December 2-án, libanoni apostoli látogatásának utolsó napján reggel a Szentatya a Bejrúttól 11 kilométerre fekvő Jal ed Dib városba utazott, hogy meglátogassa a Keresztes Ferences Nővérek Kongregációja által működtetett kórház dolgozóit és betegeit. A kongregáció általános elöljárónőjének, Marie Makhlouf anyának a köszöntése, egy beteg nő és egy beteg férfi tanúságtétele után mondta el beszédét.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa a „De la Croix” kórházban elhangzott teljes beszédét közzétesszük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Szabáh al-khajr! [Jó napot kívánok!]
Köszönöm a meleg fogadtatást! Shukrán! [Köszönöm!]
Először is szeretettel köszöntelek benneteket, és biztosítlak arról, hogy szívemben hordozlak benneteket és imádkozom értetek. És köszönöm a szép himnuszt, amelyet énekeltetek! Köszönet a kórusnak és a zeneszerzőknek: ez a remény üzenete!
Ezt a kórházat a Boldog Jacques atya, Yaacoub atya [Boldog Abouna Yaacoub Al-Haddad] alapította, a tevékeny szeretet fáradhatatlan apostola, akinek megemlékezünk életszentségéről, mely különösen a legszegényebbek és a szenvedők iránti szeretetben mutatkozott meg.
Az általa alapított Keresztes Ferences Nővérek folytatják az ő művét, és nagyon értékes szolgálatot végeznek. Köszönöm, kedves nővérek, hogy örömmel és odaadással folytatjátok ezt a küldetést!
Hálás szívvel szeretném köszönteni a kórház személyzetét is. Szakszerű és gondoskodó jelenlétetek, a betegekről való gondoskodásotok Krisztus együttérző szeretetének kézzelfogható jele. Olyanok vagytok, mint az irgalmas szamaritánus, aki megáll a sebesült mellett, gondjaiba veszi, hogy enyhítse szenvedését és előmozdítsa gyógyulását.
Előfordulhat, hogy fáradtság vagy csüggedés vesz erőt rajtatok, különösen azok miatt a nem mindig kedvező körülmények miatt, amelyek között dolgoztok.
Ami ezen a helyen történik, mindannyiunk számára figyelmeztetés, a ti országotoknak, de az egész emberiségnek is: nem feledkezhetünk meg a legsebezhetőbbekről, nem képzelhetünk el olyan társadalmat, amely teljes sebességgel rohan, a jólét hamis mítoszaiba kapaszkodva, miközben szegénység és törékenység megannyi helyzetét figyelmen kívül hagyja. Különösen nekünk, keresztényeknek, akik az Úr Jézus Egyháza vagyunk, gondoskodnunk kell a szegényekről: maga az evangélium kéri tőlünk, és – ne feledjük –
Titeket, kedves beteg testvéreim, csak arra szeretnélek emlékeztetni, hogy mennyei Atyánk szívében vagytok. Ő tenyerén hordoz és szeretettel kísér benneteket.
Ma mindegyikteknek megismétli az Úr: szeretlek, fontos vagy nekem, gyermekem vagy! Ezt sose felejtsétek el!
Köszönöm mindnyájatoknak! Shukrán! Allah ma’akum [Köszönöm! Isten veletek!]
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
