s ez mindig ugyanaz: hitelesen, szenvedélyesen, újra és újra megismertetni és megszerettetni Jézus Krisztust… A jelenlegi helyzetben komoly kihívásokkal kell szembenéznetek. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a nevelés kihívása. Igen dicséretes, hogy üléseiteken behatóan foglalkoztok ezzel a témával. A nevelés különösen szerteágazó küldetés, amely az élet számos területét érinti. Csupán a katolikus oktatásra szeretnék röviden utalni, amelynek „sajátos jellegét” napjainkban megkérdőjelezik. Jó, hogy a katolikus oktatási intézmények szélesre tárják kapuikat azok előtt is, akik nem osztoznak hitünkben. Ez a nagylelkű, mindenki lelkiismereti szabadságát tiszteletben tartó befogadás sok gyümölcsöt ígér mindenkinek, a társadalomnak és magának az egyháznak is. A katolikus oktatás azonban semmiképpen sem mondhat le saját nevelési programjáról: ez egy Krisztus-központú program, mely az emberi személy teljes körű fejlődésére, minden – lelki, kulturális, értelmi, erkölcsi és társas – dimenziójának kibontakozására irányul. Ezért
Még kevésbé szabad megtörténnie annak, hogy bármely tanulót saját osztályában kirekesztenek pusztán azért, mert hisz Jézusban.
Az elmúlt években határozottan szembenéztetek a klérus tagjai által – vagy egyházi közegben – kiskorúakkal szemben elkövetett visszaélések fájdalmas csapásával.Bátor intézkedéseket hoztatok annak érdekében, hogy fellépjetek ellene: a meghallgatás, az igazság keresése, az igazságszolgáltatás, a megbocsátás és a jóvátétel útját járva, valamint határozottan elköteleződve e bűncselekmények megelőzésének és a tőlük való védelemnek a kultúrája mellett. Köszönöm mindazt, amit tettetek, és tudom, hogy voltak nagyon nehéz időszakok konferenciátok számára. Folytatnotok kell a megkezdett utat, a lehető legnagyobb éberséggel. Ugyanakkor papjaitoknak szükségük van támogatásra és bátorításra; tudom, hogy atyai gondoskodással veszitek körül őket.
Krisztushoz hasonult identitásának pedig világosnak és Isten népén belül jól értettnek kell lennie, az evangélium örömének és küldetése szolgálatának érdekében.
Fontosnak tartom megemlíteni a megszentelt életre, különösen a szemlélődő életre szóló hivatások számának sajnálatos csökkenését is. Fájdalommal értesültem nagy múltú és tekintélyes szerzetesi közösségek közelmúltbeli vagy küszöbön álló megszűnéséről, amelyek jelentős hatással voltak a történelem alakulására. Egész életünket Jézus követésére szentelni egy ilyen sokat követelő úton a kegyelem működésén túl különleges nagylelkűséget, a hitben való szilárd meggyökerezettséget, mély lelki életet és Jézushoz való különleges közelséget kíván. Ezek a feltételek gyakrabban vannak jelen a keresztény családokban, amelyek a lehető legnagyobb figyelmet és támogatást érdemlik. A családon belüli hitélet elmélyítése és meggyökereztetése kétségtelenül az egyik kulcsa annak, hogy megoldást találjunk számos olyan válságra, amelyen az Egyház és társadalmaink keresztülmennek. A családban tanuljuk meg ugyanis az együttélést, a másik ember tiszteletét, a különbözőség elfogadását, egymás támogatását, a nagylelkűséget, önmagunk önzetlen odaajándékozását és az áldozatkészséget.
Mindezekhez egy további kihívás is társul, amely némi aggodalomra adhat okot a jövőt illetően: az egység kérdése. Ezzel kapcsolatban engedjétek meg, hogy emlékeztesselek benneteket: lényegi fontosságú, hogy Jézus tanítványai szeretetben egymásra találjanak, amint ő kérte Atyjától: „mindnyájan egyek legyenek […], hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). A franciaországi egyház kicsiny nyáj, amelynek egyesítenie kell erőit a küldetés érdekében. Az ideológiai megosztottság hiteltelenné tenné tanúságtételét. Az Egyház történetében mindig is voltak feszültségek, de éppen amikor ezek jelentkeznek, még inkább értékelni tudjuk az egység ajándékát. Ez az egység nem jellegtelen egyformaság, hanem lehetővé teszi, hogy minden valóban katolikus érzékenység természetes módon közös hitvallásban találkozzon, a törvényes pásztoroknak, különösen pedig Péter utódának való engedelmesség révén, aki „a hit és a közösség egységének örök és látható alapja és princípiuma” (II. vatikáni zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 18). Dinamikus egységről van szó, amely az Egyház hagyományából – az atyáktól egészen a II. vatikáni zsinatig – és a zsinat utáni tanítóhivatalból táplálkozik. Emellett a hitből kiinduló kölcsönös párbeszédben is gazdagodik, annak a szinodális stílusnak megfelelően, amelyet az utóbbi időben igyekszünk mélyebben megismerni és jobban elsajátítani.
Kedves testvéreim, a franciaországi egyház közel áll a pápa szívéhez. Annyira szeretném átadni nektek azt a lelkesedést és reményt, amely eltölt, amikor rátok gondolok!
Biztos vagyok abban, hogy Isten Franciaországban élő népe – mely gazdag életteli, testvéries és a világ felé nyitott közösségekben, gazdag lelkes és sokféle kezdeményezésben elkötelezett fiatalokban, és gazdag olyan örökségben is, amely támogatja, ugyanakkor kötelezi is – buzgón folytatja küldetését, hogy hirdesse és megszerettesse Jézus Krisztust, hogy a világnak élete legyen.
Konferenciátokat, egyházmegyei közösségeiteket és országotokat a Lourdes-i Szűzanya anyai oltalmába ajánlva örömmel adom rátok apostoli áldásomat.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
