A Szentatya augusztus 25-én fogadta a Kelemen teremben a francia ministránsok nemzeti zarándoklatának 360 fős csoportját. A pápa az oltárszolgálatban való kitartásra buzdította a fiatalokat: „Tegyetek tanúságot környezetetekben arról a büszkeségről és örömről, amelyet a szentmise szolgálata nyújt nektek!”
Leó pápa beszéde elején felhívta a figyelmet, hogy az idei egy különleges év, mert ez jubileumi szentév, amely csak 25 évente van, és melynek során az Úr Jézus kivételes lehetőséget kínál nekünk. Amikor Rómába érkezünk, és átlépünk a szent kapun, az Úr segít nekünk abban, hogy „megtérjünk”, vagyis hogy felé forduljunk, növekedjünk a hitben és az ő szeretetében, hogy jobb tanítványokká váljunk, hogy életünk szép és jó legyen az örök életre gondolva.
– kérte a pápa a fiataloktól.
Mert az élet Jézussal széppé és boldoggá válik. Ám ő várja, hogy válaszoljunk neki. Kopog az ajtón, és várja, hogy beléphessen: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Tehát „közel” lenni Jézushoz, hozzá, Isten Fiához, hogy a barátai legyünk! Micsoda váratlan sors! Micsoda boldogság! Micsoda vigasztalás! Micsoda remény a jövőre nézve!
Csak Jézus tud megmenteni minket
Éppen a remény a szentév témája. „Bizonyosan érzitek, hogy a világ sora rosszul megy, hogy egyre komolyabb és nyugtalanítóbb kihívásokkal kell szembenéznie. Talán téged vagy a körülötted lévőket szenvedés, betegség vagy fogyatékosság, kudarc, egy szeretett személy elvesztése érint; és a megpróbáltatások közepette a szívetek szomorúságot és fájdalmat érez – mondta a Szentatya. – Ki fog a segítségünkre sietni?
A válasz világos, és kétezer éven át visszhangzik a történelemben: csak Jézus jön, hogy megmentsen minket, senki más. Mert egyedül neki van hatalma erre, és mert szeret minket.
Ez a remény jelen lesz mindig, a kétség, a csüggedés és a vihar nehéz pillanataiban is, mint egy biztos horgony, mely az ég felé vezet titeket (vö. Zsid 6,19) és lehetővé teszi, hogy folytassátok utatokat.”
Miért is félnénk egy olyan Istentől, aki szeret minket?
A pápa ezután Isten szeretetének mélységéről szólt a fiataloknak. Isten annyira szeret minket, hogy meghalt értünk! Ehhez leszállt a mennyből, megalázta magát, hozzánk hasonlóvá lett, és felajánlotta magát áldozatul a kereszten, ami a világtörténelem legfontosabb eseménye. Miért is félnénk egy olyan Istentől, aki ennyire szeret minket? Mit remélhetnénk még? Mivel is viszonozhatnánk azt? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Dicsőségesen feltámadva Jézus az Atyjánál van, így most gondoskodik rólunk, és megosztja velünk örök életét.
Az Eucharisztia az Egyház kincse, a kincsek kincse
Az Egyház pedig nemzedékről nemzedékre gondosan őrzi az Úr halálának és feltámadásának emlékét, amelyről mint legdrágább kincséről tanúskodik. Megőrzi és továbbadja az Eucharisztia ünneplésével, amelyet a ministránsok örömmel és megtiszteltetéssel szolgálhatnak.
Az Eucharisztia az Egyház kincse, a kincsek kincse. „Kedves ministránsok, a szentmise ünneplése ma is megvált minket! Üdvözíti a világot ma is! Ez a legfontosabb esemény a keresztény életében és az Egyház életében, mert ez az a találkozás, amelyben Isten szeretetből újra és újra odaadja magát nekünk.
Mindig tartsátok szem előtt a szentmise nagyságát és szentségét!
„Kedves barátaim, köszönöm elkötelezettségeteket: valóban nagyszerű és nagylelkű szolgálatot tesztek plébániátoknak, és arra buzdítalak benneteket, hogy hűségesen tartsatok ki ebben.
– kérte a ministránsoktól a Szentatya.
A pápa kifejezte reményét, hogy a fiúk figyelmesek lesznek arra a hívásra, amellyel Jézus talán hozzájuk fordul, hogy kövessék őt a papságban. Végül ismét kérte: „Tartsatok ki bátran, és tegyetek tanúságot környezetetekben arról a büszkeségről és örömről, amelyet a szentmise szolgálata nyújt nektek.”
Az audiencián elhangzott pápai beszéd bővebben ITT olvasható.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
